Ezen a héten Feldmájer Péter, a Mazsihisz első elnöke, jelenleg a szervezet Közép-magyarországi Területi Csoportjának vezetője volt Köves Slomó rabbi és Rózsa Péter vendége a Klubrádió „Csak semmi majré!” című műsorában.
A magyar zsidó közélet rendszerváltozás óta eltelt 30 évének tanúit megszólító sorozatban a Mazsihisz első elnöke felidézte emlékeit a szervezet 1991-es megalapításának körülményeiről.
Elmondta, hogy 1988-89-ben több társával együtt a fejükbe vették, hogy „hátha sikerül átalakítani a magyarországi zsidóság szervezeti rendszerét, és ezzel együtt az egész felfogását a magyarországi zsidóság mibenlétének, vezetésének”. 1988 őszén részt vett a Mazsike (Magyar Zsidó Kulturális Egyesület) civil szervezet megalapításában, melynek később, 2000 és 2006 között az elnöki tisztségét is betöltötte.
1991-ben, az első öbölháború idején, amikor minden külföldi fejvesztve menekült Izraelből, tagja volt annak a harminc fős önkéntes csoportnak, akik a konfliktus első napján a zsidó államba utaztak, hogy segítsenek megvédeni az országot az iraki agressziótól.
Még ugyanebben az esztendőben került sor a pártállami időket kiszolgáló vallási szervezet, a MIOK (Magyar Izraeliták Országos Képviselete) átalakítására.
A Mazsihisz név választásával kapcsolatban megjegyezte, hogy „Nem tudom, hogy kell mondani ezt helyesen, de hát én voltam a „keresztapja” ennek a névnek, és ennek a mozaikszónak”.
Emlékezete szerint ő
szorgalmazta, hogy szakítsanak az eufemisztikus „izraelita” megnevezéssel, és helyette a „zsidó” jelzőt helyezzék előtérbe.
Köves Slomó kiemelte, hogy Mazsihisz elnökké választásakor Feldmájer még a negyvenedik életévét sem töltötte be (38 éves volt), és azóta is példátlan, hogy a Mazsihiszben ilyen magas pozíciót valaki ilyen fiatalon töltsön be. Ráadásul a vendég azon kevesek egyike, akik már a rendszerváltozás előtt is aktívan részt vettek a zsidó közéletben, hiszen Feldmájer 1982 óta elöljárója a nagykőrösi zsidó közösségnek.
„Én azt terveztem – és remélem, valamennyire sikerült is megvalósítanunk –, hogy a magyarországi zsidóságot átléptessük a modernitásba. Ennek az egyik kerete volt, hogy létrehozzuk azt a szervezetet, amely vonzza a fiatalokat, azokat, akik nem kötődtek a zsidósághoz, bár zsidók voltak, a másik eleme pedig az volt, hogy
létre kell hozni egy tisztakezű zsidó közéletet, ahol világosan el vannak választva a hatáskörök, és közösség érdekében kell dolgozni. Ennek én abban láttam a garanciáját – most is abban látom –, hogy el kell választani egymástól a társadalmi vezetést – akik nem pénzért, hanem meggyőződésből végzik a feladatukat – a szakapparátustól.”
„A másik legfontosabb dolog az volt, hogy szakadjunk ki a saját, bezárt létünkből,
vegyük fel a kapcsolatot Izraellel, Izraelt tekintsük az Óhazánknak, és ezer szállal alakítsunk ki vele a viszonyrendszert. Ezt abban az időben úgy mondtuk, hogy mi cionisták voltunk, és én továbbra is állítom, hogy azok is vagyunk”.
Hozzátette, hogy abban a kérdésben sosem volt vita a vezetőtársaival, hogy a Szentély elpusztulása óta az önálló zsidó állam megalapítása a zsidóság történelmének legpozitívabb fejleménye. Miközben Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatóval közösen vezették a Mazsihiszt az 1991-1999, majd a 2005-2013 közötti több, mint 15 évben, sok-sok vitájuk ellenére egy dologban mindig egyetértettek:
az Izraellel való jó kapcsolatnak minden más üggyel szemben primátust kell élveznie.
Az antiszemitizmussal kapcsolatban emlékeztetett rá, hogy az előttük járó korosztály számára – saját történelmi tapasztalata alapján – ez a jelenség egyenlő volt a jobboldali zsidógyűlölettel. Feldmájer azonban egy másik tapasztalattal érkezett a zsidó közéletbe, amit a korábbi nemzedék nem igazán ismert: a baloldali antiszemitizmussal. Elmondta, hogy
a hatnapos háborút követően gimnazista, egyetemista, és katona korában is megszenvedte, hogy milyen az, amikor kommunista alapon üldözik a zsidó embereket, a zsidóságot.
Részletesen elmesélte, hogy az emlékezetes Csurka-dolgozat után a Mazsihisz vezetése miként lépett fel Antall József miniszterelnöknél a népies-urbánus ellentét köntösébe öltöztetett antiszemitizmus feléledése ellen, melynek eredményeként végül Csurka kiszorult a hatalmi centrumból.
Horthy 1993-as újratemetésével kapcsolatban úgy emlékszik, hogy a Mazsihiszben mélységes fel voltak háborodva – és személyesen ma is fel van háborodva – azon, hogy kormánytisztviselők is részt vettek ezen az eseményen.
„Horthy ugyanis, – bármit is tett a húszas, harmincas években – egy tömeggyilkos. Felelős azért, hogy Magyarországról elvitték és meggyilkolták a magyarországi zsidókat”.
Bár egyetért azzal a kijelentéssel, hogy Horthy egy nagy, komoly államférfi volt, de tömeggyilkos lett belőle, és ez semmissé tesz bármilyen, neki tulajdonított érdemet. Amiként a gyilkos akkor is gyilkos marad, bármilyen tiszteletreméltó életet is élt az emberölést megelőzően.
Köves Slomó rákérdezett, hogy Feldmájer szerint mennyiben változott az eltelt három évtized alatt az antiszemitizmus természete, illetve mennyiben változott a zsidóellenesség fogadtatása a többségi társadalomban és a zsidó közösségben.
Feldmájer kifejtette, hogy a kilencvenes évek elején a zsidó közösség még inkább a passzivitás felé hajlott:
„Maradjunk csöndben. Ha mondanak valamit, nem kell azt felfújni, nem kell hangosan tiltakozni ellene. Nekem, és a társaimnak az volt a véleményünk, hogy ha mondanak valamit, arra válaszolni kell, nem szabad magunkat hagyni. Ezt meg is tettük. Utólag visszatekintve néha bevittek bennünket az erdőbe ilyen ügyekben, amikor nem kellett volna fellépnünk, de összességében jó irányt követtünk, és az a munka, amit elkezdtünk a kilencvenes években, és folytattunk a kettőezres években, az oda vezetett, hogy legalább a törvényi keretek – amiket már 1990-ben követeltünk – ma már fennállnak. Korábban nem volt ilyen a büntető törvénykönyvben, most pedig benne van, és mindenki tudhatja, hogy az antiszemitizmus, a zsidógyűlölet az bűn”.
Meggyőződése, hogy ma az antiszemitizmus kérdésében egyértelműen jobb a helyzet, mint a kilencvenes évek elején.
„Magyarországon mindenki előtt nyilvánvalóvá tette a Parlament és a kormányzat, hogy az antiszemitizmusnak nincs helye Magyarországon, vagy ha valaki ilyet tesz, az a joggal szemben cselekszik”.
A zsidó közélet kérdéseivel kapcsolatban Köves Slomó megkérdezte, hogy Mazsihisz-elnökként miként emlékszik vissza az Emih megalakulására 2004-ben. Feldmájer válaszában emlékeztetett rá, hogy az Emih megalakulásakor nem ő volt a Mazsihisz elnöke, őt ugyanis csak a következő évben választották meg újra erre a tisztségre [szerk.: Heisler András volt 2004-ben az elnök].
„Ha akkor én lettem volna a Mazsihisz elnöke, akkor az Emih nem alakul meg, hanem sikerült volna egy olyan kompromisszumot kitalálni, amely nem törte volna meg a magyarországi zsidóság egységét”
– hökkentette meg Feldmájer az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (Emih) vezető rabbiját.
Az ügy előzményeként felidézte, hogy a kilencvenes évek végén – az ő első elnöki ciklusa után – a Chábád mozgalom kérte felvételét a Mazsihisz legnagyobb tagszervezetébe, a Budapesti Zsidó Hitközségbe (BZSH). Ők azonban
„elkövették azt a szűkkeblű, és történelmi hibát, hogy nem vették fel a Chábádot”
– emlékeztetett Feldmájer. Nézete szerint egyszerűen gyűlölködés, és kenyérféltés volt a döntés oka. A BZSH attól tartott, hogy ha többfelé kell osztani a bevételeket, akkor nekik kevesebb jut. Feldmájer kiemelte, hogy abban az időszakban még az állami támogatás sokkal kisebb mértékű volt, mint ma, tehát jórészt a hitközség saját – elhunyt tagjai által ráhagyott javakból felhalmozott – vagyonának a bevételeiről volt szó.
Ő akkor is, és ma is azt a nézetet képviseli, amit Venetianer Lajos, a századelő neves neológ rabbija mondott:
bármit kérnek az ortodoxok, a neológiának mindent meg kell adni nekik, minden követelésüket el kell fogadni, ha ez előmozdítja az egységes magyar zsidó képviselet létrehozását.
Feldmájer szerint ugyanis a zsidó közösség érdekeit csak egységes képviseleti rendszerben lehet hatékonyan érvényesíteni az állammal kialakított kapcsolatrendszerben.
„Ez a hajó elment, de én hiszek abban, hogy előbb-utóbb jön egy bölcsebb nemzedék, akik meg fogják kötni a saját kompromisszumaikat”
– reménykedett Feldmájer Péter.
Köves Slomó rákérdezett, mit tanácsolna neki Feldmájer, hogy ő maga, az Emih vezetőjeként mit tehetne az egységesebb zsidóságért. Válaszában a Mazsihisz korábbi elnöke neki is a kompromisszumok fokozott keresését ajánlotta a figyelmébe.
„Ha a másik oldalon nagyon erős elutasítás van, akkor egy másik utat megpróbálni. Mindig bízni kell abban, hogy ha nem vagyunk elég bölcsek, akkor majd a Jóteremtő ad még egy kis bölcsességet nemcsak nekünk, hanem a másik oldalon lévőknek is”.
Röviden szóba került a kétezres évtized közepén kibontakozó – de végül sikertelen – civil kezdeményezés is a zsidó nemzeti kisebbség létrehozására. Ezzel kapcsolatban leszögezte:
„A magyarországi zsidóság 99,9 százaléka nem tekinti magát nemzetiségi zsidónak. Magyar zsidónak tekinti magát”.
Köves Slomó rákérdezett, hogy van-e Feldmájer Péternek ambíciója, hogy újra a Mazsihisz elnöke legyen. Válaszában Feldmájer nem zárkózott el a lehetőségtől, és így fogalmazott:
„Én abban hiszek, amiben Köves Slomó, hogy az utunkat bizonyos fokig a Jóteremtő kormányozza, úgyhogy bízzunk benne, hogy megmutatja, mi a helyes út”.
A teljes beszélgetés rádiófelvétele itt hallgatható meg.
Névjegy: dr. Feldmájer Péter ügyvéd
|
