Egy egymás szavába vágós, kissé kaotikus vita zajlott le tegnap, amely véglegesen leleplezte, hogy a két jelölt ugyanolyan ember, mint bárki más.
Az amerikai választások történetében mire a jelöltek eljutottak a vitákig, a választók jelentős része már pontosan tudta, hogy kire fog szavazni. Így ritkán volt valódi jelentősége a szerepléseknek. A keddi vita előtt a legnagyobb várakozás arra irányult, hogy a szavazók végre egy színpadon láthatják a két jelöltet.
Sem Trump, sem Biden nem nevezhető kiváló szónoknak:
mindkettejük csapongó stílusban beszél, és gyakran mellőzik mind a pátoszt, mind a logikát.
Biden a 2012-es alelnöki vita során megmutatta, hogy nem jó vitázó, a fiatal és kissé száraz Paul Ryannel szemben olyannak tűnt, mint a nyugdíjazás előtt álló professzor, akit bosszant a tanársegédjének fiatalsága.
Ami Donald Trumpot illeti ő a republikánus jelölti vitákon a rövid megszólalásokkor szórakoztató volt és ütős, miközben a többiek az ezerszer hallott politikai pontjaikat sorolták, de Hillary Clinton ellen már kevésbé szerepelt jól. Azonban szerencséjére a vitákon elsütött pár olyan beszólást, amire hetekkel később is emlékeztek az emberek, míg Clinton paneljeit rég elfelejtették.
Mindezeket figyelembe véve sem az elvárások, sem a tét nem volt magas a vita előtt.
Az amerikai média még gyanús időzítéssel gyorsan kidobott két sztorit: a The Atlantic arról jelentetett meg cikket, hogy Trump valójában lenézi az evangéliumi keresztény támogatóit, a The New York Times pedig nyilvánosságra hozta Trump adózásának részleteit.
Nézzük milyen megállapításokkal illette a média az elnökjelölti viták előtt anno Hillary Clintont, és hogyan beszél most Bidenről, (kék oszlop a pozitív, piros a negatív).
A vita előtt felröppent a hír, hogy a Trump kampány próbálja rávenni a szervezőket, hogy legyen hallókészülék ellenőrzés, meg gyógyszer teszt, de ezekre a demokrata ellenfél természetesen csak legyintett.
Joe Biden már egy hete nem kampányolt arra hivatkozva, hogy a vitára készül, Donald Trump pedig azt állította, hogy ő aztán nem gyakorol. A kérdés az volt, hogy meg fog-e látszani kettejük teljesítményén az emlegetett felkészülés, vagy éppen annak hiánya. Utólag, a történtek alapján ezt nehéz lenne eldönteni.
Mindkét jelölt a maga módján, a várakozásoknak megfelelően teljesített. Trump ledarálta az ellenfelét, bár valószínűleg sokszor jobban járt volna, ha hagyja beszélni vitapartnerét. Biden pedig — az előzetes várakozásoknak megfelelően — kevésbé volt energikus, mint ellenfele, és az igazán fontos kérdéseket egyszerűen elhárította.
A vita megkoronázta azt a folyamatot, amit Donald Trump még 2015-ben kezdett el: leleplezte az amerikai politikai osztály képmutatását.
Amikor öt éve megérkezett, ordenáré volt, azt mondta, ami éppen eszébe jutott, és hirtelen mindenkinek feltűntek a többiek gondosan előre megírt mondatai.
Biden is tulajdonképpen Trump teremtménye, hiszen a demokraták nem tudtak visszatérni egy jól összerakott, ritkán hibázó jelölt mítoszához, hanem megválasztották Bident, aki szintén félrebeszél, aki már túl öreg, de pontosan a nyilvánvaló hibái miatt autentikus a szavazók szemében.
A felmérések szerint a nézőket nem nyűgözte le a felek teljesítménye, és alapvetően rossz volt a benyomásuk az egész vitáról, mely vélhetően nem változtatta meg azoknak a véleményét, akik eddig sem terveztek elmenni szavazni.
A vita divergens hangulatán nem segített, hogy a Fox News — regisztrált demokrata szavazó — híradósa, Chris Wallace képtelen volt kiegyensúlyozottan kezelni a helyzetet, Trump-ot gyakran félbeszakította, vagy éppen visszatartotta a megszólalástól.
Kérdései is leginkább az elnököt célozták, aki végül így reagált egy ponton: „Úgy látszik veled vitázom és nem vele, de nem baj.”
Talán a vita legkaotikusabb jelenete az volt, amikor
a korábbi alelnök egyszerűen nem akart válaszolni arra a kérdésre, hogy győzelme esetén felhigítaná-e a Legfelsőbb Bíróságot. Amikor Trump próbálta erőltetni a választ, Biden azt vágta oda neki, hogy fogja be.
A „fogd be ember” idézet várhatóan nagyon népszerű kivágás lesz a demokraták reklámjaiban. Kamala Harris az alelnök-jelölt a CNN-en szintén visszautasította, hogy nyilatkozzon a bíróság további tagokkal való feltöltésének tervéről.
A két jelölt programpontjait nehéz kibányászni a vita romjai alól. A republikánusok valószínűleg leginkább azt fogják kiemelni, hogy Biden nem ítélte el az amerikai városokban randalírozó Antifát. Trump a vita során a szélsőbaloldalt nevezte meg, mint a zavargások okozóját, mire
Biden tagadta az Antifa létezését azzal, hogy csak egy „idea” nem pedig egy szervezet.
„Most ugye csak viccelsz?” – kérdezte erre az elnök.
Ezzel szemben a legtöbb amerikai honlap azt emelte ki a vita után, hogy Trump pedig nem ítélte el a „fehér felsőbbrendű” csoportokat. Az elnök valóban visszakérdezett, hogy pontosan kire gondol a moderátor, majd már gyorsan át is tért az Antifára.
A fehér ultranacionalista csoportok elítélését szinte minden interjúban számonkérik az elnöktől, aki ezt már számos alkalommal megtette.
A mostani provokáció azért is volt furcsa, mert Trump nemrég terrorszervezetté nyilvánította a Ku Klux Klánt, Amerika leghírhedtebb fehér felsőbbrendűséget hirdető szervezetét.
Trumpnak sikerült egy-két kivágható beszólást is elejtenie, amik közül kiemelkedett, hogy Biden kampánygyűlései „nem a vírus miatt kicsik, hanem mert senki nem akar elmenni,” és hogy milyen jogon akar változást hozni, mikor „47 éves politikai karrierje során semmit nem sikerült felmutatnia.”
Trump még azt is kihozta Bidenből, hogy
tagadja, hogy ő mindenkit lefedő egészségbiztosítást akarna, sőt a volt alelnök még azt is kijelentette, hogy nem támogatja a Green New Dealt (annak ellenére, hogy többen rámutattak, hogy a kampánya honlapján mást állít.)
Biden igyekezett visszavágni az elnök buldózer stílusával szemben, és
több alkalommal „bohócnak” sőt egyenesen „rasszistának” nevezte Trumpot.
A volt alelnök utóbbi állítását azzal indokolta, hogy az elnök kitiltotta az „érzékenyítő” tanfolyamokat a közigazgatásból.
A gyors szakértői vélemények még republikánus érzelmű oldalakon is úgy ítélik meg, hogy az elnök lehengerlő stílusa most ellene játszott. Ami egy-egy mondat erejéig 2015-ben megnyerette vele a republikánus vitákat, itt sokak szerint kellemetlen volt és fárasztó. John Podhoretz a New York Postban azt írta, hogy az az igazság, hogy „míg Trumpot kellemetlen volt nézni, addig Bident nem.” Matt Walsh a The Daily Wire konzervatív kommentátora Twitteren azt írta, hogy „mindenki azt fogja mondani, hogy az nyert, akinek ő szurkolt, és szombatra teljesen el lesz felejtve az egész.”
Az amerikaiaknak valószínűleg kiábrándító élményt nyújtott ilyen lecsupaszított mivoltukban szembesülni a politikusaikkal. A biztos szavazók szempontjából ezt akár előnynek is lehet tekinteni, hiszen ők pontosan tudják, kikre adják le a voksukat.
A CNN felmérése szerint 10 nézőből 6 szerint Biden nyerte a vitát, és hasonló eredményt mutatott a CBS televízió kérdőíve is. Az eredmény nem meglepő, hiszen a demokrata jelölt minden felmérésben jelentősen vezet Trump előtt.
Lehet, hogy ez a vita nem csökkentette Trump hátrányát, bár valószínűleg Biden népszerűségét sem növelte.
Kérdés, hogy lesz-e a vitának bármilyen hatása az elnökválasztás kimenetére. Több, mint egy hónappal a választás előtt megállapítható, hogy valószínűleg nem lesz, ahogy korábbi vitáknak is csak igen ritkán volt. Biden rejtőzködő kampánya során először volt ilyen hosszú ideig képernyőn, de
a szavazók eddig is tudtak mind koráról, mind félreszólásairól, amikhez képest igazából jól teljesített. Trump pedig olyan volt, mint amilyen szokott lenni.
Egy bizonyos: az ajnározott amerikai vitakultúra ezen az estén ugyanolyanná vált, mint egy szándékosan konfrontatív beszélgetős tévéshow. Ez pedig még az is lehet, hogy a kampányban hosszútávon Trumpnak kedvez. Kevesen vannak ugyanis, akik a szavai miatt szavaznának Trumpra: az elnök legjobb üzenete maga a tettei. Például Obama kiváló szónok volt és szimpatikus ember, de a tettei nem véletlenül vezettek egy Trump karakterű elnök megválasztásához.
Biden talán szavaiban visszafogottabb, mint Trump, de az a demokrata párt, amit képvisel, egyáltalán nem visszafogott ideológiák megvalósítását hirdeti.
Az amerikaiak novemberben eldönthetik, hogy mi a fontosabb számukra.
Borítókép: MTI/EPA/AFP/Olivier Douliery
