Ma lenne 108 éves a XX. század egyik legismertebb embermentője, a svéd Raoul Wallenberg, akinek több tízezer magyar zsidó köszönheti életét. Rejtélyes eltűnése után 75 évvel az orosz elnöktől vár segítséget a szellemi örökséget őrző alapítvány.
Vlagyimir Putyintól nem először vár segítséget a Nemzetközi Raoul Wallenberg Alapítvány alapítója, aki a svéd diplomata születésének 108. évfordulója apropóján írt megemlékezést a The Jerusalem Postban.
Baruch Tenenbaum még 2006-ban indítványozta az orosz elnöknél, hogy a hatóságok tegyék hozzáférhetővé Wallenberggel kapcsolatos titkos irataikat, amelyekből végre megállapítható lenne, hogy mi is történt valójában a rejtélyes körülmények között eltűnt diplomatával.
Wallenberg csapatával Budapesten alig 184 nap alatt mintegy 100 ezer ember (a legtöbb történész szerint ez a szám közelebb áll a 20-30 ezerhez — a szerk.) életét mentette meg a holokauszt idején. Az oroszok 1945 januárjában, 75 évvel ezelőtt letartóztatták. Máig nem tudni, hogy mi történt vele pontosan
— emeli ki Tenenbaum cikkében, amelyben egy „valószerűtlen eredetű, valódi hősnek” nevezi Wallenberget, és azt állítja, „tartozunk neki annyival, hogy a legvégsőkig próbáljunk azért tenni, hogy kiderüljön az igazság”.
Szerinte a svéd kormánynak és a még mindig befolyásos Wallenberg családnak is fel kellene emelni a szavát azért, hogy az oroszok végre igazságot szolgáltassanak.
Wallenberg csak 1944 júliusában lett a budapesti svéd nagykövetség első titkára. Akkor már a deportálások nemcsak hogy javában zajlottak, de a vidéki magyar zsidóság zöme füstté vált Auschwitzban.
A svéd diplomata korábban kereskedelmi tevékenységet folytatott, dolgozott bankban és adott-vett libákat is. Sok jel igazán nem mutatott arra, hogy a skandináv ország egyik leggazdagabb, arisztokratikus családjából jövő, korábban dandy-életmódot is folytató Wallenberg embermentőként egyszer majd ikonná válhat, és a jövő generációit taníthatják hős tetteire.
A The Jerusalem Postban megjelent emlékező írásban kiemelik, hogy Wallenberg vezérletével több mint 20 ezer svéd menlevelet osztottak ki Budapesten és 32 védett házat alakítottak ki — ezekben legalább 30 ezer zsidót tudtak biztonságos körülmények között elhelyezni a nyilasok és a nácik pusztításai elől.
Mindenkinek lehet némi ismerete arról, hogy a skandináv állam mellett például Svájc (Lutz), Spanyolország (Sanz Briz), és ha Olaszország nem is, de spanyol álkonzulként az olasz Perlasca is próbált tenni a budapesti zsidók megmentéséért — de senkinek nincs akkora kultusza, mint Wallenbergnek.
Ikonikus történelmi szerepéhez az is hozzájárult, hogy a szovjetek vélhetően kémkedés gyanújával elhurcolták, innentől fogva máig rejtélyes a további sorsa.
Egyesek szerint pár évvel később egy orosz börtönben szívinfarktus végzett vele, mások pedig évtizedekkel később is felismerni vélték egy fogolytáborban. Svédország is csak 2016-ban minősítette hivatalosan is halottnak Raoul Wallenberget. Ekkor lett volna 96 éves.
Tavaly áprilisban halt meg a húga, aki évtizedeken át igyekezett kideríteni testvére elhurcolásának és halálának körülményeit. A Wallenberg-mítosz legendája tovább tart, és gyaníthatóan az idők végezetéül hirdeti majd az egyén bátorságának, a szolidaritásnak és a felelősségvállalásnak a példáját.
Summa cum laude ! Örök dicsöség Raoul Wallenberg , svéd diplomata embermentö tetteiért ! A hösök sohasem halnak meg , a halhatatlanság örzi emlékeiket !…
Valójában tudjuk, mi történt Raul Wallenbergel, ha nem is végső részletességgel. Tudjuk az indítékot, az orosz eljárás menetét és a halálának okát (nem fizikai értelemben).
Magam sokszor írtam már erről más helyeken, itt csak a zanzásított lényeg:
– Wallenberget az oroszok a számukra mindig gyanús nyugati hatalmak ügynökének tartották, ilyenként kezelték. (Formálisan egy amerikai szervezet megbízottjaként is működött Budapesten.) Letartóztatásából két előnyt reméltek. Részben információkat „megbízóiról”, részben pedig zsarolási objektumként, nyomásgyakorlásra politikai ügyekben, vagy esetleges fogolycsere esetén. Ezek voltak az okok.
– Az eljárás rutineljárás volt az oroszok részéről, forgatókönyv szerint történt.
– Wallenbergnek meg kellett halnia, miután világossá vált, hogy nem hasznosítható zsarolásra. A svéd moszkvai nagykövet nem lépett fel erélyesen, az akkori svéd kormány kapitulált az ügyben. Wallenberg ekkor már sokat tudott, sokat látott és tapasztalt a moszkvai Ljubjanka börtönben, ezzel a tudással már nem engedhették szabadon. Hamarosan meghalt a börönben, kivégezték, vagy a rossz bánásmód következtében halt meg, a hatóságok akarata szerint. Ennyit az okokról.
Putyintól hiába vár bárki is teljes felvilágosítást. Ez a sztálini hatalom leleplezését és elítélését jelentené ill. ilyen hozzáállás lenne ehhez szükséges. Putyin viszont nem ebben utazik, ő inkább mentegetné és rehabilitálná azt a rendszert.
Nagyon naiv az aki azt képzeli és azt reméli, hogy Vlagyimir Putyin bármiféle segitséget fog adni ahhoz – ill. akár csak a kisujját is fogja mozditani annak érdekében – hogy az orosz hatóságok hozzáférhetővé tegyék a Wallenberggel kapcsolatos titkos irataikat.