Szimbólum. Legenda. Hős és mártír. Több ezer magyar zsidó megmentője. A 20. század fő zsarnokságainak bátor ellenállója. 1945 január 17-én, éppen 75 éve tartóztatták le a szovjetek Raoul Wallenberget.
Amikor tavaly Svédország Maccabi csapata Budapesten járt az emlékezetes Európai Játékokon, a versenyzők nem a turisztikai attrakciókról érdeklődtek elsőre, hanem szerették volna tudni, hogy hol található a városban Raoul Wallenberg emlékmű.
Nem csak nekik, hanem a holokauszt iránt érdeklődőknek is az egyik legismertebb név lehet a svéd diplomatáé, aki a vészkorszak alatt egy a korábbi életének eseményeit figyelembe véve teljesen váratlan hőstettet hajtott végre Budapesten.
Több külföldi sikertelen gazdasági vállalkozás után a Magyarországon kezdetben libákkal és pulykákkal kereskedő Wallenberg alig fél év alatt Budapesten csaknem 20 ezer magyar zsidót mentett meg.
Mindenkinek lehet arról némi ismerete, hogy a skandináv állam mellett például Olaszország (Perlasca), Svájc (Lutz) és Spanyolország (Sanz Briz) is próbált tenni a budapesti zsidók megmentéséért, de senkinek nincs akkora kultusza mint Wallenbergnek.
Ikonikus és halhatatlan történelmi szerepe alighanem annak tudható be, hogy a szovjetek máig ismeretlen okokból 75 évvel ezelőtt — vélhetően kémkedés gyanújával — elhurcolták Budapestről.
A Wallenberg-mítosz legendája azóta tart. Éppen 75 éve, és gyaníthatóan az idők végezetéül hirdeti majd az egyén bátorságának, a szolidaritásnak és a felelősségvállalásnak a példáját.
Svédország csak 2016-ban minősítette hivatalosan is halottnak Raoul Wallenberget. Ekkor lett volna 96 éves. A diplomatáról ugyanis mind a mai napig nem lehet biztosan tudni, hogy mikor és hogyan hunyt el.
A legvalószínűbb feltételezések szerint egy szovjet börtönben szívroham következtében, 1947-ben. Sokak szerint azonban csak tíz évvel később. Rendre hallani olyan jelentéseket, amelyek rabtársak vallomására alapozva azt is hirdetik, hogy még jóval később is életben volt.
Egy biztos: Moszkva évtizedekig tagadta, hogy felelősség terheli Wallenberg eltűnéséért. Ez idővel enyhült, noha
a mai napig nem tisztázódott, hogy mi is lett a sorsa annak a 32 éves embernek, aki korábbi banki, kereskedelmi és építészeti tervei és sikertelen próbálkozásai után végül Budapesten talált rá a sors hívószavára.
Svédország egyik leggazdagabb családjának sarjaként korábban bármit megtehetett volna. Törökország, Afrika és Palesztina területein is gyakorolhatta többnyelvűségét, de valahogy mégsem találta a helyét. Sőt, kezdetben még a zsidókkal sem igen jött ki.
Visszaemlékezések, amelyek Wallenberg levelezéseiből maradtak ránk, tanúsítják, hogy egy palesztin banknál, a főleg zsidó kuncsaftokkal kapcsolatban álló fiatal svéd banki alkalmazottként Haifában inkább érezte közelebb magához az arab nyelv elsajátítását, mintsem a zsidók héberjét.
Ezzel együtt ott, a brit mandátumú Palesztinában találkozott először olyan zsidókkal, akik a holokauszt elől menekültek el Európából. Hogy ennek lehetett-e köze ahhoz, hogy pár évvel később Wallenberg a saját életét is kockáztatva döntött úgy, hogy menti a menthetőt, ugyancsak homály fedi.
1944-ben egy kis kereskedelmi vállalatnál dolgozott, amely libákat, pulykákat és tojásport importált Magyarországról. Akkor kezdődött a vészkorszak hazánkban. A szövetségesek egy amerikai-svéd akciót terveztek az európai zsidóság maradékának megmentésére. A svéd kormánynak kellett valaki Budapesten.
Az is megér egy külön tanulmányt, hogy a véletlen események sorozatának következményeként vajon miért pont Wallenberg került a figyelem középpontjába?
A deportálások közepén — amikor a vidéki magyar zsidóság zöme már füstté vált Auschwitzban — csak júliusban lett a budapesti svéd nagykövetség első titkára.
Már diplomataként bocsátott ki ezrével életmentő menleveleket. Munkatársaival és bátor önkéntesekkel közösen olyan akciónak volt a motorja, amely csaknem húszezer magyar zsidó életét mentette meg. Nem csak az okmányokkal segítettek, de védett házakba is menekítettek embereket.
A rommá lőtt Budapesten Wallenberget 1945. január 17-én a szovjet katonai hírszerzés letartóztatta és nem sokkal később Moszkvába szállíttatta. Szovjet nyomásra a Magyar Rádió márciusában még azt is bemondta, hogy a svéd diplomatát a Debrecen felé vezető úton a nyilasok vagy a Gestapo emberei meggyilkolták.
Tavaly áprilisban halt meg a húga, aki évtizedeken át igyekezett kideríteni testvére elhurcolásának és halálának körülményeit. Hiába.
