Mit tennél, ha a dédnagyapád kitalálná, hogy az elmúlt száz évet egy hordó kovászos uborkában töltötte?

Mi történne, ha a kovászból szabadult ősöd olyan kérdéseket tenne fel a vallásról és az identitásról, amiket vagy nem tudnál, vagy szégyellnél megválaszolni? És ha a dédnagyapád – Isten őrizz! – felfedezné a Twittert? – teszi fel a kérdést a Kortárs Online kritikája.

Az Amerikai pác ezekből a kérdésekből indít, napjaink New Yorkjába hozva el 1919-ből Herschel Greenbaumot (őt az Izrael-ellenes zsidó színész, Seth Rogen alakítja), aki eredetileg egy fiktív kelet-európai országból vándorolt ki Amerikába, hogy aztán rövidesen a véletlennek köszönhetően abban a bizonyos hordóban találja magát. Miután kiszabadul, rövidesen megismerkedik dédunokájával, Bennel (szintén Seth Rogen, kevesebb szakállal), akivel kölcsönösen megkérdőjelezik egymás nézeteit hagyományról, kultúráról, zsidóságról.

Az Amerikai pác valahol félúton helyezkedik el a Borat és A hegedűs a háztetőn között, de sajnos egyik mű zsenialitását sem éri el.

A film legnagyobb hibája, hogy nem bízik eléggé a két fő karakterben ahhoz, hogy hagyja, hogy a személyiségükkel vigyék el a sztorit. Pedig a központi konfliktusuk elég erős lenne ehhez: Herschel egy családcentrikus, hirtelen haragú természeti erő – az amerikai kritikus, Matt Zoller Seitz szavaival élve kevésbé egy hús-vér személy, mint inkább a judeo-amerikai közösség tudatalattija egy emberbe öntve. Ezzel szemben Ben individualista, önmarcangoló, aki zsidóságát sem éli meg különösebben spirituálisan. „A bar mitzvám Jumanji-tematikájú volt” – jegyzi meg egy ponton.

A teljes cikk itt olvasható.

Miért tanul Seth Rogen jiddisül?

Generációkról generációra – díjat vehet át a színész édesapjával a jövő héten egy New York-i rendezvényen.