Magyarország légvédelmi rendszere több generációt lép előre, erre pedig joggal lehetünk büszkék.
Örömteli hírt jelentett be a Jediót Ahronót december közepén, mely szerint Magyarország (csatlakozva Csehország két évvel korábbi, hasonló döntéséhez) megvásárolja a Vaskupola (Kippat Barzel) légvédelmi fegyverrendszer egyes elemeit, az erről szóló szerződést pedig már alá is írta Korom Ferenc vezérezredes, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke.
Részletek ugyan nem kerültek nyilvánosságra, de a legvalószínűbb értelmezése a hírnek, hogy hazánk a Vaskupola rendkívül összetett moduláris fegyverrendszerének csupán az EL/M-2084 radarját vásárolja meg, mely egy többcélú, aktív fázisvezérelt antennatechnológián (AESA) alapuló modern radar, mely képes repülőeszközök, rakéták, tüzérségi lövedékek, drónok felderítésére, célazonosítására és a kapcsolódó rakétarendszerek tűzvezetésére.
A rendszer rendkívül korszerű, alig egy évtizede fejlesztette ki az ELTA Systems Ltd., az izraeli hadiipar egyik ékkövének számító Israeli Aerospace Industries egyik alvállalata.
Jelenleg az Izraeli Védelmi Erők, a kanadai fegyveres erők, a szingapúri légierő és Csehország hadserege üzemelteti, hazánkba az új radarok a hírek szerint 2022 folyamán érkeznek be.
Kijelenthető, hogy a Zrínyi 2026 program keretében a közelmúltban bejelentett és részben már meg is valósított honvédelmi beszerzések közül talán ez volt az egyik legfontosabb, különösen a három fix telepítésű, NATO-hoz integrált SELEX RAT-31DL körüli belpolitikai csatározások, az ebből eredő, helytelen telepítési kényszermegoldások miatt. Nem kétséges az sem, hogy valamennyi eddigi döntés szükséges volt Honvédségünk működőképességének megtartása érdekében, talán egyedül a Dassault Falcon business jet hadrendbe illesztése vet fel kérdéseket.
A korábban érthetetlen módon megszüntetett fegyvernemi kultúrák újjáélesztése (harckocsizó fegyvernem, csöves tüzérség), a régen elavult BTR páncélozott szállító harcjárművek helyett az ultramodern Lynx, az ugyancsak réges-régi, szovjet Mi-8 és Mi-17 helikopterek helyett a többfeladatú német Airbus helikopterek beszerzése, valamint a gyártó kapacitás részleges hazai kiépítése
elodázhatatlan szükségszerűség volt nemzetgazdasági, nemzetvédelmi és szövetségi szempontból egyaránt.
Az egyik korábbi, ugyancsak nagy horderejű bejelentés a NASAMS 2 légvédelmi rakétarendszer megvásárlásáról így nyer tulajdonképpen teljes értelmet. A NASAMS a norvég Kongsberg és az amerikai Raytheon közös vállalkozása, mely egyedülálló módon az eredetileg vadászrepülőgépek számára kifejlesztett AIM-120 AMRAAM középhatótávolságú légiharc rakétákat használja fel szárazföldi telepítésű rendszerekben. Ezek a rakéták a NATO-ban igen elterjedtek, a Honvédség által üzemeltetett JAS-39 Gripen vadászrepülőgépek arzenáljában is megtalálhatóak, ezért különösen praktikus ugyanazt a rakétafegyverzetet rendszeresíteni a szárazföldi légvédelem eszközei számára.
E sorok írója akkor még nem értette, hogy ennek a bizonyos beszerzésnek mi volt az értelme, mert valószínűsítettem, hogy a régi szovjet P-18, P-37, PRV-17, SzT-68UM radarokkal ezt a rendszert nem, vagy csak nagyon „sufnitunning” módszerekkel lehet majd integrálni. Most vált a döntés értelmezhetővé, és ellenére annak, hogy erről konkrét bejelentés nem született, szinte bizonyosra vehető, hogy a Vaskupola radarja és tűzvezető rendszere kerül majd a NASAMS 2 ütegekkel integrációra, melynek révén
Magyarország rövid és közepes hatótávolságú légvédelmi rendszere több generációt lép előre és teljesen a XXI. század színvonalán áll majd, erre pedig joggal lehetünk büszkék.
A cseh és magyar radarbeszerzés tekinthető régiónkban Izrael leglátványosabb hadiipari sikerének a román légierő által üzemeltetett MiG-21 Lancer vadászgépek évtizedekkel ezelőtti felújítása óta. Reméljük, itt nem áll meg a haditechnikai kooperáció, és a jövő magyar katonái számára még több modern izraeli hadiipari termék kerül beszerzésre, akár a rakétatechnika, a katonai kommunikáció, vagy éppen a pilóta nélküli repülőeszközök szegmenséből.
| A szerző történész, hebraista, a Debreceni Egyetem doktorandusza. 2015 és 2018 között a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhelyének beosztott tisztje volt. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a jeruzsálemi Héber Egyetemen, és a mainzi Johannes Gutenberg Egyetemen végezte. |
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.