Deutsch Róbert Deblinger Eduárdot váltotta a Magyarországi Autonóm Ortodox Hitközség (MAOIH) élén. A nagymúltú hitközség forrás- és emberhiánnyal is küszködik, az új elnököt terveiről és az átvételkor talált állapotokról kérdezte Megyeri A. Jonatán.
Mik a tervei, egyáltalán mit kell önről tudniuk azoknak, akik nem ismerik?
Budapesten születtem, van egy gyönyörű lányom, 22 éves koromban kikerültem Amerikába, később céget alapítottam kint is és itthon is, és sokáig ingáztam a két ország között. A Covid azonban véget vetett a repkedésnek, így most teljes mértékben Budapesten tartózkodom.
A cég vezetése mellett hogy jut majd idő a hitközség ügyeinek igazgatására? Vagy ez csak hobbi?
Nem és nem is hobbiként kezelem. A cég természetesen működik, de most energiáim javát a hitközségre igyekszem fordítani. Úgy is mondhatnám, ez most egy fő projekt. Részben az őseim emléke hajt, épp most kaptam meg a papírokat pár napja, hogy a nagymamámnak két bátyja is itt lakott a közelben, a Wesselényi utca 18-ban, a gettó ideje alatt. Ők mind tagok voltak az ortodox hitközségben. Meggyőződésem, hogy a fény nem hunyt ki teljesen és szeretném, ha egyre erősebben világítana.
Ehhez a jelenleginél sokkal nagyobb apparátusra volna szükség, nem?
Természetesen. Régen ha azt mondják, hogy „a magyar zsidóság”, akkor az volt az elit. Ezt a Kazinczy utcai zsinagóga az elmúlt időszakban sajnos nem nagyon tükrözte. Ugyanakkor ha már az elmúlt években Bodrogkeresztúr felkerült a zsidó zarándok-térképére, miért ne álljanak meg Budapesten is az ide érkező vallásos turisták? Ide mindenki örömmel jön.
A Covid-járvány nyilván nem könnyíti meg a dolgát, milyen lépésekkel lehet elindulni?
Persze terveink lehetnek grandiózusok, egyelőre kis lépésekkel tudunk elindulni. Szeretném, ha később minden sábátkor lenne péntek este meg szombat délben is étkezés, hiszen sok ember nem tud máshol enni. Kitalálunk rá egy kedvező árat, hogy a költségek is fedezve legyenek, de ezen tényleg nem akarunk keresni. Dehogy a Covid alatt is igyekezzünk a vallási életet nemcsak fenntartani, de fejleszteni is, csütörtök esténként „Tóra, sólet, kugli” néven olyan tanulásokat szervezünk, melyekben nem maradhatnak el a finom falatok sem.
Milyen állapotban találta a hitközséget? Pár hete elnök, volt ideje átnézni alaposan, leltárt venni, hogy mit örökölt?
Röviden és diplomatikusan mondva a rend fogalmát nem merítette ki az állapot amit találtam. Amikor például megválasztásom után először léptem be az irodába, az inkább valami raktárra emlékeztetett. Amikor az első nap beléptem csupa szomorú arcot láttam, pár napba tellett, mire a kollegák végre mosolyogva jöttek dolgozni.
Sikerült irodát csinálni a raktárból?
Muszáj volt. A megválasztásom után másnap érkezett az osztrák nagykövet, hogy bemutatkozzon. Nyilván ilyen állapotok közt nem lehet fogadni. A kollégák mind beálltak, kitakarítottuk az irodát, késő éjszakáig dolgoztunk, de rend lett. Persze ez csak a kezdet, most folytatjuk a lomtalanítást. Az iroda állapota tehát jól tükrözi a hitközségen uralkodó helyzetről.
Mit lehet tudni a tervekről a hitközség úgy anyagi, mint a spirituális felvirágoztatására? Olvasóink talán nem tudják, de a MAOIH-hez tartozik a Kazinczy utcai zsinagóga mellett a Teleki téri, Visegrádi és Dessewffy utcai zsinagógák, az Alma utcai öregotthon, két budapesti temető és a mikve (rituális fürdő – a szerk.).
A hitközségnél az anyagi helyzet enyhén szólva nem rózsás. Én úgy vagyok vele, hogy legyen fegyelem, a munkát, mindent beleadva, a legmagasabb szinten kell végezzük, ugyanakkor legyen jó hangulat is. Ha jó hangulat lesz itt a jók sokkal jobban fognak dolgozni. Kevesebb emberrel, jó légkörben sokkal többet fogunk tudni elérni és sokkal messzebbre megyünk. Korábban az itt dolgozók nem tudták itt, hogy mi a feladatuk. Mindenki csinált mindent és senki nem csinált semmit.
Én az üzletemet is úgy kezelem, mint egy spirituális helyet. Régen nem úgy kezeltem, és közel se ment úgy, mint ma… A hitközség spirituális hely is, meg nem is. Munkát ad embereknek, de itt nem csak rabbik dolgoznak és sok nem-zsidó is dolgozik, így cégként is kell működjön.
Komoly felelősség?
Abszolút mértékben. Nekem eszembe se jutott, hogy elnöknek induljak. 8 éve jelöltek az elöljáróságba. Akkor is én kaptam a legtöbb szavazatot. Ha az Örökkévaló nem úgy akarja, akkor megnyered vagy úgyse nyered meg. Isten döntése volt ez is, meg az is, hogy a legtöbb szavazattal beválasztottak.
Mint sokan tudják, a hitközség fenntartásában működő Wesselényi utcai iskola a legnagyobb kiadási tétel. Ha az nem volna, más anyagi körülmények volnának. Mi a terve az iskolával?
A hitközségnek nincs arra pénze, hogy kidobjuk az ablakon. Meg aztán nem is akarjuk elpazarolni, mivel sok hasznos dolgot tudnánk belőle csinálni. Az iskola komoly átalakításra szorul. Nekem mindig az a filozófiám, bármiről is van szó, hogy nézzük meg, hogy lehet megjavítani. Bezárni valamit, abbahagyni, az a legkönnyebb. Nem megcsinálni, az mindig könnyebb, mint megcsinálni.
Van szükség Budapesten két ortodox zsidó iskolára? Hiszen ott van az EMIH által fenntartott Bét Menáchem óvoda és általános iskola illetve a Maimonidesz Gimnázium.
Nem tudom. De nem akarok se mészáros lenni, se vendéglátó szakembernek kinézni, se oktatásügyi szakember nem akarok lenni. Le akarok ülni azokkal, akik értenek hozzá, és kikérni a véleményüket. Ha ők azt mondják, hogy meg lehet és érdemes megcsinálni, megvizsgáljuk a lehetőséget. Láttam már izraeli iskolát, ami egészen elképesztő módon működik. Ha ilyen iskolát tudnánk megvalósítani Magyarországon, és a környező országokból is jönnének, megváltozna a helyzet.
Ehhez mind pénz kell.
Természetesen. Ha azonban találunk finanszírozókat, ahogy annak idején megfinanszírozták a Wesselényi iskolát, és egy ilyen iskolának van létjogosultsága, akkor érdemes megnézni ennek a lehetőségét. Konkurálni semmiképp se szeretnénk más iskolákkal.
A hitközségnek évek óta nincs rabbija. Gestettner rabbi hivatalosan nem volt a hitközség vallási vezetője, ráadásul ingázott Izrael és Magyarország közt. Várható változás ezen a téren?
Gestettner rabbi Bné Bárákban lakik, régóta nem volt itt. Nekem személy szerint nagyon jó a viszonyom vele, nagyon szimpatikus, nagyon kedves ember. De nem beszél se angolul, se magyarul, csak jiddisül és héberül. Szerintem ide valaki más kell. Én nem akarok hirtelen most rabbi se lenni, úgyhogy leülnék azokkal, akik tanácsot tudnak adni ebben a kérdésben. Hogy kinek milyen a kisugárzása, azt meg tudom állapítani. Azután több ember véleményét figyelembe véve kell dönteni.
A Lativ Kollelt működtető Keleti Dávid nem jött szóba? Ő kiválóan beszél magyarul.
Ő nem költözne ide, a családja Izraelben él. A terv az, hogy a Dessewffy utcai zsinagógában kap helyet majd a Lativ Kollel, ott ő lehet a rabbi. Vagy ha nem ő, akkor ő jelöl ki valakit.
Beszéltek már vele erről?
Persze. Most úgy néz ki, hogy ideiglenesen idejönnek a Kazinczyba addig. Pénz kell hozzá, hogy a Dessewffy utcai zsinagógát rendbe hozzuk.
Pályázat?
Igen. De lehet, hogy tudunk privát pénzt is behozni hozzá.
A Kazinczy utcai épület hasznosítására van elképzelés?
Szeretnénk csinálni egy nagyon magas színvonalú kollelt (olyan intézmény, ahol fiatal férfiak tanulnak főállásban – a szerk.). Szerintem egy kollelre fogunk tudni támogatókat szerezni. Alul meg kell csinálni a pincét, ott nagy ablakok vannak, tehát világossá lehet varázsolni. Fönn az épület többi részében pedig jesivát szeretnénk indítani. Ez az épület régen iskolának adott otthont, szeretnénk, ha a Tóra szava egy modern környezetben ismét a felzengene. Persze terveink vannak a nagyzsinagóga felújítására. Ez lenne az elképzelés, erre kell majd egy tervet csináltatni, és aztán ütemterveket. A pénz egy része már meg is van, de akarunk még pályázni, és privát pénzeket, befektetőt keresni.
A mikve is látott már szebb napokat…
A mikve épületet állítólag másfél milliárdos költségvetéssel lehetne csak felújítani. Az épületét úgy képzelném el, hogy alul a női mikvét meghagynánk, az színvonalas, nemrég lett felújítva, felülre meg egy nőknek szóló fittnesz-termet csinálnánk. A férfi mikvét áthoznánk a Dob utcai komplexumba.
Választási beszédében azt mondta, hogy meg akarja szűntetni a hitközségek közötti sárdobálást.
Én más hitközségeknél semmit nem tudok megszűntetni, de itt biztos, hogy igen. A mi ajtónk nyitva áll mindenki számára, szeretnénk mindenkivel együttműködni. Egyedül azt nem nagyon tudom elképzelni, hogy reform irányzatokkal tudjunk együtt dolgozni, attól szeretnék elhatárolódni. De azokkal mindenképpen, akik a Tóra útját követik. Én azt szeretném, hogy az ortodoxia a más zsidó vallásos irányzatokkal is együttműködjön.
