A Moszad volt igazgatója, Shabtai Shavit elmondta a The Jerusalem Postnak, hogy az irániak türelme végtelen.
Két korábbi Moszad-vezető és a nemzetbiztonsági tanács egy korábbi tagja mind azt mondták vasárnap, hogy Irán eddig még nem bosszulta meg az egyik legfőbb tisztségviselőjének halálát. Szerintük erre az új amerikai elnök hivatalba lépése előtt nem is kerülhet sor.
Úgy gondolják, hogy az Iszlám Köztársaság meg fogja találni az alkalmat a jövőben arra, hogy megbosszulja az Iszlám Forradalmi Gárda Kudsz osztagát vezető Kasszem Szulejmáni elleni merényletet, ami szinte pontosan egy éve történt.
A Moszad volt igazgatója, Shabtai Shavit elmondta a The Jerusalem Postnak, hogy az irániak türelme végtelen.
Shavit szerint Szulejmáni megölése, valamint a hadászati nukleáris program vezetője, Mohsen Fakrhizadeh elleni novemberi merénylet egy “kettős csapás volt a közel-keleti hadászati tevékenységükre,” amiből azóta nem ocsúdtak fel.
A Moszadot 1989 és ’96 között vezető férfi elmondta, hogy Szolejmáni utódja, Esmail Ghaani “egyáltalán nincs azon a szinten vezetőként és fontosságában,” mint elődje.
Ugyanakkor Shavit szerint folyamatos vita folyik arról, hogy van-e értelme a merényleteknek. Szerinte Szolejmáni és Fakrhrizadeh esetében mindenképpen volt.
“Többen azt mondják, hogy nem hasznosak, mivel egy sikeres merénylet után már jön is a másik ember a sorban, hogy lecserélje az áldozatot. Szulejmáni utódjának tehetségtelensége megcáfolja ezt az érvet”
– mondta.
Habár Teherán még nem vett lényegi elégtételt (csupán néhány rakétát lőtt ki amerikai bázisokra), “figyelembe kell vennünk, hogy mindenképp érkezik válaszcsapás. Kivárnak, hogy majd egy kiemelt fontosságú célpontot támadhassanak meg.”
Erre példának azt hozta fel, amikor Irán és szövetségesei megtámadták az izraeli követséget és a zsidó közösségi centrumot Argentínában, 1992-ben és 1994-ben.
Arra a kérdésre, hogy ez azt jelenti-e, hogy Irán olyan izraeli, illetve zsidó célpontokat választ, amik Izrael határain kívül találhatóak, ezt válaszolta:
„egy bevetésen mindig a tagadhatóság stratégiáját használják. Így senki sem állíthatja őket bíróság elé, de mindenki tudja, hogy ők a felelősek.”
Danny Yatom, a Moszad korábbi vezetője elmondta: „a Szulejmáni elleni merénylet nagyon fontos volt stratégiailag, és egész Iránra kihatott.”
Szerinte Szulejmáni „sokkal több volt, mint csupán a Kudsz egység vezetője. Fontosabb volt, mint az iráni gárda parancsnoka, aki pedig papíron a feljebbvalója volt. Nagyon közel állt az országot vezető Ali Khamenei ajatollahhoz.”
A Moszadot 1996 és ’98 között vezető Yatom szerint Szolejmáni halála “a morálra és Irán műveleteire is rossz hatással volt. A Kudsz egység még mindig a sebeit nyalogatja.”
Yatom szerint „mióta Ghaani leváltotta Szolejmánit, egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a Kudsz még nem nyerte vissza pozícióját. Kétlem, hogy ez a jövőben megtörténne.”
„Vannak hírek arról, hogy Irán keresi az alkalmat arra, hogy egy izraeli, vagy egy amerikai célpontot támadjon meg. Nem mondanám, hogy lehetetlen… Viszont már egy egész évük volt arra, hogy megbosszulják az egyik legfontosabb iráni halálát, és nem jártak sikerrel.”
Elmagyarázta: “Ez jelzi, hogy a Kudsz és a gárda gyengébb Szulejmáni nélkül.”
Yatom hozzátette, hogy “még Szulejmáni irányítása alatt sem voltak túl sikeresek az izraeli területek elleni támadások.” A korábbi vezető évekig próbálta felépíteni a kapacitást arra, hogy siíta milíciákkal támadjanak a Golán szír oldaláról.
Giora Eiland tábornok, a nemzetbiztonsági tanács korábbi tagja azt mondta a Jerusalem Press Club virtuális eseményén, hogy Iránnak “nem áll érdekében az, hogy nagyívű konfrontációba keveredjen bárkivel, főleg az USA-val abban a két hétben, amíg még Trump az elnök.”
“Nem hinném, hogy bármilyen dramatikus esemény történne a következő napokban és órákban, csupán azért, mert ez Szolejmáni halálának az évfordulója” – tette hozzá.
Így folytatta: “Irán érzi, hogy egy ponton bosszút kell állnia, ha nem is az USA-n, akkor Izraelen, vagy az izraeli érdekterületeken.”
Shavithoz hasonlóan Eiland is beszélt irán külföldi szövetségeseiről, többek között Dél-Amerikában, akik meg tudnának támadni olyan zsidó célpontokat, amik kevesebb védelemmel rendelkeznek, mint az izraeliek.
Hozzátette: “Valószínűleg akkor tennék meg ezt, ha már Biden az elnök. Trump túl kiszámíthatatlan.” Irán abban is reménykedik, hogy Biden visszatérhet a 2015-ös nukleáris egyezséghez úgy, hogy nem kell sokat engedniük a saját feltételeikből.
Az évforduló kiemelt készültséget jelent, viszont mindkét oldal tett arról, hogy csökkentsék a feszültséget. Az USA például elvitt egy repülőgép-anyahajót a területről (, melyet azután vissza is irányította, ahogy erről a Neokohn is beszámolt).
Shavit arra jutott, hogy Irán
“nem feledkezik meg a válaszcsapásról. Viszont az ideje talán nem akkor jön el, amikor az amerikaiakkal tárgyalnak. Bolondok lennének ezalatt támadni csupán azért, mert lehetőségük akad rá. De ők egy nagyon okos nép, nem szabad alábecsülni őket.”
Továbbá figyelmeztett arra, hogy nem szabad túlzásba vinni a merényleteket, még akkor is, ha Szulejmánival sikerrel jártak.
Szerinte ezt fenn kell tartani a különösen fontos célpontok számára, akiknek halála komoly célt szolgál. Ha ez nem így történik, Izrael veszíteni fog emberiességéből, és jobban ki lesz téve a kritikáknak a világban.
Eiland figyelmeztetett arra, hogy Izraelnek még mindig
“készen kell lennie arra, ha egy felhős szombat reggel megérkeznének a rakéták Iránból, Irakból, Jemenből, vagy a Hezbollahtól.”
