Izrael állam megalakulása óta a palesztin vétó volt az, mely leginkább befolyásolta az arab országok és a zsidó állam kapcsolatát.
A palesztin vétó alapja az a hibás és kártékony feltételezés, hogy Izrael létjogosultsága a palesztinok elégedettségének kérdése, amíg a palesztinok elégedetlenek az arab országok nem kötnek békét Izraellel és nem ismerik el létezésének jogát – írja az Israel Hayom oldalán Caroline Glick.
A palesztin vétó megléte volt annak biztosítéka, hogy bármit is csináljon Izrael, az sosem fog békében élni szomszédajival. Hovatovább, a palesztinok nemzetközi súlya is ennek a vétójognak köszönhető. Az arab világ maga is azért veszi leginkább komolyan a palesztinokat, mert bennünk látta a kulcsát, vagy éppen az akadályát a közel-keleti békének.
Az arab vezetők számára nemzedékek óta a palesztin vétő jelentette saját biztonságukat, hiszen a palesztinok ügyét előre tolva terelhették el a figyelmet saját országuk problémáiról akár belföldön, akár külföldön. Izrael volt a bűnbak és nemzeteik szenvedéséért a zsidó államot tették felelőssé.
Pontosan ezért a palesztin vétó megszűntetése jelentette Izrael számára a legfontosabb célt.
És mivel a palesztin kérdés ilyen központi szerepet foglalt el a világpolitikában, az izraeliek többsége számára elérhetetlen álomnak tűnt annak megszűnése.
A korábbi békeszerződések, mint például az Egyiptommal 1979-ben kötött megállapodás is csak úgy jöhetett létre, hogy Anwar Szadat egyiptomi elnök előbb a palesztinokkal kellett megállapodjon. Ugyan ez vonatkozik a Jordániával 1994-ben megkötött megállapodásra is, amely csak azután jöhetett létre, hogy Jichák Rábin és Jasszer Arafat korábban aláírták az Oszlói békeszerződést.
Ezek a békeszerződések persze folyamatosan meg lettek szegve Egyiptom és Jordánia által, hiszen az Izraellel való kapcsolatuk sosem normalizálódott. Ennek okaként minden alkalommal a palesztinok ügyét vetették Izrael szemére, ami miatt ezek a megállapodások aligha nevezhetők többnek hosszútávú fegyverszünetnél.
A nemrég amerikai közvetítéssel aláírt békemegállapodás Izrael és az Egyesült Arab Emírségek közt azonban teljeskörű és szoros kapcsolatot irányoz elő ezzel véglegesen megváltoztatva a mostanáig érvényben lévő állapotot. Amiért ez a most megkötött megállapodás igazából több, mint pusztán teljeskörű együttműködési megállapodás az valójában az, hogy véget vet a palesztin vétó kérdésének.
És amennyiben ez igaz, úgy Izrael diplomáciai kapcsolatai örökre megváltoztak, a Közel-Kelet legfejlettebb és legerősebb országa nem bűnbak többé.
Az ENSZ-t és a BDS mozgalmat nem érhette volna nagyobb csapás. Ha ugyanis a palesztin vétó a történelem süllyesztőjébe kerül a most megkötött megállapodás miatt, úgy Benjamin Netanjahu miniszterelnök nem csak kiemelkedő államférfiként vonul be a történelembe, hanem szinte varázslóként.
És amennyiben a most megkötött békemegállapodás beváltja a hozzá fűzött reményeket és megszünteti a palesztin vétót, úgy Donald Trump amerikai elnök többet tett a közel-keleti békéért, mint minden elődje együttvéve.
Jimmy Carter közvetítette ugyan az izraeli-egyiptomi békeszerződést, de az izraeli békeügyi tárgyalásokba delegált küldöttség tagjai szerint Carter egyáltalán nem segítette elő a megállapodást és a palesztinok vétójával próbálta azt gátolni. Carter ragaszkodott ahhoz, hogy Izrael és Egyiptom vállalja a palesztinok autonómiájának megkötését, és csak a véglegesítés után kössék meg a békére vonatkozó megállapodást közöttük. A Camp Davidben elfogadott autonómia terv szolgált alapjául az Izrael és a PFSZ közötti véres oslói terrornak 14 évvel később, mely patthelyzethez vezetett.
George H.W. amerikai elnök Bush hivatali ideje alatt kétszer dőlt be a palesztin vétónak. Először Bush meggátolta Izrael bevonását a Szaddam Husszein elleni nagykoalíciójába az Öböl-háború előtt, és arra kényszerítette Izraelt, hogy ne válaszoljon az ellene bevetett provokációt nélkülöző iraki scud rakétatámadásokkal szemben.
A háború után Bush ismét engedett a palesztin vétónak, a madridi békekonferencia és az azt követő tárgyalások során Izrael és a különböző arab országok között, hogy világossá tegye álláspontját, miszerint Izraelnek teljesítenie kell a palesztinok kielégíthetetlen igényeit.
Bill Clinton és George W. Bush elnökök meghajoltak a palesztin vétó előtt azáltal, hogy különbséget tettek az izraeli elleni palesztin terror és minden más ember elleni terror között.
Barack Obama vonatkozásában az egykori elnök teljes közel-keleti politikája a palesztin narratívába elsajátításán alapult, miszerint Izrael létezésének joga abban áll, hogy hajlandó-e elfogadni a palesztin igényeket. Vagyis az Obama kormány úgy gondolta, hogy Izrael elutasítása palesztin részről feltétlenül indokolt.
Trump az első amerikai elnök, aki nem használja a palesztin vétót az Izraellel szembeni nyomásgyakorlásra. Ehelyett a vétó visszavonására és a tényleges béke megteremtésére törekszik, a palesztinok, a szélesebb arab világ és Izrael közötti közös érdekek alapján.
Tekintettel arra, hogy a palesztin vétó jelenti a Trump és elődjei általi megközelítés közötti leginkább szembetűnő különbséget, az Izrael – Egyesült Arab Emírségek békemegállapodásának értékelésekor a legfontosabb kérdés az, hogy vajon az véget vet-e a palesztin vétónak?
Ha ugyanis nem, attól a megállapodás még pozitív ugyan, de nem igazi földrengés értékű. Amennyiben azonban véget vet a vétónak, akkor az azt megelőző békemegállapodásokkal ellentétben az Izrael – Egyesült Arab Emírségek megállapodása a stabilitás és a béke új korszakának kezdete az arab világ és a zsidó állam között.
Ha az egyezmény megszűnteti a palesztin vétót úgy az méltó a David Friedman nagykövet által adott az „Ábrahámi szerződés” névre , mivel Izsák és Ismael gyermekei ismét jó kapcsolatban állnak.
Annak megállapítása, hogy vajon a békeszerződés tényleg jelenti a palesztin vétó végét úgy a legegyszerűbb, ha majd megnézzük, miként befolyásolja az a ciszjordániai területekre vonatkozó izraeli jogkiterjesztést.
A Netanjahu által előterjesztett szuverenitási terv, a judeai és szamariai közösségekre, valamint a Jordán-völgyre való jogkiterjesztést jelenti, mely a Jordán Hasimita Királysággal való határ menti övezet, összhangban a Trump béketervében meghatározott iránnyal.
A Fehér Ház múlt csütörtökön megjelent sajtóközleménye az Izrael – Egyesült Arab Emírségek békemegállapodásával kapcsolatban azt jelentette ki, hogy: „Ennek a diplomáciai áttörésnek eredményeként és Trump elnök kérésére az Egyesült Arab Emírségek támogatásával Izrael felfüggeszti a szuverenitás kinyilvánítását a vázolt területeken. Az elnök erőfeszítéseit most az arab és muzulmán világ más országaival való kapcsolatok kiépítésére összpontosítja.”
A közlemény jelentése nem világos. Az Egyesült Arab Emírségek vezetői szerint Izrael szuverenitási terve eleve irreális. Ha így van, akkor az Izrael és az Egyesült Arab Emírségek megállapodása nem jelenti a palesztin vétó végét. Izrael nem kapott „békét a békéért”, ahogyan azt Netanjahu és mások állítják. Békét kapott cserébe a szuverén jogainak felfüggesztése miatt Júdeában és Szamáriában.
Netanyahu igyekezett minimalizálni az Egyesült Arab Emírségek nyilatkozatának jelentőségét. Azt állítja, hogy a szuverenitási terv még mindig nagyon is él, és a nem távoli jövőben, a megfelelő időben végre is fogják hajtani.
A békemegállapodáshoz vezető vitába bevont magas rangú amerikai tisztviselők, köztük Friedman, egyetértenek Netanjahuval. Trump elnök nyilatkozatai eltérőek a kérdéssel kapcsolatban, de általánosságban az jellemzi nyilatkozatait, hogy a szuverenitási terv nem halott, hanem csupán „egyelőre lekerült az asztalról”.
A leginkább problémás ebben a kérdésben Jared Kushner, az elnök főtanácsadója és a megállapodás tető alá hozásában leginkább aktív diplomata nyilatkozata, mely közelebb áll az emírségi, mint az izraeli vagy a Trump elnök irodája által kiadott közlemény tartalmához.
A békemegállapodás bejelentését követő napokban tett nyilatkozataiban Kushner többször kijelentette, hogy a megállapodás az Egyesült Arab Emírségek azon szándékából ered, hogy megakadályozzák Netanjahu szuverenitási tervének végrehajtását. Kushner azt mondta, hogy az Izrael és az Egyesült Arab Emírségek közötti béke elősegíti az úgynevezett „kétállami megoldást”, melyre azonban a palesztin vétó alapja.
Kushner az megállapodást az izraeli engedményekhez kötötte, mely szerint a Júdeában és Szamáriában fennálló szuverenitás kiterjesztésére vonatkozó terv valóban leállt.
Igaz, hogy Kushner nyilatkozata enyhébben fogalmazott a kérdésben, mint az emírségekbeli közlemény, azok tartalma azonban megegyezik. Ha ez így van, a békemegállapodás nem földrengés és nem szűnteti meg a palesztin vétót.
Fontos megjegyezni, hogy nem csak a palesztinok rendelkeztek eddig vétójoggal, de Izrael is. Ugyanis a zsidó állam az elmúlt negyven évben meg tudta akadályozni, hogy az arab államok fejlett amerikai fegyverekhez jussanak.
Az Egyesült Arab Emírségek az Izraellel kötött békemegállapodást eszköznek tekinti, hogy Izrael ne akadályozhassa meg F-35 vadászrepülők vásárlását. Trump nemrég jelezte, hogy az Egyesült Arab Emírségek jól fogalmazott, amikor azt nyilatkozta, hogy a vadászrepülők vásárlásának kérdése „felülvizsgálat alatt áll”.
Ha a békemegállapodás megszűntette az ezzel kapcsolatos az izraeli vétót, akkor még inkább valószínű, hogy a palesztin vétó továbbra is kijátszható adu az arab országok és a palesztinok kezében.
Összefoglalva tehát akkor derül ki, hogy az Izrael és az Emírségek közti békemegállapodás valóban véget vet a palesztin vétónak és drámai változás mutatkozik a zsidó állam és az arab országok közti kapcsolatban, ha Izrael végrehajtja a szuverenitás kiterjesztését még az amerikai elnökválasztás előtt és ha ezek után is érvényben marad a most megkötött paktum, úgy végérvényesen kijelenthetjük, hogy egy teljesen megváltozott Közel-Kelet van kialakulóban.
