Izrael és Örményország szövetségére számos történelmi ok létezik. Talán a legkézenfekvőbb az, hogy mindkét népet szörnyű üldöztetés érte hite és etnikuma miatt – olvasható a The Jerusalem Postban megjelent véleménycikkben.
Az örmény – azerbajdzsáni konfliktus ismét erőszakos összecsapássokká alakult a Hegyi-Karabah régióban. A félig autonóm terület hovatartozása a Szovjetunió bukása óta vitatott, volt többször is fegyveres konfliktus, amelyeket hosszabb-rövidebb ideig tűzszünet követett. Most azonban, vélhetően Törökország agresszív és terjeszkedő politikája az utóbbi hetekben a két állam közötti erőszak kiújulását okozta.
Törökország és Irán egyértelműen kiáll Azerbajdzsán mellett, ahogy eddig Izrael is. Kell-e Izraelnek ilyen társaság, ezek után fenntartható-e az izraeli-azeri együttműködés, vajon a zsidó állam erkölcsi kudarcát jelenti-e, hogy megtagadja Örményország támogatását? – teszi fel a kérdéseket Emily Schrader.
Az örmény népirtás, 1,5 millió keresztény szisztematikus meggyilkolása a 20. század elején az oszmán törökök által, a holokauszt borzalmas elődje volt. Sajnos sok állam nem hajlandó elismerni az örmény népirtást és Törökország jól dokumentált szerepét, amelyet Ankara kétségbeesetten próbált leplezni.
Hihetetlen, hogy éppen Izrael többször is megtagadta az örmény népirtás elismerését, korábban a Törökországgal fennálló politikai érdekek miatt, később pedig az Azerbajdzsánnal kötött szövetség okán.
Izrael politikai kapcsolata a muszlim országokkal nem könnyű eset, de vannak olyan erkölcsi kérdések, amelyeknek felül kell írniuk a politikai érdekeket — írja a szerző, aki szerint a népirtás elismerése biztosan egyike ezeknek. Izraelnek el kell ismernie az örmény népirtást, a nemzetközi közösségnek pedig felelősségre kell vonnia Törökországot.
Izrael bonyolult politikai érdekei a hegyi-karabahi konfliktussal csak fokozódnak manapság. Az enklávé, amelyet többségében örmények alkotnak, népszavazással megszavazta az Örményországgal való egyesülést, több mint két évtizede szórványos konfliktusok jellemzik, most pedig valódi háború előtt áll.
A szerző szerint egyértelmű, hogy a mostani harcokat Törökország támogatja, amelyhez maga is toboroz szír zsoldosokat.
Erdogan török elnök olyan nyilatkozatokat tett, amelyek „nagyapáink munkájának befejezésére” hivatkoznak. Aligha kétséges, hogy ha erre lehetősége nyílik, Erdogan teljes Örményországot is „átvenné”. Végül is Törökország nemrégiben végrehajtott, a szíriai kurdok elleni etnikai tisztogatása sem érdekelt senkit.
Ezt a konfliktust még bonyolultabbá teszi Izrael számára az, hogy Jeruzsálem diplomáciai kapcsolatban áll az Iránnal szomszédos, a muszlim többségű Azerbajdzsánnal, valamint Törökországgal is, bár ez a viszony kihűlőben van, az egyre növekvő török Izrael-ellenesség miatt — emlékeztet a The Jerusalem Post publicistája.
Izrael az olajszükségletének 40 százalékát Azerbajdzsánból kapja, cserébe fejlett fegyvereket látja el Bakut.
Ez a konfliktus azt a furcsa helyzetet hozta létre, hogy Izrael lényegében egy oldalon áll a muszlim Törökországgal és Iránnal Azerbajdzsán mellett, a keresztény Örményország ellen – egy olyan nemzet ellen, amely a Szovjetunió szétesését követő megalakulása óta háborúval és etnikai tisztogatással néz szembe.
A diplomáciai helyzet rendkívül összetett, és mindkét oldalon erős érveket lehet felhozni, Izraelnek olyan országnak kell lennie, amely ragaszkodik az elveihez – írja a szerző.
Törökország, Irán és Azerbajdzsán nem az az oldal, ahová Izraelnek pozícionálnia kellene magát. Különösen nem azzal, hogy fegyverrel látja el Azerbajdzsánt, hogy örményeket gyilkoljanak.
Morálisan Izraelnek Örményország mellett kellene állnia, egy olyan nemzet mellett, amellyel közösek az értékei és a története is hasonló a zsidó államéhoz — hangsúlyozza végül Schrader.