Kiállításokon és konferenciákon magasztalták a Rongyos Gárdát a Magyar Patrióták, állami támogatásból, kiemelt helyen kezelve azt a Héjjas Ivánt, aki szadista gyilkos csapatával halomra ölte a zsidókat 1919 őszétől, és ő alapította azt az antiszemita szervezetet, amely a nyilas mozgalom szellemi elődjének tekinthető.
Héjjas Iván egy köztörvényes antiszemita gyilkos volt, a nyilasok szellemi elődje, ugyanakkor a Rongyos Gárda révén voltak érdemei Sopron és környéke megtartásában – mondta a Neokohnnak Pelle János történész.
A magyar történelem legnegatívabb szereplőinek is voltak pozitív tettei, de attól még nem lehet őket nemzeti hősnek beállítani, a szörnyű dolgokat elhallgatni – mondja Pelle, aki szerint most tendenciózus és hazug képet próbálnak kialakítani Héjjas Ivánról.
Domonkos László, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (RETÖRKI) külsős munkatársa például szuperlatívuszokban beszélt Héjjasról a kecskeméti konferencián elhangzott előadásában. Héjjas Iván Kecskemét közelében lévő tanyája, ahol megalakult a Rongyos Gárda „Magyarország szíve”, „a magyar faj fészke”, ő maga pedig „a magyarok nemzeti karaktere” – ilyen idézeteket említett Domonkos Héjjas bemutatásakor.
A Rongyos Gárda valóban elérte a trianoni határok egyetlen területi korrekcióját. Az 1921. augusztus vége és október közepe közt zajlott nyugat-magyarországi felkeléssel kiharcolták, hogy Sopron és környéke hovatartozásáról decemberben népszavazás döntsön, és ennek eredményeként nem csatolták el Magyarországtól Sopront és 8 környező kisebb települést.
Héjjas Iván más, ezt megelőző, 1919 és ’21 közötti, majd a felkelést követő tettei is ismertek ugyanakkor, amelyeket figyelembe véve már minimum ellentmondásos történelmi személyiségnek tekinthető, ezekről azonban egy szót sem ejtenek a szervezők a kiállításokon, konferenciákon és oktatási segédanyagnak szánt kiadványaikban.
Sőt, Hetzmann Róbert, a Magyar Patrióták elnöke a Magyar Hírlapnak nyilatkozva egyenesen azt állítja:
„Aki a Rongyos Gárdát a fehérterror vagy az első világháború utáni erőszakhullám egyik megtestesülésének próbálja beállítani, az történelmet hamisít.”
„Akik bátrak és hősök voltak”, ez a szlogenje a Patrióták sorozatának, amelynek célja, hogy az átlagember számára ismeretlen Rongyos Gárdát, azok hőseit bemutassák, és belehelyezzék az őket megillető történelmi kontextusba.
Pelle János szerint azonban a 1919 és 21 között elkövetett brutális zsidógyilkosságok és a nyilasok szellemi elődjének tekinthető, antiszemita Ébredő Magyarok Egyesülete megalapításának elhallgatásával éppen a szervezők adnak egy teljesen megtévesztő, egyoldalú képet, például Héjjas Ivánról.
„A főként frontról hazatért, túlfűtött nacionalista érzelmektől hajtott katonák kegyetlenkedését eredményező, elsősorban a Prónay Pál, Ostenburg-Moravek Gyula és Héjjas Iván különítményparancsnokok nevével fémjelezhető fehérterror eseményei közül is kiemelkedik a Duna-Tisza közén 1919 és 1921 között zajló cselekménysorozat, melyet elsősorban Héjjas Iván főhadnagy és helyettese, Francia Kiss Mihály főtörzsőrmester személyével lehet összekapcsolni.”
–írja Kántás Balázs, a Héjjas Iván paramilitáris vezető és különítménye szerepe a Duna-Tisza közi fehérterrorban, valamint az ellenük lefolytatott ügyészi vizsgálat, 1920–1922 című tanulmányában, főként Váry Albert koronaügyész-helyettes nyomozati jelentése alapján.
Prónay Pál és Héjjas Iván különítményei 1919 kora augusztusától szisztematikusan járták a dunántúli helységeket és több száz embert kivégeztek – olvasható Kádár Gábor és Vági Zoltán történészek Törvényen kívül: fehérterror és lakossági pogromhullám 1919-1921 című munkájában.
Azt írják, arra mindig gondosan ügyeltek, nehogy összetalálkozzanak a román egységekkel. Akkor ugyanis valódi harcra kerülhetett volna a sor, a különítményesek pedig leginkább fegyvertelen civileket szerettek ölni. Sok áldozat valóban a tanácsköztársaság tisztviselője vagy vörös katona volt, másokat csupán zsidóságuk miatt gyilkoltak meg.
„Hun Sándor budapesti ügyvéd például épp a vörösök elől menekült Nagyhantosra, ahol aztán a fehérek összeverték és kivégezték. Feder Izrael kereskedőt a Kaposvárról Budapestre tartó vonaton kifosztották, majd másnap Siófokon felakasztották. Alapon egy különítményes megparancsolta a helyi jegyzőnek, hogy jelöljön ki két tetszőleges zsidót kivégzésre. Tamásiban két zsidó kamasz fiút azért akasztottak fel, mert állítólag „rosszallólag nyilatkoztak” a különítményesekről. Faddon egy Gömöri nevű férfit akartak letartóztatni, de csak egyik sógorát, a zsidó Erdős Márkuszt találták otthon. Mivel nekik ő is megfelelt, elhurcolták. Bajonettel összedöfködött holttestét másnap a tolnai országúton találták meg. Ugyanitt egy Bloch Mór nevű mészárost lefejeztek. Ságváron elfogtak egy zsidó földbirtokost, akinek semmi köze sem volt a kommunizmushoz. Orrát és füleit levágták, majd leszúrták. A gyilkosságokat általában brutális kegyetlenséggel követték el. Három zsidó kereskedőnek például kivájták a szemét, mielőtt felakasztották volna őket az orgoványi határban. Héjjas emberei ugyanezen a környéken három, a vonatról találomra leszedett zsidót fejszékkel vertek agyon. Simontornyán egy áldozatnak szögeket vertek a fejébe.”
Ilyen leírások hosszú sorát lehet olvasni a különböző kutatásokban, dokumentumokban. A támadásokat egyre inkább ártatlan zsidók ellen követték el, különös kegyetlenséggel. A bestiális tetteiket a zsidógyűlölet mellett az anyagi haszonszerzés fűtötte. Lényegében ezekből a rablásokból tartották fenn magukat. Nappal fényűző módon éltek, éjszaka raboltak és gyilkoltak, olvasható az egyik tanú visszaemlékezései között.
Sok ügyben elindult ellenük a büntetőeljárás, de lényegében Horthy amnesztiarendelete mentesítette a vezetőket. Váry Albert koronaügyész-helyettes is arról számolt be, hogy azért nem tudta letartóztatni a gyanúsítottak többségét, mert azok, mire odáig jutott az eljárás, már Nyugat-Magyarországra mentek, részt venni a felkelésben.
Ebből is látszik, hogy jelentős az átfedés az 1919-20-as véres antiszemita gyilkosságok és a 21-es nyugat-magyarországi felkelés személyei között.
Pelle János történész szerint Héjjas Ivánnak a másik nagy bűne, hogy Prónay Pálhoz és Gömbös Gyulához hasonlóan részt vett az Ébredő Magyarok Egyesületének (ÉME) megalapításában és működésében. Ez a szervezet volt az egyik legbefolyásosabb a történelmi Magyarország összeomlásakor alakult nacionalista, fajvédő egyesületek közül.
Kántás Balázs a Duna-Tisza közi dosszié című munkájában így jellemezte az ÉME-t:
„A ÉME-t a kezdetektől fogva antiszemita, bűnbakképző, történelmi traumákból, sérelmekből táplálkozó politikai szemlélet jellemezte, mely a zsidóságot hibáztatta Magyarország megoldatlan társadalmi konfliktusaiért és az első világháborúért is.”
Pelle János szerint az ÉME a korszak meghatározó szervezete volt, igazi tömegmozgalom, százezres táborral. Tagjai az ország egész területén követtek el antiszemita támadásokat, pogromokat, gyilkosságokat, bombamerényleteket.
„Héjjas előbb volt nyilas, mint Szálasi” – mondja a történész.
Szerinte ebből a szellemi körből fejlődött ki a későbbi nyilas mozgalom, vagyis Héjjast, és az ÉME többi vezetőjét teljesen indokoltan lehet a nyilasok szellemi elődeinek, előfutárainak tekinteni.
„Ott még nem tartunk, hogy Endre Lászlót megpróbálják rehabilitálni, most még csak a kisebb, néhány száz főt érintő gyilkosságokat elkövető alakok, mint például Héjjas Iván esetében próbálják ezt megtenni”
– mondta Pelle János.
Endre László egyébként szintén részt vett a Rongyos Gárda harcaiban Nyugat-Magyarországon, majd 1944-ben a Sztójay-kormány belügyminisztériumi államtitkáraként levezényelte a sokszázezer vidéki magyar zsidó gyors deportálását a náci haláltáborokba.