A hazai média örvénylő, zavaros, mégis gátak közé kényszerített folyama számos érdekes uszadékot sodor magával.
Ezek egyike a 2016 december elején indult Heti TV, „Európa egyetlen zsidó televíziója”. Hogy fontosabban fogalmazzunk, egy, az Erzsébetvároshoz, és a Mazsihiszhez szorosan kötődő, közösségi televízióról van szó, melynek jelszava: „Zsidókról is, nemcsak zsidóknak”. A szombat tartama alatt csak előre felvett műsorokat sugárzó, vallási tartalmat, így a Tóra heti szakaszát ismertető és értelmező adó alapjában véve a rendszerváltás után népszerűvé vált Napkelte receptjére épül: a műsorvezető és tulajdonos Breuer Péter behívott vendégekkel, túlnyomó többségben politikusokkal beszélget az aktuális kérdésekről, melyek a magyar zsidókat (is) foglalkoztatják.
Januárban azonban a VII. kerületi, ellenzéki vezetésű önkormányzat lényegében felmondott Breuer Péternek. Miután előzőleg a felére csökkentette azt az összeget, amit a Heti TV munkatársai által készített kerületi híradóért fizet, duplájára emelte az bérleti díjat, amit a stúdiónak otthont adó, Wesselényi utca 17. szám alatti Erőművházban, a cipésztestület egykori székházában használt helyiségekért kér. Ez a helyzet érthető módon „kiverte a biztosítékot” a tulajdonos-főszerkesztőnél, aki az erősen kormánypárt Hír TV-nek adott nyilatkozatában így fogalmazott: „1932-ben a náci Németországban először betörték az ablakokat, aztán később a zsidóknak nem volt miből élni, és utána iparszerűen kiirtották őket. Először a kabinetfőnöke Niedermüller Péternek megszüntetett egy megrendelést, egy erzsébetvárosi híradót.”
Breuer szerint a kerület vezetésének döntése a televízióról „felveti az antiszemitizmus gyanúját”, ami azért figyelemre méltó, mert
a kerületi polgármestert, akit a Demokratikus Koalíció képviseletében választottak meg, a jobboldal eddig szélsőséges „balliberalizmusa” miatt támadta.
De jogos-e a Heti TV ügyében a holokauszt rémével riogatni? Itt már csak azért is komoly kétely merül fel bennem, mert az eddigiekből is kitűnt, hogy alapjában véve pénzügyekről, illetve ingatlanok sorsáról van szó; igaz, a médiafinanszírozás a legnagyobb mértékben politikai kérdés Magyarországon. Ami a kerületi önkormányzat ingatlanügyeit, illetve bérlőkijelölési jogát illeti,
Niedermüllerék a stúdiót befogadó Erőművházat ugyanúgy másnak akarják kiadni, ahogy a Molnár Antal zeneiskola Damjanich utcai épületét a Színművészeti Főiskoláról kiebrudalt hallgatók egyesületének, az SZFE-nek: formális pályáztatással, az anyagi szempontok figyelmen kívül hagyásával.
De beszéljünk a Breuer Press Production Tanácsadó, Kulturális és Szolgáltató Kft-ről, már amennyi a médiából eddig sikerült megtudni a vállalkozás pénzügyi hátteréről. A Heti TV „közösségi televízió”, nem sugározhat reklámokat, és a nézettségéről sincsenek adatok. (Mivel legföljebb tízezer idős ember nézi rendszeresen, az üzleti hirdetők számára érdektelen.) Költségét, ami a viszonylag szerény produkciós költségek ellenére több tízmillió forint lehet havonta, a tulajdonos alaptőkéje, társadalmi célú reklámok, tanácsadói munkák és hasonlók biztosítják, nyilatkozta Breuer.
Nyilvánvaló azonban, hogy a kerületi híradó elkészítésért rendszeresen felvett összeg (ami 2020 decemberéig 5 millió forint plusz ÁFA volt) mellett a Heti TV-t külső, politikai döntéseken alapuló, eseti támogatások tartották el.
A kormányzathoz közeli Origó cikkéből is kiderült például, hogy a csatorna egyik műsorát 20 millió forinttal támogatta a Miniszterelnökség.
Breuer tévéjének fennmaradását a politika biztosította, pontosabban a Mazsihisz lobbizása révén jutott forrásokhoz, melyekből fenntartotta magát. Ennek fejében a Heti TV-ben nem szerepeltek EMIH-es rabbik, sem pedig olyan zsidó személyiségek, akik nem voltak kívánatosak Heisler András elnöknek és körének. Figyelemre méltó tény, hogy bár Breuert beválasztották a Médiatanácsba, a zsidó egyházak képviseletében, ő átengedte a helyét a Mazsihisz elnökének.
Így a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Heislernek folyósít közel félmillió forintos tiszteletdíjat azért, hogy havonta néhány órát elüldögél a Reviczky utcában.
A kormány eszközének tekinthető MMHH támogatása érte el, hogy a nagy kábelszolgáltatók csatornái között szerepeljen a Heti Tévé. Ezek politikai nyomásra a Heti TV-énél kevésbé népszerű televíziókat is befogadtak, mint a Pesti Tévét, melyhez képest Breuer adója csúcs-nézettségű.
Nem tudni, valójában min különböztek össze a „mazsihiszták” az erzsébetvárosi önkormányzat és a Demokratikus Koalíció vezetőivel, de hogy nem antiszemita megfontolások állnak a Breuer megszorongatása mögött, az biztos. Kérdés még, hogy ha a Heti TV, ahogy ezt a vezetője kilátásba helyezte, indul az Erőművház bérleti jogáért kiirt pályázaton, hogyan dönt majd a kerület vezetése.
A Mazsihisz várható reakciója is bizonytalan: ha határozottan kiáll Breuer mellett, miért nem fogadja be valamelyik, üresen álló ingatlanába, és biztosít számára rendszeres támogatást? Ha viszont Heisler „mossa a kezeit”, mint Poncius Pilátus egy, a zsidók számára emlékezetes alkalommal, számíthat rá, hogy Breuer a jövőben ugyanúgy nem kíméli, ahogy most szembefordult volt pártfogójával, Niedermüller Péter polgármesterrel.
A Heti TV históriája, melyben a politikai és a finanszírozási ügyek elválaszthatatlanul összefonódnak, hasonlóságot mutat az MMHH által internetes adásmódra kényszerített Klubrádióéval is. Utóbbi sorozatos adománygyűjtő kampányaival sem tudja biztosítani a finanszírozását. Ebben a helyzetben a vezetői számára kifejezetten jól jött, hogy az MMHH átmenetileg, az újabb pályázat kiírásáig elvette tőle a jogot a rádiósugárzásra. Döntése érthető módon felháborítja a Klubrádió hagyományos, több tízezres közönségét, akik tiltakoznak a döntés ellen, és szolidaritásuk kifejezéseképpen feltehetőleg újabb adományokat küldenek majd.
Erre a forrásra a jóval költségesebb „zsidó közösségi televízió” nem számíthat.
Egy interjúban Breuer kijelentette, hogy „az agya eladó, de a lelke nem”. Úgy tűnik, az előbbire újra vevőt kell találnia, ami a mai médiaviszonyok ismeretében nem lesz könnyű feladat.
Breuer Péter televízióját kitenni az utcára nem elegáns, de antiszemitizmust kiáltani nyilvánvaló felelőtlenség.
Pelle János összes cikkét elolvashatja itt.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
