Irene Fogel Weiss családjának nagy része Auschwitz-ban halt meg — olvasható a The Jerusalem Post interjújában.
A nyugdíjas, ortodox zsidó tanárnő, amikor a capitoliumi zavargást nézte virginiai otthonából, a nácik által meggyilkolt szüleire gondolt. Úgy érezte, hogy “tennie kell valamit,” amikor a tévében látta, hogy az elnökválasztás eredményét kétségbe vonó erőszakos tüntetők náci szimbólumokat viselnek, és a nemzet legfontosabb törvényhozó épületében fenyegetik a megválasztott képviselők biztonságát.
Egy lázongó férfi például “Camp Auschwitz (Auschwitz Tábor)” feliratú pólót viselt. Ezt különösen félelmetesnek találta az Európában történtek miatt. Korábban is azt gondolta, hogy ehhez hasonló Amerikában is megtörténhet, amennyiben egy karizmatikus, demagóg vezető elég sok embert megvezet a hazugságaival. Elmondta, hogy egy még nála is idősebb, 98 éves túlélővel is beszélt a történtekről, aki még nála is ijedtebb volt.
Felidézte, hogy a nácik azt állították, hogy Németország minden problémáját a zsidók okozták, és hogy ez a hazugság szép lassan elkezdte meghatározni az egész társadalmat, ami először a zsidók kiközösítéséhez vezetett. Elmondása szerint jó oktatást kapott, alapvetően gondos, normális emberek is a hazugság áldozatául estek. Szerinte nem a demagóg politikusok a legveszélyesebbek, akik tudatosan szítanak gyűlöletet, hanem az átlagemberek, akiket sikerül becsapniuk.
Napjaink nagy hazugságának az “America First (Amerika Mindenek Előtt)”-jelszavú nacionalizmust tartja. Szerinte többen az akkori Németországhoz hasonlóan meg vannak győződve arról, hogy ők a legjobbak, ők állnak mindenki felett, és hogy vannak olyanok, akiknek nincs helyük az országban.
Szerinte a háború után Amerikába érkező zsidók nagy hazafiak lettek, nagyon szeretik az országot és az alkotmányt. Hosszú ideig biztonságban is érezték magukat, főleg úgy, hogy közben Németországban számos hatósági túlkapást láttak. Szerinte jelenleg az a veszély, hogy egyre több kiskaput találnak meg a nacionalisták az Alkotmányban, és beengedik rajta a demagógiát és az antiszemitizmust.
Elmondta, hogy már 13 évesen, amikor elvitték a nácik is nagy figyelemmel követte a híreket, amik akkor és ott főként hazugságokból álltak. Mindig is érdekelték a világ történései. Így a Capitoliumnál történteket is nagy figyelemmel követte, és az ottani eseményeket egy demagóg vezető hazugságai eredményének tartja. Kiemelte, hogy reméli, nem durvul el a helyzet annyira, mint anno Németországban, viszont úgy gondolja, hogy az alapok megvannak ehhez. Az is megfordult a fejében, hogy szüleivel ellentétben neki el kellene menekülnie egy ilyen helyzetből – habár nincsenek konkrét tervei, állítása szerint komolyan elgondolkodott ezen.
Szerinte a legfőbb tanulság a zsidó amerikaiak számára most az, hogy nem szabad a rossz következtetéseket levonni.
A nacionalista mozgalmak szerinte mindig antiszemiták.
Ezt hajlamosak sokan elfelejteni, vagy úgy gondolni, hogy az Izrael-barát rendelkezések kiegyenlítik ezeket a felhangokat. Szerinte jelenleg sok zsidó alaptalanul aggódik a szocializmus miatt, miközben a fasizmus tendenciái egyre nagyobb erővel jelennek meg. Szerinte nem lehet olyan ügy, ami ezt kiegyensúlyozza, vagy olyan probléma, ami fontosabb számukra ennél. Ez az, ami lerombolhatja minden itt élő zsidó életét, ahogy régen Németországban is történt.
Bidenbeiktatása ellenére aggódik, hogy már túlságosan elfajultak a dolgok. Szerinte fontos, hogy megfordítsa az ország a jelenlegi tendenciát, és nemcsak a zsidók érdekében. Szerinte az ország nem arról szól, ami most történik, és nem szabad, hogy a szeretett nemzetéből egy fasiszta állam legyen.
Azt mondta, hogy nem vesztette el a reményt, mert megtanult együtt élni a holokauszt traumájával úgy, hogy közben normális egzisztenciát épített fel. Reméli, hogy az új elnökkel, az új törvényekkel, és a pandémia végével megszűnhet a jelenlegi helyzet.
