Van-e a zsidóknak jövője Európában?

Smuley Boteach amerikai ortodox rabbi véleménycikkét az európai kóser vágás betiltásáról a Jewish Journal közölte.

A The Guardian vasárnap arról a nyomasztó tényről számolt be, hogy „a brit zsidók csaknem fele az antiszemitizmus miatt kerüli a nyilvánosság előtt zsidóságának látható jeleit, például a Dávid-csillagot vagy a kipa viselését”. (A hírt a Neokohn is megírta – A szerk.). A Guardian azt írta, hogy a felmérésben résztvevők 12 kijelentést kaptak és válaszolniuk kellett, hogy egyetértenek-e az azokban foglaltakkal vagy sem. A válaszadók tizenkét százaléka „megrögzött antiszemita nézeteket” bizonyított azzal, hogy egyetértett négy vagy több állítással. A legtöbb igenlést az kijelentés kapta, hogy „Izrael úgy bánik a palesztinokkal, ahogy a nácik bántak a zsidókkal”. Ezt a válaszadók csaknem egynegyede (23%) megerősítette.

Ez elég kijózanító, ám még nincs vége. „Az általános társadalomban hasonló arányban értettek egyet egy vagy több antiszemita kijelentéssel, amely az antiszemitizmus mélységesen aggasztó normalizálására mutat” – írja a The Guardian.

Bárki számára meglepetés mindez? A kérdés persze leginkább az, hogy mit tegyünk a növekvő európai antiszemitizmus ellen.

Vajon a brit zsidóknak egyszerűen el kéne hagyniuk Angliát és Izraelbe vándorolni? Vagy pont az tenné Európát judenreinné, ami a nácik célja volt és soha nem volna szabad Hitlernek ezt a posztumusz győzelmet megadni?

A 20. század legnagyobb zsidó vezetőinek két ellentétes véleménye volt ebben a kérdésben. Theodor Herzl arra a következtetésre jutott, hogy az antiszemitizmus kiirthatatlan és a zsidók fennmaradásának egyetlen záloga egy független zsidó állam létrehozása. Herzl ragaszkodott ahhoz, hogy a diplomácia segítségével kell meggyőzni a világot arról, hogy a zsidóknak joguk van önrendelkezésre ősi földjükön – Izraelben –, ezzel segített valósággá váltani a Cionba való visszatérés évezredes álmát.

Menachem Mendel Schneerson rabbi, a lubavicsi Rebbe úgy vélte, hogy a zsidóknak nem kell félniük és a közösségeket ki kell terjeszteni a földkerekség minden pontjára. A judaizmus globális vallás kell legyen, globális befolyással. Ennek a célnak az elősegítése érdekében a Rebbe követeket küldött a világ minden részére, zsidó közösségek létrehozása és megerősítése érdekében azért, hogy azokon keresztül terjedjenek a zsidó értékek és az Istenhit.

Amerikai zsidóként, aki 11 évet töltött Nyugat-Európában, úgy gondolom, hogy Herzlnek és a Rebbének egyaránt igaza van. Szükségünk van egy zsidó államra Izrael földjén, ez a világ zsidóságának origója, ugyanakkor fenn kell tartanunk a globális zsidó közösséget is, amely egyszerre terjeszti a zsidóság fényét és támogatja a zsidó államot.

Hogyan is fogalmazzak? Vajon nem bizonyítja-e Herzl igazát az a tény, hogy alig néhány évtizede hatmillió zsidó embert gyilkoltak le a világ szeme láttára? Egyetlen zsidót sem kíméltek. Még a leginkább asszimiláltat is lemészárolták. A világ vezetői lezárták országaik kapuit, csak keveseknek kínáltak menekülési lehetőséget.

Ha Izrael létezett volna akkoriban, a zsidók menedékre leltek volna ott és olyan kormányuk lett volna, amely mindent megtett volna, hogy megmentse őket. Igazság szerint a palesztinai zsidók még állam nélkül is mindent megtettek testvéreik megmentése érdekében. A Moszadot kezdetben azért hozták létre, hogy megszervezzék az illegális bevándorlást Palesztinába, zsidókat hozva saját őshazájukba, a brit kormány kifogásai ellenére. Az olyan hősök, mint Szenes Hanna a nácik legyőzése érdekében kockáztatták életüket.

Európa városaiban Hitler egész zsidó közösségeket irtott ki. Ha a zsinagógák fennmaradnak is, azokat gyakran múzeumokká alakították, hiszen nincs már olyan, aki elmondaná bennük a héber imákat. Valóban ezt akarjuk? Hogy a zsidók olyan történelmi érdekességek legyenek, mint a dinoszauruszok?

Nem. Izrael központisága mellett olyan globális zsidó közösségekre van szükségünk, amelyekben népünk a világ minden részén virágzik.

Aztán ott vannak az izraeli turisták, akik özönlenek az olyan városokba, mint Velence, Róma, Varsó, München és Berlin. Tényleg azt akarjuk, hogy az izraeliek, különösen az egykori katonák, Európában járva olyan kontinensre érkezzenek , ahol már nem él zsidó?

Nincs szükség a Chabad-házakra? Nincs szükség zsinagógákra, amelyekben imádkozni lehet? Nem kell a kóser étterem? Nem kell a mikve?

Egyik izraeli barátom, akivel erről a témáról beszélgettem, nem ért egyet velem. Azt állítja, hogy „amikor nem fogunk össze, gyengék vagyunk és ki vagyunk téve a veszélynek. Ellenségeink leggyilkolnak minket. Azonban amikor erősek vagyunk, egyként, nem tudnak. Izraelben van egy hadseregünk. És ha mindannyian ott vagyunk, akkor nehezebb legyőzni bennünket” – érvelt.

Felhívtam a figyelmét arra, hogy ez valójában a mullahhok álma is volna, akik azt mondják, hogy Izrael egy „egybombás állam”. Ha mind egy helyen vagyunk, könnyű bennünket kiirtani.

Az ördög ügyvédjét játszottam, de izraeli barátom nem kért belőle. Ő úgy gondolkodik, ahogy az izraeli vezetők: az összes európai zsidónak Izraelbe kell költöznie, ahol biztonságban vannak.

Természetesen hiszem, hogy minden zsidónak, aki Izraelben akar élni, oda kell mennie, sőt, erre még ösztönzöm is őket. Három gyermekünk már így tett, ketten közülük szolgáltak is az izraeli hadseregben, míg a harmadik most fog, ha Isten is úgy akarja.

Izrael az örök hazánk.

A terrorizmus és a radikális iszlám fenyegetései ellenére Izrael erős és biztonságos. A lakosságot egy erős hadsereg, igazi néphadsereg védi, amely többnyire bátor, büszke és harcias zsidókból áll. Az ország virágzó demokrácia és minden állampolgár élvezi azokat a jogokat, amelyeket az Egyesült Államokban gyakran természetesnek tartunk, ugyanakkor amik a Közel-Keleten csodának számítanak.

Ám Emil Fackenheim zsidó filozófus megfogalmazott egy 614-dik parancsolatot, amely szerint nem szabad Hitlernek átadnunk posztumusz a győzelmet. Egyetlen zsidót sem szabad elveszíteni.

Az európai zsidók magukra hagyása elfogadhatatlan, azon a kontinensen ahol oly kevesek élték túl Hitler népirtó háborúját.

Megengedni vagy szorgalmazni Európa judenreinné válását megszegése ennek a parancsolatnak, mely elárulná mind Herzl, mind a Rebbe vízióját.

Ugyanakkor Izraelnek van egy nagy előnye. Zsidó értékek irányítják, olyan hadserege van, amely nem a győzelmet vagy a katonai dicsőséget ünnepli, hanem az emberi élet védelmét.

A zsidóságnak nincsenek diadalívei.

Izraelben sok mindent találtunk – Szentélyünk romjait, ősi zsinagógákat és mikvéket. Hiszen a Makkabeusok és Dávid király komoly katonai győzelmeket arattak. Ennek ellenére a zsidók nem ünneplik ezeket, mert nem hiszünk a háború dicsőségében. Nem hisszük, hogy a háború nemesíti a társadalmakat. Pontosan az ellenkezőjét gondoljuk. Olyan emberek vagyunk, akik a békét ünnepeljük, még Istenünk neve Sálom, béke.

A zsidók úgy hiszik, hogy a háború célja az élet védelme. Csak azért harcolunk, mert kénytelenek vagyunk harcolni. A háborúban nincs dicsőség. Még a modern Izraelben sem, amely a hatnapos háború győzelmeit is megtapasztalta. Vagy az annál jelentősen kijózanítóbb Jom Kippur-háborúét, amikor Izraelt szinte megsemmisítették.

Izrael akkor sem készített katonai diadalíveket. Izraelben nincs ünnepe a háborúknak, csak az elesett katonák a terror áldozatainak emlékművei vannak, akik életüket adták népük védelméért.

Európa természetesen más. Az ókori görög és római időkben az uralkodókat nem béke, hanem háború és hódítás miatt ünnepelték. Caesar és Augustus, Trajanus és Konstantin az ellenség leigázása miatt kaptak helyet a történelemkönyvekben. Még az olyan modern demokráciákban is, mint Nagy-Britannia, az uralkodók – mint Károly herceg és két fia – katonai egyenruhában házasodnak össze.

Ez mind azt mutatja, hogy mennyit tudnak a zsidók tenni Európában a hit, a jótékonyság és a közösségépítés értékeinek területén. Ehhez mindösszesen arra van szükség, hogy Európa felhagyjon régi ellenszenvével és felismerje, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelem európai és nem kizárólagosan zsidó ügy.

Smuley Boteach amerikai ortodox rabbi, a chábád mozgalom egyik legismertebb alakja, 30 könyvéből jó néhány, így például a Kóser szex két kötete magyarul is megjelent. Boteachot a Newsweek magazin amerikai egyik legbefolyásosabb rabbijaként tartja számon.

Orbán Viktor kiáll a kóser vágás mellett

A magyar kormány az „összes lehetséges nemzetközi fórumon” felemeli szavát a döntés ellen – ígérte Orbán Jicak Hercognak, a Szochnut fejének.