Teherán a hetekben azért keltett feszültségeket a régióban, hogy Bident a szankciók érvényen kívül helyezésére kényszerítse, és arra, hogy feladja a befolyását a régióban.
Irán megerősítette, hogy uránt dúsít egy földalatti létesítményben, valamint hogy lefoglalt egy dél-korai olajszállító tartályhajót, ami a Perzsa-öbölben haladt át. Azért kelti ezzel a feszültséget, hogy nyomást helyezze Joe Biden megválasztott elnökre: térjen vissza a 2015-ös nukleáris megállapodáshoz, és vessen véget a szankcióknak. Ha ezt megtenné, Biden elveszítené legfontosabb ütőkártyáját Teheránnal szemben, és sosem lenne képes egy hosszabban tartó, jobb megállapodást elérni – írja a Foreign Policy.
Öt éve szinte az összes republikánus kongresszusi képviselő a megegyezés ellen volt. Olyan vezető demokrata politikusok sem támogatták azt, mint Charles Schumer, Bob Menendez és Joe Manchin. Jó okkal: a megegyezés lejárati dátumot kötött a kulcsfontosságú korlátozásokhoz, kizárta a helyszíni vizsgálatokat, és engedte, hogy Irán fenntartsa urándúsítási képességeit. Nem foglalkozott ugyanakkor a rezsim magasabb fokozatba kapcsolt rakétaprogramjáról, és pénzügyi forrásokat is biztosított Teheránnak arra, hogy szponzorálja az agressziót és a terrorizmust a régióban. Ezen kívül az ország emberjogi problémáit is figyelmen kívül hagyta.
Biden tisztában van ezekkel a hibákkal, és nemrégiben azt mondta, hogy a 2015-ös megállapodásra építkezve új szerződést kíván kötni, amelynek célja „a nukleáris korlátozások szigorítása és meghosszabbítása, valamint a rakétaprogram ügyének rendezése”. Kampánya alatt azt is megígérte, hogy az ország emberjogi problémáival is foglalkozni fog, valamint „azokkal a destabilizáló tevékenységekkel, amelyekkel a térségbeli barátainkat és szövetségeseinket fenyegetik”. De azt a megválasztott elnök továbbra is fenntartja, hogy csak úgy tud egy új szerződésről tárgyalni, ha előbb visszatér a régihez.
Ezzel a logikával egy nagy probléma van: a visszatérés feltétele lenne, hogy Washington érvényen kívül helyezze a legdurvább szankciókat. Márpedig ez az elődjétől örökölt ütőkártya eljátszását jelentené.
A kongresszus évekig dolgozott azon, hogy kemény szankciókat léptessen érvénybe azért, hogy arra kényszerítse Iránt, vessen véget rossz szándékú tevékenységeinek. Még Barack Obama is arról beszélt, hogy a szankciók miatt voltak hajlandók tárgyalásokat kezdeni velük az irániak. A nyilvánvaló kérdés az, hogy ha Obama is csak szankciókkal tudott elérni egy komoly hibákkal rendelkező megegyezést, hogy tudna Biden még több korlátozásról megegyezni úgy, hogy közben kisebb a szankciók gazdasági ereje?
Biden akkor vonul vissza a szankcióktól, amikor Irán még több dúsítással kapcsolatos tevékenységgel, a nemzetközi megfigyelők eltávolításával, és további nukleáris reaktorok építésével fenyegetőzik – azaz gyakorlatilag zsarol. A visszavonulás a mollák számára is egyértelmű üzenet: nyugodtan várjanak a tárgyalásokkal ciklusa végéig, mert ő sosem fog szankciókat bevezetni, ugyanis túlságosan fél attól, hogy Irán ismét kibővíti nukleáris kapacitását.
A másik kihívás Biden számára a következő: A nukleáris megállapodás már elkezdte érvényét veszíteni. A megegyezés első, úgynevezett naplemente-záradéka már októberben érvénybe lépett: az ENSZ korlátozásai az Iránnal való fegyverkereskedelemmel kapcsolatban érvényüket vesztették. Ha nem fenyegette volna meg Trump elnöki rendeletben szankciókkal Oroszországot és Kínát, hogy ne szállítsanak fegyvereket Iránnak, a fegyverkereskedelem már dübörögne is. Biden nem beszélt arról, hogy érvénybe léptetné-e ezeket a szankciókat.
A nukleáris téren történt fejlemények fényében Bidennek azt is tisztáznia kéne, miért várja Teherántól, hogy visszatérjen a megállapodáshoz, amennyiben Washington is így tesz. A Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség bizonyítékkal rendelkezik arról, hogy Irán be nem jelentett anyagokat, tevékenységeket és helyszíneket rejteget. Az ügynökség azután indított nyomozást, hogy egy 2018-as, titkos izraeli akció során megszerezték a rezsim titkos nukleáris archívumát. Ekkor jelentette be az Egyesült Államok Külügyminisztériuma, hogy Irán egy katonai ügynökségnél foglalkoztat nukleáris fegyverekkel foglalkozó tudósokat.
Bidennek legalább követelnie kellene, hogy Irán adjon számot minden titkolt nukleáris tevékenységéről, mielőtt bármilyen engedményt tesz. Máskülönben eljátssza Washington befolyását anélkül, hogy elérné egyetlen célját.
Ha szüksége lenne Bidennek még egy jó okra, hogy irányt váltson, akad ilyen: a Kongresszus mindenképpen ellenezné az enyhítést, mégpedig az iráni Forradalmi Gárda miatt. 2017-ben a demokraták és a republikánusok közösen hoztak törvényt arról, hogy Trump kormánya nyilvánítsa a Forradalmi Gárdát terrorszervezetnek, és vezessen be szankciókat a tagjaival szemben. Ráadásul mindez akkor történt, amikor az ország még nem hagyta ott a megegyezést. Ezt a lépést további szankciók és korlátozások követték. A kongresszusnak most is le kéne fektetnie, hogy minden olyan intézkedés meghozatala, amely a Forradalmi Gárda kedvez, elfogadhatatlan.
A megegyezés támogatói ezt nem veszik figyelembe, Trumpra mutogatnak és inkább fizetnének Iránnak azért, hogy korlátozzák a nukleáris kapacitásukat. Mindezzel az emberjogi visszaéléseket és a titkos nukleáris tevékenységeket is elnéznék, ahhoz is hozzájárulnának, hogy a Forradalmi Gárdához folyjon be pénz, miközben sértetlenül hagynák Irán dúsítási képességeit is, amelynek következtében a rezsim a jövőben még több pénzt gombolhatna le a nemzetközi közösségről.
Elfelejtik azt is, hogy a jelenlegi megszorítások egy éve állnak csak fent. Obamának is négyre volt szüksége ahhoz, hogy leültesse tárgyalni Iránt, és még kettőre, hogy megtörténjen a megállapodás.
A Trump-adminisztráció 2018-ig fenntartotta a megállapodást. A szankciótól való mentesség lehetővé tette, hogy Irán 2019-ig napi egymillió hordó kőolajat exportáljon. Irán fő hajózási útvonalával, és a nem olajipari vállalatokkal, illetve a pénzügyi szektorral szemben foganatosított szankciókat csak 2020-ban vezették be. A Nemzetközi Valutaalap máris arról számolt be, hogy Iránnak csupán néhány milliárd dollárnyi devizatartaléka maradt, ráadásul a megszorítások által kiváltható maximális hatás még el sem érkezett.
Az egyezmény támogatói azt is figyelmen kívül hagyják, hogy a megegyezés értelmében Teherán megtarthatta a dúsítási kapacitásait, amivel a nemzetközi közösséget fenyegeti. Ameddig a rezsim fenn tudja tartani ezeket a képességeit, bármikor zsarolhat a kapacitások bővítésével, amikor úgy látja jónak.
Mindazonáltal a rezsim mindeddig elkerülte az atomprogramja nyílt fejlesztését, nehogy az USA vagy Izrael megtámadják. Azonban Európában bátrabban szít feszültségeket az urándúsítás lassú és folyamatos növelésével.
Ha Biden aláveti magát a zsarolásnak, teljesen megváltozik Irán nukleáris stratégiája. Irán nemcsak a szankcióktól, de a katonai erőtől is kevésbé fog félni, így sokkal több energiát fektethet atomprogramjába.
Teljesen érthető, ha Biden együtt kíván működni az USA szövetségeseivel az Irán jelentette fenyegetés kapcsán. Ám nem fordíthatja el a tekintetét a rezsim megtévesztő nukleáris játszmájáról, és nem hagyhatja, hogy Irán aláássa az Egyesült Államok szerepét a régióban.
