Az izraelieknek azért kell imádkozniuk, hogy az amerikai választások eredménye Izrael, illetve az Egyesült Államok és a zsidó állam közötti kapcsolat megerősödéséhez vezessen. Nagy Gabriella elemzése.
Izraelben van egy mondás, és a kutya ugat, a karaván halad. Az amerikai választások eredményének első visszaigazolásai után a kampány hevében túlfűtött izraeli kedélyek és a média vasárnap reggelre lehiggadtak. A koalíció és az ellenzék képviselői gratuláltak az Egyesült Államok 46. megválasztott elnökének, Joe Bidennek és az alelnöki poszt várományosának, Kamala Harrisnek.
A sort Beni Ganz védelmi miniszter, majd Benjamin Netanjahu miniszterelnök zárta. Netanjahu felidézte négy évtizedes személyes kapcsolatát az Izrael nagy barátjaként ismert Joe Bidennel, a két ország közötti különleges szövetség további megerősítésének reményében.
Benjamin Netanjahuval egyetemben, a Knesszet politikusai köszönetet mondtak a leköszönő Donald Trumpnak a zsidó állam legfőbb szövetségeseként és barátjaként tett egyedülálló erőfeszítéseiért, amelyeket az izraeliek sosem fognak elfelejteni.
Rossz emlékeket őrizve Barack Obama nyolc éves sötét elnökségéről, a zsidó állam kétharmados többsége – az országuk biztonsága érdekében – Donald Trump újraválasztásában reménykedett.
Az izraeliek úgy érezték, hogy Obama a bibliai tíz csapással ért fel, ezzel szemben Trump a legnagyobb áldást jelentette.
Az amerikai nagykövetség átköltöztetése Jeruzsálembe, valamint a Golán-fennsík elismerése ugyanolyan részévé vált a Trump-örökségnek, mint elnöksége alatt az Egyesült Államoknak az iráni nukleáris megállapodásból való kilépése, vagy a zsidó állam melletti feltétlen kiállása.
Érdemeinek elismerése mellett, Trump újraválasztásában reménykedett az izraeli-arab normalizációt támogató Egyesült Arab Emírségek és Bahrein arab lakosságának többsége. Megjegyzendő, ugyanezen arab országok támogatták az ENSZ Speciális Politikai és Dekolonizációs Bizottságának (Negyedik Bizottság) múlt héten szerdán elfogadott mind a hét Izraelt elítélő határozatát.
A régió szkeptikusai, Tunéziában (52%), Algériában (43%) és Marokkóban (39%) Bident részesítették előnyben, ezzel szemben 7% és 12% közötti mérsékelt érdeklődést mutattak Trump újraválasztása iránt.
A palesztin többségű Jordániában csak 3% gondolta úgy, hogy Trump politikája áldásos lenne, míg 23% Bident támogatja, további 23% szerint mindkettő egyformán rossz, a megkérdezettek fele pedig nem tudott dönteni. Libanonban a megkérdezettek java mindkét jelöltet rossz választásnak tartja.
Érdekességként, a megkérdezett arabok többsége egyetért Trump Teheránnal kapcsolatos keménykezű politikájával, de egyöntetűen elutasítja az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe való átköltöztetését.
Trump legnagyobb dobása idén az arab médiában (is) az iráni Forradalmi Gárda elit al-Kudsz egységének parancsnoka, Kaszim Szulejmáni bagdadi likvidálása volt. A felmérés szerint a jemeni válaszadók (71%), illetve a szaúdiak (68%) és az irakiak (57%) többsége támogatta az akciót. Ezzel szemben a libanoniak (59%) és a katari válaszadók (62%) nagyobb része elítélte Szulejmáni likvidálását.
Az amerikai választásoknak a régióban várható következményein kívül az izraeliek arra számítanak, hogy a döntés az eredménytől függetlenül hatással lesz a három hazai választás utáni, ellentmondásokkal teli izraeli belpolitikára is.
Nemzetközi viszonylatban a legnagyobb mértékben az izraeliek (71%) álltak ki Trump újraválasztása mellett, ami jóval magasabb Netanjahu hazai támogatottságánál.
Ugyanis Benjamin Netanjahu miniszterelnök legerősebb és egyben az izraeli közvélemény által legegyértelműbben támogatott kormánya Obama Izrael-ellenes nyolc éve idején volt, amikor jobboldali koalíciójának élén oroszlánként védte hazája és a régió biztonságát.
Trump januárban bejelentett, az évszázad béketervének aposztrofált elképzelését illetően a vallásos cionista izraeliek viszont most először csalódtak miniszterelnökükben, aki engedve az amerikai elnök normalizációs terveivel kapcsolatos feltételeknek, jegelte az annexiót és a telepes építkezések bővítését.
Benjamin Netanjahu szorosabb kapcsolatban állt Trumppal, mint bármely más világvezető, de legendásan jó a viszonya Joe Bidennel is. Többek között ezért is, a szavazatok számlálása körül kialakult ellentmondásos időszakban még a legcsekélyebb érzelmi kinyilatkoztatást is mellőzte, és Likudos minisztereit is arra utasította, hogy tartózkodjanak a szavazással kapcsolatos bármilyen véleménynyilvánítástól.
Bezalel Szmotricsot (Jamina) – nem lévén a kormány tagja –, semmilyen direktíva nem kötelezi a hallgatásra, ezért nyomban kijelentette, hogy még a Biden-kormány megalakulása előtt az izraeli területek feletti szuverenitás sürgős kiterjesztésére fogja felszólítani Netanjahut.
Amennyiben hónapokat visszaugrunk az időben, az egységkormány megalakulása előtt Netanjahu egyik feltétele az izraeli telepesek számára a béketerv szerint biztosított azonnali, vagyis július elsejétől történő szuverenitásának kiterjesztése volt.
Mike Pompeo májusi váratlan látogatása után az annexió azonban tevőlegesen lekerült Netanjahu prioritásainak listájáról, bár a miniszterelnök ragaszkodott ahhoz, hogy ez csak ideiglenesen történik így. Az amerikai választások előtti kampány finisében az izraeli héber nyelvű médiában ismét terítékre került a szuverenitás kérdése, és olyan prominens Trumphoz közeli amerikai tisztviselők, mint Avi Berkowitz azt sejtették az izraeli amerikai szavazati joggal rendelkező telepes szavazók megnyugtatására, hogy kizárólag Donald Trump újraválasztása esetén fog az annexió ügye hamarosan ismert napirendre kerülni.
Trump és veje, Jared Kushner a telepes építkezések befagyasztásának kérését a normalizáció feltételeként jelentette be, valamint az Izraellel és Netanjahuval szoros bizalomra alapozva annak betartására szólította fel az izraeli adminisztrációt.
Joe Bidenről az a legkevésbé sem mondható el, hogy demokrata elődjéhez, Barack Obamához hasonló Izrael-ellenes ambíciói lennének. Az izraeli telepesek és a vallásos cionista érdekeket a Knesszetben védelmező Szmotricsék számára azonban Biden győzelme biztos, ami biztos alapon soha vissza nem térő alkalmat jelenthet érdekeik érvényesítésére.
Trump újraválasztása esetében, Kushnerrel egyetértésben a béketerv és ezen belül a kétállami megoldás lezárását tervezte, ami az izraeli vallásos cionista jobboldal rémálma. Ily módon igazolva Szmotrics előre bejelentett szándékait, Biden és a mögötte álló sötét erők hatalomra kerülése annak ellenére, hogy az izraeliek ellenezték, mégis újból felélesztette a telepesek reményeit.
Biden győzelmét előre vetítve a Likud múlt héten egyik névtelenül nyilatkozó tisztviselője azt sugallta, hogy Netanjahu új stratégiáját a Biden vezette adminisztráció – például a telepes építkezéseket ellenző próbálkozásainak ellenálló ultrajobboldali kormány megalakulásának sürgetésével – fogja alátámasztani, szemben a jelenlegi puha, centrista koalícióval.
Az iráni agresszió régión belüli erősödésén kívül a Likud tisztviselői amiatt aggódnak a legjobban, hogy Netanjahu Trump támogatása ellenére és három választás után sem tudott egy stabil jobboldali kormányt összehozni. Következésképpen Biden győzelmét követően a miniszterelnök szerintük valószínűleg veszíteni fog a következő választásokon.
Az amerikai választások másik, Izrael számára sarkalatos kérdése Irán. Előzőleg Trump és Biden is azt nyilatkozta, hogy mindketten vissza akarják terelni Teheránt a nukleáris megállapodás újra tárgyalásához.
Biden a régi megállapodáshoz való visszatéréssel akar kezdeni, míg Trump azt tervezte, hogy kitart a maximális nyomás mellett, mindaddig, amíg Irán jobb belátásra nem tér.
Raz Zimt, a Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének munkatársa, a The Times of Israel hírportálnak nyilatkozva azonban úgy véli, hogy egyelőre nem lehet biztos következtetéseket levonni a novemberi választásokat követő eseményekkel kapcsolatban.
Zimt szerint Biden győzelme nem feltétlenül vezet az Egyesült Államok és Irán közötti atomügylet megújításához. Másrészt az sem lett volna biztos, hogy Trump újraválasztása esetén Teherán az amerikai nyomás alatt, feltételek nélkül visszatért volna a tárgyalásokhoz.
Netanjahu koalíciójának tisztviselői Izrael új amerikai nagykövete, Gilad Erdan helyezte miatt sem kevésbé aggódnak, aki tapasztalatok és megfelelő kapcsolatok nélkül novemberben fogja váltani Ron Dermert, a megváltozott amerikai politikai felállás közepette.
Erdan, még Izrael ENSZ-nagyköveteként a múlt héten a katonai rádiónak diplomatikusan csak mondott jövőbeli munkájával kapcsolatban, hogy Jeruzsálem folytatja lépéseinek összehangolását Washingtonnal és együtt fog működni vele az elnökválasztás eredményétől függetlenül.
A Likud tisztviselők további aggodalmait igazolva Netanjahu a védelmi miniszterével, Beni Ganz-cal a költségvetés halogatása miatt kialakult koalíciós feszültség oldását, illetve ellenkező esetben új választások kiírását a washingtoni eredményektől (is) tette függővé.
Végezetül az amerikai választásokat megelőző időszakban a Biden fejére vég nélküli negatív kampányt ömlesztő héber nyelvű média – a minden csoda három napig tart elve alapján – magához tért. Az elemzők és szemmel láthatóan a miniszterelnök, illetve az izraeli politikusok elsősorban a két ország közötti különleges szövetség ápolását tartják a legfontosabbnak.
A zsidó állam egyik alapvető elvét az egyébként Donald Trumpot és politikáját támogató Oded Revivi, az Efrat Tanács vezetője fogalmazta meg néhány nappal korábban.
Revivi szerint az izraelieknek azért kell imádkozniuk, hogy az amerikai választások eredménye Izraelhez és az USA-Izrael kapcsolat megerősítéséhez vezessen, emlékeztetve arra, hogy végső soron nekünk, izraelieknek kell a zsidó állam érdekeit érvényesítenünk, függetlenül attól, hogy ki az USA elnöke.
