Az előrehozott izraeli választásokon induló pártok és szövetségek listazárása után a Daily Sabah török jobboldali konzervatív (kormánypárti) hírportál úgy értékelte a legújabb Kneszet-szavazás kilátásait, hogy Manszour Abbász (Ra’am), akár királycsináló pozícióba is kerülhet a következő Netanjahu-kormányalakítás során.
Az Erdogán török elnökhöz közeli újság elemzői forrásként az Izraeli Demokrácia Intézet egyik kutatója, Arik Rudnitzky szavait idézik, mondván, „bármely arab párt kifizetődő szerepet játszhat figyelembe véve a [izraeli] politikai patthelyzetet, az arab társadalom számára nyújtott előnyök fejében, ami mellesleg az iszlám mozgalom legfőbb politikai szempontja”.
A fenti idézethez kiegészítésül az is hozzátartozik, hogy a belpolitikai válsághoz vezető jobboldali blokk törése miatt bárki is lesz a következő választás győztese,
stabil kormányt nem fog tudni alakítani, annak ellenére sem, hogy az előző három sikertelenül végződő szavazáshoz képest a kínálat mindkét oldalon meglehetősen átrendeződött.
A héber médiának nyilatkozó elemzők szem előtt tartva a miniszterelnök kezdeményezésére életre keltett izraeli-arab tavasz lehetséges szerepét, úgy vélik, hogy a belpolitikai válság gordiuszi csomójának megoldása ezúttal leginkább Naftali Bennett döntésétől (Jamina) függhet. Lényeges különbség azonban, hogy a legutóbbi választások királycsinálója, Avigdor Libermannal (Jiszrael Bejtenu) és a miniszterelnök más jobboldali opponenseivel ellentétben, Bennett egyszerre két vasat tart a tűzben.
Nem mellesleg szélárnyékban a nemzeti vallásos Bezalel Szmotrics valamint Itamar Ben-Gvir (Vallásos Cionista Unió) fúzió mellett, a miniszterelnök szolgálatára készen, valóban ott várakozik Manszour Abbász.
Billegő kis pártok és politikai tömbök
A múlt hétvégi párt és szövetségek listái leadásának határideje előtt valamennyire csökkent az ellenzéki oldalon kialakult tumultus, de még így is túl sok a jelentkező az egy főre jutó potenciális szavazatokhoz képest.
A miniszterelnököt támogató úgynevezett jobboldali blokkon belül, a kormányzó Likud mellett, koalíciós partnerei a harédi pártokon kívül az említett nemzeti vallásos szövetség indul.
Az ortodox frakció szefárd tagja, a Sász különösebb bonyodalmak nélkül jelölte képviselőit a következő Kneszetbe. A két pártból álló askenázi szövetségen belül kialakult ellentéteket végül vezetőcserével oldották meg, azaz a közös listán élén 18 éve rendületlenül szolgáló Jákov Litzman (guri haszid Agudat Jiszrael) visszalépett eggyel Mose Gafni javára (litván szárny Degel Hatora).
A harédi pártok egyenként 8 mandátum körüli stabil szavazó bázissal rendelkeznek, amelyre sem a belpolitikai sem a járvány okozta válság nem lesz különösebb hatással.
Megfelelő támogatói háttér nélkül a kifejezetten a választásokra megalakult, illetve külön induló kis pártok közül, még a megmérettetés előtt többen feladták a küzdelmet.
Az ellenzék soraiban Merav Michaeli az utolsó pillanatban lehelt életet az ideológiák és szavazók hiányában a megszűnés felé sodródó, egykoron legendás időket megélt Avoda vagyis a Munkapárt végnapjaiba. A legújabb felmérések szerint az Avoda önállóan akár be is juthat a márciusban, ami egyben azt is jelenti, hogy
a tel-avivi polgármester nagy reményekkel bejelentett új pártja, az Izraeliek bevetése érdektelenné vált. A parlamenti küszöb szélén egyensúlyozva, a de facto baloldali szavazatokon az Avoda és a Meretz osztozik.
Huldaihoz hasonló helyzetbe került a Jes Atidból kiugró Ofer Sela (Tnufa), aki a biztos bukást megelőzve szintén az utolsó pillanatban lépett vissza. Tapasztalt politikusként Sela neve jól hangzik a bal centeren, de Jáir Lapid árnyékában borítékolható volt eredmény.
A két évvel ezelőtt kezdődött és azóta is tartó belpolitikai válságot nagyobb részben a Benny Ganz vezetésével megalakuló Kék – Fehér centrista tömb okozta, amely három választás erejéig kiegyenlítette az akkor még Naftali Bennettet is magábafoglaló Netanjahu-blokkot. Másrészről a mérleg kibillentése a szekuláris, orosz anyanyelvű szavazókat képviselő Avigdor Liberman (Jiszrael Bejtenu) nevéhez fűződik. Liberman és pártja kimaradt az előző koalíciós egyezkedésekből és változatlanul stabil 6-8 mandátum körüli eredményre számíthat.
Netanjahu volt védelmi minisztere bármilyen formációban érdekelt, kivéve a miniszterelnök vezette Likud, harédi és Szmotrics koalíciót.
A sikertelen jobboldali kormányalakítások alapvető akadálya a szavazatarányos ellenzék tömörülése volt, egyrészt a harmincon felüli mandátummal rendelkező Kék – Fehér, másrészt a 15 parlamenti helyet begyűjtő arab blokk miatt. Ganz szövetségének végül a tiszavirágéletű egységkormány megalakulása vetett véget tavaly májusban. Az arab pártokat képviselő közös lista aktuális szétesése, Manszour Abbász érdeme.
Ami Ganz bukását jelentette, az Lapidnak kifejezetten jót tett és annak ellenére, hogy a kokpit szövetség szétesett a Jes Atid szemmel láthatóan megerősödve, a Likud után a második legnagyobb pártként esélyessé válhat a következő koalíciós tárgyalások során.
A legnagyobb politikai tömb, a legutóbbi választáson rekord 36 parlamenti helyet begyűjtő Likud is vesztett a csatában és a felmérések alapján várható gyengébb márciusi eredmény (körülbelül 30 mandátum) nem feltétlenül a koronavírus járvány okozta válság miatt fog bekövetkezni. A párt gyengébb teljesítménye semmi esetre sem a minden körülmények között lojális Likud szavazók soraira vezethető vissza, inkább a csalódott telepes szavazók fognak máshol kopogtatni.
Amennyiben a tavaly áprilisi, akkor sikeresnek tűnő első zárlat után újabb választásokat tartottak volna Netanjahut 40 mandátumot jelentő szavazói réteg támogatta, ami azokat telepes támogatókat is jelentette, akik a júniusra megígért annektálásra vártak és várnak azóta is, de most már inkább Bennett illetve Gideon Száár felé húznak.
Lapid után a sorban másodikként Gideon Száár, a miniszterelnök kihívójaként számos ex-Likud képviselővel, többek között a Likud legendás alapítójának fiával, Benny Beginnel az élen indul a csatába, akit sikerült beszervezni az ügy érdekében az Új Remény képviselői listájának hatodik helyére.
A közvélemény – kutatások eredményei alapján a mindent eldöntő kérdés, hogy Naftali Bennett a koalíciós egyezkedések során riválisból Gideon Száár és az ellenzék partnerévé lép elő, vagy átáll a miniszterelnök oldalára.
A vallásos cionista jobboldali blokk pártjai közül jelenleg egyedül a Jamina számíthat a biztos bejutásra. Bennett úgy véli eljött az ideje, hogy ő legyen a zsidó állam következő miniszterelnöke, mondván, hogy a Jamina egyre erősebb és az elmúlt hónapok belpolitikai válságából az egyetlen kivezető alternatívát jelenti. Elegendő számú mandátum hiányában, Bennett elmondása szerint
ahhoz fog csatlakozni, aki kormányt tud alakítani.
A Jamina szövetség frakciójából kilépő Bezalel Szmotrics helyét, külső támogatóként a Mose Hagit (jeruzsálemi alpolgármester) vezette Zsidó Otthon vette át, amely az elmúlt két év párton belüli viharos árulásainak köszönhetően önálló politikai erőként életképtelenné vált.
A Szmotrics vezette Nemzeti Unió (Tkuma) és Itamar Ben-Gvir pártja, az Oztma Jehudit külön – külön szintén meglehetősen távol állnak a választási küszöb teljesítésétől.
A miniszterelnök többszöri felszólítása és a tétek emelése után, az utolsó órában létrejött, Szmotrics elmondása szerint kizárólag technikai szövetség, a Vallásos Cionista Unió kiegészülve az Otzma Jehudit-Noam fúzióval.
Az elmúlt két év egymást követő sikertelen választásai során, mintha a történelem folyamatosan önmagát ismételte volna. Az egyhelyben való körforgás egyik nagy vesztese Itamar Ben-Gvir, az izraeli politikai palettán jobbról számítva a leginkább a szélre tolódott Otzma Jehudit vezetője. Történt legutóbb, hogy az a Szmotrics határolódott el Ben Gvirtől és pártjától, akivel most ismét egy csónakban eveznek. A közös lista befutó harmadik helye, amennyiben sikerül bejutni márciusban a parlamentbe, Ben-Gvir számára azontúl, hogy revansot vehet a közelmúltban elszenvedett megaláztatások miatt, remek tárgyalási alapként szolgálhat az új Netanjahu-kormány egyezkedései során.
Az említett szélárnyékban Szmotricson kívül a miniszterelnök arra számít, hogy az erőteljes Likud kampány nyomására és a nagy számok törvénye alapján az ellenzék kis pártjai rendre kiesnek, kivéve a vallásos cionista szövetséget.
Jelen esetben a kis pártok bejutására valóban nem sokan fogadnának, ami a Meretz illetve az Avodan kívül érvényes Ganz, Szmotrics frakciójára és Manszourról nem is beszélve, de amennyiben valahogy mégis átcsúsznak a rostán az értékes pozíciókat jelenthet a következő kormányban.
Végezetül, a Likud számára a hajdani Kék-Fehér blokk utáni másik akadályt, a többnyire arab képviselőkből álló 15 mandátumra feljött egyesített lista jelentheti.
A közös lista jelenlegi szokatlanul nagy méretű frakcióját tulajdonképpen a miniszterelnök legutóbbi arab-ellenes kampányainak köszönhetik. Az újabb forduló előtt azonban fordult a kocka és Benjamin Netanjahu nem látja akadályát annak, hogy az izraeli arabok, akár a politikai életben is szerepet kapjanak, hozzátéve
„Az arab polgárok láthatják a nagyszerű dolgokat, amelyeket tettünk. Négy történelmi békemegállapodást hoztunk létre az arab országokkal, amelyek megváltoztatták a Közel-Kelet és az izraeli társadalom arcát. Arabok és zsidók ölelkeznek Dubajban, és itt is ölelkezni fognak”.
Netanjahu hatalmas arab potenciál felé irányuló fordulása annyira mégsem volt váratlan fordulat. Ugyanis az elmúlt hónapok során – az Arab Lista nagy bánatára, a miniszterelnök csendes szövetséget kötött a frakció egyik képviselőjével Manszour Abbasszal. Netanjahu – a Ra’am párt és különösképpen vezetője, Abbász nagyvonalú támogatására alapozta a 23. Kneszet feloszlatását megakasztó ellenszavazást, ami végül kudarcot vallott, de a két politikus közötti kapcsolat már előrevetítette a miniszterelnök jövőbeli stratégiáját.
Manszour villongásaira az Ajman Odeh vezette arab frakció képviselői először elsápadtak, a szakítás végül akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a Ra’am – vagyis Manszour Abbász, külön listát nyújtott be a márciusi választásokra való tekintettel.
Az arab frakció fennmaradó három tagja – a Hadash, a Balad és a Ta’al – viszont együtt maradtak, hogy a lehető nagyobb mértékben csökkentsék a dezertőr Ra’am esélyeit.
Pedig a négy arab párt közötti feszültség az elmúlt hónapokban folyamatosan nőtt, annak köszönhetően, hogy Abbász többször is hangoztatta,
megfelelő kompenzációért cserében fontolóra venné egy olyan törvény megszavazását, amely Netanjahu számára mentességet biztosít a büntetőeljárás alól az ellene felhozott korrupciós ügyekben, cserében kaphatna, mondjuk egy minisztériumot a következő kormányban, ami nyilvánvalóan felkeltette többek között a török média figyelmét is.
Netanjahu tovább erősítve az arab szavazatok elnyerésére irányuló kampányát a véglegesítés előtt bejelentette, hogy Nail Zoabi lesz a párt első muszlim jelöltje a Likud lista 39. helyén. A felmérések szerint a miniszterelnök pártja a következő választásokon 30 mandátum körüli teljesítményre számíthat, így Zoabi valószínűleg nem fog bejutni a Kneszetbe. A galileai arab faluból származó iskolaigazgató állítólag ígéretet kapott arra, hogy az úgynevezett norvég törvény révén az egyik jövendőbeli Likud-miniszter át fogja adni neki a helyét.
A miniszterelnök márciusi választási győzelmével együtt megígérte a belpolitikai válság és egyben a vírus korlátozásai alól való felszabadulást, amelyet az izraeliek végre együtt ünnepelhetnek a széder esti Hagada felolvasása mellett.
A nehezen követhető, zseniális stratégiáiról híres Netanjahu legújabb kampányában felmerülő arab támogatás és a belpolitikai válság feloldása mögött azonban nem valószínű, hogy a történelmi Netanjahu-arab koalíció áll, inkább a közös arab lista gyengítése azaz választóik elbizonytalanítása szintúgy a Likudnak kedvező arányok érdekében.
A kormányalakításra a nagy számok alapján egyértelműen Netanjahunak van nagyobb esélye, az egy másik kérdés, hogy sikerülni is fog. A minden eshetőségre felkészült Manszour miniszteri kinevezése sem valószínű, hogy mostanában fog bekövetkezni, és főleg nem egy vallásos cionista Naftali Bennett illetve Szmotrics Ben-Gvir alkotta koalícióban. A közvélemény-kutatások felmérései alapján az is elképzelhető, hogy a kormányalakítás izgalmai elmaradnak, ugyanis Netanjahunak döntetlen esetén, az is bőven elég, ha újabb választásokra kerül sor lehetőleg novemberig, ugyanis addig mindenképpen miniszterelnök maradhat.
