Nagy kérdés, hogy ha a kínaiak nem cenzúrázták volna a koronavírussal kapcsolatos információkat, el lehetett volna-e kerülni a globális járványt.
A New York Times által publikált, hackerek által kiszivárogtatott információk szerint a járvánnyal kapcsolatos híreket már januárban, a koronavírus pontos azonosítása előtt cenzúrázni kezdte az ország – írja a The Jerusalem Post.
A kormány titkos utasításokkal kontrollálta az információt az interneten. A dokumentumokat a New York Times és a ProPublica hozta nyilvánosságra. Nem titok, hogy Kína szigorú ellenőrzés alatt tartja az internetes tartalmakat. A dokumentumok eredetiségét megerősítette a két publikáció – azokat korábban a kínai internetes ügyekkel foglalkozó China Digital Times is nyilvánosságra hozta.
A Kínai Kibertér-adminisztráció (CAC) több mint 3200 direktívája és 1800 más dokumentuma került nyilvánosságra. A hangzhou-i kormányszervezet adatai mellett az Urun Big Data Services és fájljai is napvilágra kerültek. Ez a cég számos szoftvert készít a kínai kormánynak, amikkel az az internetes beszélgetéseket és a bérkommentelők munkáját figyeli.
A vírus megjelenése után a kormány nekiment minden olyan hírnek, ami arról szólt, hogy az állam nem megfelelően kezelte a járványt. Köztük Li Ven-liang, a hatóságok figyelmét a járványra először felhívó doktor február 7-i haláláról szóló hírek is célpontok lettek.
Ezelőtt a CAC képes volt kordában tartani a negatív híreket a bürokrácia, online technológia, és a közösségi média figyelésével. Ezen felül fizetett trollokat is alkalmaztak, akik pártpropagandát terjesztettek.
A híroldalaknak kiadták, hogy csak a kormány anyagait használják a járványról, és ne beszéljenek túl sokat a 2002-es SARS-járvány közti párhuzamokról, holott a WHO is felfigyelt a hasonlóságokra.
Ezzel szemben hangsúlyozni kellett a wuhani egészségügyi munkások hősiességét, valamint a Kommunista párt hozzájárulásait a vírus elleni harchoz.
El kellett kerülni az olyan szavakat, mint “gyógyíthatatlan,” “halálos,” és “lezárás,” hogy elkerüljék a pánikot. Negatív híreket nem szabadott promotálni, és arról sem eshetett szó, hogy a járvány elleni küzdelemben mennyire függ külföldi hozzájárulásoktól Kína.
Így a külföldről vásárolt orvosi eszközök se szerepelhettek túl nagy hangsúllyal. Ezzel ellentétben viszont olyan cikkeket kellett írni, amik oldhatták az internetezők feszültségét, és tippeket adtak, hogyan foglalják el magukat otthonukban.
Ven-liang halálakor azonban elszabadultak az indulatok az internetezőknél, és a CAC egy pillanatra elvesztette az uralmat a narratíva felett. Már ekkor is kiszivárogtak hírek arról, hogyan próbálják kontrollálni a narratívát. Így nem volt más választásuk, minthogy ideig-óráiig engedjék a gyászolókat kifejezni magukat.
Azonban pár napon belül a gyászról szóló posztok kezdtek eltűnni, és az azokat archiváló csoportok tagjaira lecsapott a rendőrség. Február végére már az eredeti kerékvágásban működött a CAC narratívája.
A propagandamunkások arról is meggyőződtek, hogy az emberek csak megnyugtató üzeneteket lássanak a kommunista párttól: hogy a kormány teljesen ura a helyzetnek.
Kutatók úgy becslik, hogy több százezer ember dolgozik részmunkaidőben Kínában „párttrollként”, és posztol, vagy oszt meg a kormány ideológiáját támogató tartalmakat.
A pártközpontok mellett az egyetemeken is toboroznak diákokat erre a munkára. A WeChaten (a kínai WhatsApp) különösen is cenzúrázták a híreket. Az applikáció márciusban elkezdte letiltani a WHO, a Vöröskereszt, és több nemzetközi szervezet említeseit. Továbbá az USA-hoz kapcsolódó posztokat is tiltani kezdték. Máig nem tiszta, hogy ha engedték volna szabadon áramlani az információt, el lehetett volna-e kerülni a globális járványt.
