Nem csak a Közel-Keleten, hanem a Balkánon és Latin-Amerikában is sikerült olyan megállapodásokat kötni, amelyek már régóta várattak magukra. Bár a kritikusok háborúval riogattak, Trump végül békeszerződéseket kötött.
Egy autó felrobban, lövedékek repülnek a célpont felé – nem tudjuk, melyik történt hamarabb, de az már biztos, hogy Irán atomprogramjának vezetője merénylet áldozata lett. Mohszen Farizade, az iráni Forradalmi Gárda tisztje keresett ember volt, Mohamed Al-Maszri, az Al-Kaida második embere szintén. Az Al-Maszri elleni merényletről szóló pletykákat éppen két héttel a Farizade elleni merénylet előtt erősítették meg, a Trump-adminisztráció pedig év elején leszámolt Kászim Szulejmánival, az iráni Forradalmi Gárda parancsnokával is.
A Trump-adminisztráció eközben olyan szövetségeket kötött, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek. Néhány nappal a Farizade elleni merénylet előtt Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Mike Pompeo, az Egyesült Államok külügyminisztere egy történelmi találkozón vett részt Szaúd-Arábia koronahercegével, Mohamed bin Szalmánnal. Korábban Trumpnak sikerült összehoznia az Ábrahám-egyezményt, vagyis Izrael békekötését az Egyesült Arab Emírségekkel és Bahreinnel, valamint Szerbia és Koszovó között is egy olyan kereskedelmi megállapodást köttetett, amire az Európai Uniónak egy évtized sem volt elég.
A szerb Kereskedelmi Kamara elnöke szerint sokkal nyugodtabb körülmények között folytak a tárgyalások amerikai közvetítéssel, mert nem csaptak át elvi és történelmi vitákba. Richard Grenell, az Egyesült Államok berlini nagykövete 2019 közepén kezdett közvetíteni Szerbia és Koszovó között, szeptemberre pedig sikerült összehozni egy kereskedelmi megállapodást a két állam között.
Bár Trump kritikusai négy éven keresztül riogattak a közelgő háborúkkal, ő maga inkább békeszerződéseket kötött.
„Ha Farizade meggyilkolása azért történt, hogy megnehezítsék az iráni atomalku újratárgyalását, akkor ez sem az Egyesült Államokat, sem Izraelt, sem a világot nem tette biztonságosabbá” – írja Chris Murphy, Connecticut demokrata szenátora közösségi oldalán, akitől nem állnak távol az ilyen logikátlanságok. A világ nyilvánvalóan biztonságosabb kevesebb nukleáris terroristával, és az ősellenségek közti békekötésekkel – írja a Washington Examiner főszerkesztője, Seth Mandel.
„A merénylet megnehezítheti Bidennek az iráni atomalku újratárgyalását” – áll a New York Timesban, és a Washington Post, a Reuters, valamint a BBC is hasonlóan látja. Más szóval, az uralkodó baloldali narratíva szerint éppen a béke a gond: a demokraták külpolitikusai már annyit fektettek az Irán-központú közel-keleti elképzeléseikbe, hogy más hierarchiát el sem tudnának képzelni. Igazság szerint ez csak a fele; erőfeszítéseik másik felét abba fektették, hogy gúnyolódjanak azon, hogy Trump valóban tudja, hogyan kell tárgyalni.
Ugyan Trump nem ért el diplomáciai sikereket Észak-Koreában, Oroszországban és Törökországban, de a Közel-Keleten, a Balkánon és Latin-Amerikában sikerrel járt. Ha pedig Biden és csapata ismét 2016-ba tér vissza, azzal megállítja az Amerika által vezetett fejlődést.
Az aggodalom nem alaptalan. Biden kijelölt nemzetbiztonsági tanácsadója, Jake Sullivan elmondta: visszaléptetik az Egyesült Államokat az iráni atomalkuba, és John Kerry, aki külügyminiszter volt az atomalku megkötésekor, szintén ott lesz Biden csapatában. Most már tudjuk, hogy Sullivan, Kerry, és a demokraták többi diplomatája tévedett abban, hogy Trumpnak nem fog sikerülni békeszerződéseket kötni a Közel-Keleten.
Mike Pompeo és csapata a gyakorlati tapasztalat és az újszerű gondolkodás tökéletes egyensúlyával megteremtette az összhangot Latin-Amerikával is, a Közel-Keleten pedig kifejezetten szükség volt olyan diplomatákra, akik képesek a megszokottól eltérően gondolkodni. Jared Kushner kinevezése a közel-keleti béketárgyalások vezetésére sok kritikát kapott, a Washington Postban még egy gúnyos cikk is megjelent róla Elolvastam 25 könyvet, és most jöttem elvégezni a nyílt szívműtétet címmel.
Pedig Kushnernek igaza volt, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a közelmúltban megkötött közel-keleti békeszerződések. Ezzel szemben Obama a hidegháború óta a legkevésbé sikeres elnöknek mondhatja magát, ami az arab-izraeli kapcsolatokat illeti.
Trump azon volt, hogy Obama sikertelenségét ellensúlyozza: elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, és a nagykövetséget is oda helyezte át, sőt, az ország Golán-fennsík feletti szuverenitását is elismerte. Amikor David Friedmant nevezte ki izraeli nagykövetnek, a liberálisok ellenezték a lépést, mondván, Friedman túlzottan támogatja az izraeli jobboldalt, de a sikert ez sem törte meg. Trump kilépése az atomalkuból szintén azt bizonyította, hogy nem fél szembemenni Obama politikájával, aki Irán érdekében szembefordult az Egyesült Államok hagyományos szövetségeseivel. Trump taktikája a következő volt: ne hagyjuk, hogy a történelmi ellenségeskedés, és a múltbéli traumák határozzák meg két ország viszonyát: ha van esély javítani az életünket, éljünk vele! Az Egyesült Arab Emírségek mellett Bahrein, Szudán és Marokkó is élt vele, a jövőbeli amerikai kormányoknak, és különösen a most következő Biden-adminisztrációnak pedig le kell vonnia a tanulságokat.
