Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) igazgatója, irodalmár és filozófus otthonosan mozog a hazai közéletben a kilencvenes évek óta. Bizonyosan felmérte, milyen visszhangot kelt az Origo nevű internetes portálon Sor(o)s címmel megjelent cikke.
Hiszen egészen más megítélés alá esik, ha valaki egy irodalmi műben, mondjuk egy szereplője „szájába adva” futtat eszmét, vagy akár egy esszében, ahol rögtön reflektál is saját felvetett gondolataira. Ő viszont előre megfontoltan publicisztikát írt, azaz állást foglalt ország-világ előtt, még csak nem is a facebookon fejtette ki az indulatos véleményét.
Lássuk hát mit is írt az Origóra a „méla Tempetőfi”, a közíró! (Demeter Csokonai nyomán, a Tempetőfi álnevet használta.) Hogy aszongya: „Az a helyzet, hogy Soros trónjához most rajtunk keresztül vezet az út. Európa Soros György gázkamrája: a multikulturális nyitott társadalom kapszulájából árad a mérgező gáz, ami az európai életformára halálos, mi, európai nemzetek pedig arra vagyunk ítélve, hogy egymást eltaposva, próbáljunk az utolsó korty levegőért küzdeni.”
Ettől a holokauszt-relativizáló ocsmányságtól azon nyomban kinyílt Pandora szelencéje, elszabadultak a közvélemény indulatai.
Tucatnyi közéleti szereplő és az irodalmár rohant ki Demeter ellen, válogatott jelzőket vágva a fejéhez ország-világ előtt. Jogosságukat végül ő maga is elismerte, hiszen időközben egy, az interneten olvasható nyilatkozatban „visszavonta” az írását, leszögezve: „Abban igazat adok az engem kritizálóknak, hogy nácizni ma relativizálás, és a náci párhuzam akaratlanul is sértheti az áldozatok emlékét. A közeljövőben ehhez tartom magam.”
Mille pardons, ahogy a francia mondja. Tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna. Csakhogy mint említettem, Demeter nem olyan „naiv poéta”, mint Tempetőfi-Csokonai, akinek még egy könyvtárosi állást sem sikerült elnyernie. A PIM jól dotált igazgatójaként „be van kötve a politikai áramkörbe”, tudatosan nevezte a liberálisokat „liberárjáknak”. Azt is felmérte, milyen visszhangot kelt, ha Soros Györgyöt, a „liberális Führert” Adolf Hitlerhez hasonlítja. Vagy hogy Demeter egy másik „övön aluli”, régebbi hasonlatát említsem, az őt letiltó Facebookot Mengelével vetette össze. A kérdés csak az, miért mond efféle, antiszemitizmustól bűzlő ocsmányságokat? Talán úgy gondolja, hogy ha különböző antiszemita kiszólásokkal, „eretnek” témák felvetésével élénk visszhangot vált ki a „bal-lib” értelmiségben, vagyis provokálja a hazai és a külföldi médiát, azzal a választóik egy részében tudatosítja, hogy „hol a helyük” és kire kell szavazniuk.
Ezt a célt szolgálja a tőzsdespekuláns filantróp, Soros György gőzerővel folyó démonizálása is. Az ő „nyitott társadalomról” kifejtett, több mint fél évszázados nézeteivel kevesen vannak tisztában Magyarországon. De a közvélemény tudja róla, hogy zsidó származású, még ha az ellene irányuló kormányzati kampányban ez nem is hangzik el nyíltan. Így ha a nevét a nyilvánosság előtt összekapcsolják az auschwitzi gázkamrákkal és az Európai Unióval, mindazokban, akik hajlamosak az antiszemita előítéletekre, máris tudatosul a „zsidó veszély” kényszerképzete.
Demeter Szilárd publicisztikája a választók egy csoportjának megnyerését, illetve megtartását célozta, bekalkulálva a céltudatosan kiváltott médiavisszhangot is. Sajnos, ez az „indirekt kampányolás” lassan rutinszerűvé válik a részéről. Elképzelhetőnek tartom, hogy egy-egy ilyen jellegű nyilatkozatát vagy publicisztikáját a „spindoktorok” is átnézik, hogy elég provokatívak-e, tartalmazzák-e azokat a „hívószavakat”, melyek kivágják a biztosítékot a közvéleményben.
Soros György nézeteinek konzervatív bírálata messzemenően jogos és indokolt.
Muzulmán bevándorlók tömegeit sem a magyarok, sem a zsidók nem látnának szívesen hazai földön. (Személy szerint én magam sem, aki, ahogy mondani szokták, száz százalékosan vagyok ez is, az is.) Csakhogy a „kódolt antiszemitizmus” húrjainak pengetése, miközben talán csábítólag hat a választópolgárok tíz-tizenkét százalékára, akit a közvélemény kutatók a zsidóellenesek táborába sorolnak, ennél több honfitársunkat idegeníti el attól, hogy 2022 tavaszán a Fidesz-KDNP-re szavazzon. Vagyis a „kampányguruk” többet veszíthetnek, mint nyerhetnek a felelőtlen provokációikkal.
Demeter Szilárdnak, a PIM igazgatójának emlékezetébe idézem, hogy sok vihart látott intézménye élén 1956 után évekig az a Rákosihoz hű kultúrpolitikus állt, akiről ez a rigmus járt körbe értelmiségi körökben: „Tollamat a szarba mártom / Úgy írom le, Horváth Márton”. Tempetőfi úr, van még hová fejlődnie.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.