Bocsánatkérésre kötelezett a varsói kerületi bíróság kedden első fokon két lengyel történészt, akik a második világháború alatt a németek által megszállt Lengyelországban élő zsidók sorsát ismertető könyvükben egy lengyel falusi elöljáróról azt állították, hogy együttműködött a náci megszállókkal a zsidók üldözésében.
A még nem jogerős ítélet a 2018-ban kiadott, Továbbra is tart az éjszaka című könyv szerzőjét, Barbara Engelking professzort és a szerkesztőt, Jan Grabowski professzort érinti.
A terjedelmes mű, amelyet egyes lengyelországi történészek élesen bíráltak, mások viszont elismeréssel írtak róla, a zsidók túlélési stratégiáit vizsgálja a német megszállás alatt lévő egyes lengyelországi járásokban.
Engelkinget és Grabowskit egy lengyel nő perelte be azért, mert könyvükben a németekkel folytatott együttműködéssel, a zsidók üldözésében való részvétellel vádolták meg nagybátyját, aki Lengyelország 1939-1945 közötti német megszállása idején egy kelet-lengyelországi falu elöljárója (bírója) volt.
A felperes viszont azt állította, hogy nagybátyja valójában menedéket adott a zsidóknak, a könyvben szereplő falusi elöljáró személyében pedig több, azonos vezetéknevű személyt mostak össze a szerzők. Emellett a felperes szerint a könyv megírásakor figyelmen kívül hagytak fontos történészi forrásokat.
Engelking a bírósági tárgyalások során elismerte, hogy összetévesztett több, azonos nevű férfit, Grabowski pedig azt mondta, hogy nem tanulmányozta a témába vágó dokumentumokat, mert „ez nem a tudományos szerkesztő feladata”.
A bíróság elutasította a felperes követelését, hogy a két holokausztkutató 100 ezer zloty (mintegy 8 millió forint) összegű kártérítést fizessen neki.
A nácizmus és kommunizmus bűntetteit kutató lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) a német megszállás lengyel áldozatainak számát 2,7 millióra, a meggyilkolt lengyelországi zsidókét pedig 2,9 millióra becsüli.
Lengyelországban 1939 és 1945 között 40-100 ezer zsidó életét mentették meg. A mentés szervezett formát is öltött: az emigráns lengyel kormány hazai földalatti sejtjeként 1942 végén megalakult a Zsidókat Segítő Tanács (Zegota), melynek feladata személyazonossági okmányok gyártása, menedékhelyek biztosítása, anyagi segítségnyújtás volt. A háború óta a Jad Vasem Intézet mintegy 7 ezer lengyelnek adományozott Világ Igaza kitüntetést.
Az IPN 2018-ban a megszállás alatt egyes lengyel kollaboránsok szerepével foglalkozó dokumentumot is kiadott, melynek szerzői kiemelték, hogy a lengyeleket halálbüntetés fenyegette a bujkáló zsidóknak nyújtott bármiféle segítségnyújtásért. Ilyen törvény csak Lengyelországban volt érvényben, más, németek által megszállt európai országokban nem. Megírták azt is:
a lakosság egy része személyes hasznot próbált húzni a náci rezsim teremtette körülményekből.
Az ilyen árulókra a lengyel földalatti állam, a gettókban pedig a zsidó ellenállás tagjai „lehetőségeikhez mérten” már a háború idején halálos ítéleteket róttak ki és hajtottak végre – idézték fel. Az IPN szerint minden olyan lengyelre, aki részt vett a náci Németország bűntetteiben, a háború vége óta mindmáig úgy tekintenek Lengyelországban, mint hazaárulóra.
Bizony-bizony, egy „emlékezetpolitikus””holokausztkutató”, pláne, ha nem történész, „benéz” bizonyos dolgokat.
Ezt az idézőjelekkel való játszadozást a kuruc olvasói pontosan értik, az itteniek közül csupán te és a többi – talán már obsitos – kuruc. Mivel rendkívül fontosnak tartom azt, hogy az örökbecsű gondolataidat a Neokohn olvasói érthessék, elmagyarázom hogy az idézőjelek közé zárt szöveget miként kell értelmezni.
Egyszerű. Az ilyen szövegnek az ellenkezője se igaz.
És most a hozzászólásod magyar fordítása :
Bizony-bizony, egy szart-se-érő-emlékezet-politikus aki a-nem-is-volt-holokauszttal kóklerkedik, pláne, ha nem történész,
Eddig egyszerűen ment, de most elakadtam. Hogy fordítsam le a „benéz”-t.
– nem-néz-be, vagy
– kinéz
– biztosan-vak.
Azt hiszem, hogy az utolsó megfelel.
Tehát a teljes szöveg magyar fordítása :
Bizony-bizony, egy szart-se-érő-emlékezet-politikus aki a-nem-is-volt-holokauszttal kóklerkedik, pláne, ha nem történész, biztosan-vak.
A lengyeleknek változtatniuk kell „emlékezet” politikájukon. Azért mert előbb utóbb saját lengyel történész tudósaikat fogják történelem hamisításra erőszakkal rábírni. A lengyelek a világháború áldozatai míg a zsidók a Holokauszt áldozatai. A lengyelek nem Holokauszt áldozatok és nem tudják magukat erőszakkal Holokauszt mártírrá tenni, mivel antiszemita érintettségük okán erőszak cselekményekben vettek részt a zsidók ellen.