Koszovó első többségében muzulmán országként nem Tel-Avivban, hanem Jeruzsálemben akarja megnyitni a nagykövetségét. Brüsszel mérges – és ezért még a balkáni állam lehetséges belépését az EU-ba is megkérdőjelezi – írja a Welt hasábjain Alan Posener.
Egyre több muzulmán többségű ország veszi fel a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel. Az első Törökország volt már 1949-ben. Követte Irán 1950-ben, bár a forradalom után a kapcsolatokat újra megszüntette. Burkina Faso és Sierra Leone 1961-ben, Szenegál 1962-ben, Egyiptom 1980-ban, Albánia 1991-ben, Azerbajdzsán, Gambia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán 1992-ben, Türkmenisztán 1993-ban, Jordánia 1994-ben, Bosznia-Hercegovina 1997-ben, Mauritánia 1999-ben, bár a kapcsolatokat 2009-ben befagyasztották, Guinea és Csád 2016-ban – sorolja a szerző.
Donald Trump kezdeményezésére 2020-ban az Egyesült Arab Emirátusok jöttek hozzá, Bahrein, Szudán, Marokkó és Koszovó. Február elején vált ismeretessé, hogy Koszovó első többségében muzulmán országként a nagykövetségét Jeruzsálemben, Izrael fővárosában fogja megnyitni.
Az Európai Unió sértődötten reagált.
Peter Stano külügyi szóvivő arra emlékeztette a koszovóiakat, hogy az EU a kétállami megoldás híve, amikor is „Jeruzsálem mindkét állam fővárosaként működik”. Addig minden EU-tagállam nagykövetségének Tel-Avivban kell maradnia. A nagykövetség jeruzsálemi megnyitása még Koszovó felvételét is veszélyeztetheti az EU-ba.
Mi ennek az értelme? Senkit nem érdekel jobban a régió békéje, mint az európaiakat. Semmi nem árt jobban a békének, mint a vallás és a politika összekeverése.
Ha a Szentföldért vívott harc azáltal mentesíthető az ideológiáktól, hogy muzulmán országok normalizálják a viszonyukat Izraellel, sőt, Jeruzsálemet elismerik Izrael fővárosáénak, akkor az EU-nak ezzel egyet kellene értenie.
Ha az EU-nak legalább lenne útiterve a nyugat-balkáni államok, Albánia, Bosznia, Koszovó, Montenegró, Észak-Macedónia és Szerbia belépéshez, vagy lenne stratégiája a növekvő orosz, kínai vagy török befolyás ellen, a korrupció ellen és demokratizálásért folytatott harchoz, akkor ha nem is helyeselnénk Stanos beavatkozását, de legalább értenénk.
Azonban úgy néz ki, hogy a zsidók és az arabok előbb kötnek békét, mint hogy ezek az országok EU- tagok lesznek. Ilyen körülmények között Stanos fenyegetése nem csak üres, hanem szégyentelen és nyilvánvalóan Izrael-ellenes indíttatású fenyegetés.
