A felmérések szerint Trumpnál továbbra is esélyesebb Joe Biden várhatóan hamarosan bejelenti, ki lesz az alelnökjelöltje. Négy politikusnőt tartanak a legesélyesebbnek erre a szerepre.
A demokrata elnökjelölt kedden ígéretet tett arra, hogy augusztus első hetében bejelenti: kivel szeretné megpályázni a Fehér Házat.
Az amerikai média szerint Kamala Harris kaliforniai, Elizabeth Warren massachusettsi, Tammy Duckworth illionois-i szenátoroknak, valamint Susan Rice volt nemzetbiztonsági tanácsadónak van a legnagyobb esélye arra, hogy Joe Biden alelnökjelöltje legyen a novemberi voksolás előtt, bár még más demokrata kongresszusi képviselőnők, illetve polgármesternők is számításba jöhetnek.
A poszt különösen nagy jelentőséggel bír a jelenlegi helyzetben. Biden volt alelnök ugyanis 78 éves, és ő maga is már többször kijelentette: alelnökjelöltjének olyasvalakinek kell lennie, aki már az első napon készen áll arra, hogy betöltse az államfői posztot.
Ráadásul jelen állás szerint Bidennek jó esélye van arra, hogy megnyerje a választásokat.
Dennis Ross amerikai diplomata a The Jerusalem Post angol nyelvű izraeli lapnak elmondta: az alelnök által betöltött szerep a külpolitika alakításában nagyban függ attól, hogy milyen a kapcsolata az elnökkel. Minél szorosabb a viszony, annál valószínűbb, hogy az elnök komolyan veszi a helyettese nézeteit és tanácsait.
Mint Ross elmesélte: Biden Barack Obama alelnökeként a külpolitika összes kérdésébe beleszólhatott, de Irakkal kapcsolatban különleges szerepe volt. Biden egyébként Obamával általában négyszemközti megbeszéléseken egyeztetett, és valószínű, hogy elnökként ugyanezt a gyakorlatot folytatná saját helyettesével.
Ezért aztán Izrael szempontjából rendkívül fontos, hogy az alelnöki aspiránsok milyen álláspontot foglalnak el a zsidó állammal kapcsolatban.
Kamala Harris kaliforniai szenátort már régóta a legesélyesebb alelnökjelöltek között tartják számon. A szenátor támogatja, hogy az Egyesült Államok lépjen be újra az iráni atomprogramról kötött 2015-ös nemzetközi megállapodásba, amelyből Donald Trump jelenlegi elnök 2017-ben lépett ki.
Egy 2019-es iowai kampányrendezvényen azonban Harris azt mondta: szeretné megerősíteni az egyezményt. Egészen pontosan az lenne Harris célja, hogy az alkut terjesszék ki az iráni ballisztikusrakéta-kísérletekre is, valamint legyen intenzívebb az egyezmény betartásának az ellenőrzése.
2017-ben pedig, nem sokkal a beiktatása után, Harris támogatott egy olyan határozatot, amely ellenezte azt, hogy Obama elítélje Izraelt az ENSZ Biztonsági Tanácsában.
Harris együtt bábáskodott a határozat fölött Marco Rubio republikánus társával, és még sok más szenátorral.
„Meggyőződésem, hogy amikor bármely szervezet delegitimálja Izraelt, akkor nekünk támogatnunk kell és fel kell szólalnunk annak érdekében, hogy Izraelt egyenlő bánásmódban részesítsék” — magyarázta néhány héttel később az AIPAC előtt tartott beszédében.
„Ezért az első olyan határozat, amelynek társszerzője vagyok, harcol az ENSZ-ben tapasztalható Izrael-ellenes elfogultsággal, és újra megerősíti, hogy az Egyesült Államok igazságos, biztonságos és fenntartható kétállami megoldást keres” — jelentette ki Harris.
Amikor pedig még szenátorjelöltként a ciszjordániai zsidó települések státusáról kérdezték, akkor azt válaszolta, hogy „az izraeliek és palesztinok közötti bármely megállapodás feltételeit nem kényszeríthetik rájuk mások”.
„Tartós békét, amely megvédi Izrael identitását, garantálja minden polgárának a biztonságát és elismeri Izrael létezéshez való jogát zsidó államként, csak kétoldalú tárgyalások eredményeként lehet elérni” — fogalmazott Harris.
Susan Rice volt amerikai ENSZ-nagykövetnek, illetve volt nemzetbiztonsági tanácsadónak már kissé bonyolultabb a viszonya Izraelhez. Oroszlánrészt vállalt ugyanis a 2015-ös iráni atomalku megvalósításában.
2015-ben Ross úgy fogalmazott egy interjúban, hogy Rice azon fehér házi tisztviselők közé tartozik, akik Izraelt inkább problémaként, mint partnerként kezelik. A diplomatának még annak idején Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő elmondta, hogy 2013-ban a zsidó állam iráni ügyekkel foglalkozó csapatát tájékoztatták arról, hogy állnak az Iránnal folytatott tárgyalások, de Susan Rice akkori nemzetbiztonsági tanácsadó nem adott engedélyt arra, hogy a legfontosabb kérdéseket megosszák a zsidó állammal.
Az izraeli vezetést ezért aztán hideg zuhanyként érte, amikor egy héttel később kiderült, hogy már meg is van a megállapodás Iránnal.
Susan Rice éppen az iráni atomalku kapcsán különbözött össze a leghevesebben Netanjahuval. Az izraeli kormányfő ez időtájt kapott meghívást a Kongresszusba, ahol beszédet tartott. Itt jelentette ki, hogy a megállapodás annyira rossz, hogy kikövezi az utat az iráni atombombának.
Rice 2009-ben lett amerikai ENSZ-nagykövet. Kemény szeretet (Tough Love) című könyvében ír arról, hogy a világszervezetben Izrael túlságosan nagy figyelmet kap, amely ráadásul „többnyire igazságtalan és rendkívül negatív”.
Mint írta: feladatának érezte, hogy megvédje Izraelt a legitimitását és biztonságát érő támadásoktól. Mint írta: ezt a szerepet szenvedéllyel és agresszívan töltötte be egész ENSZ-mandátuma alatt. „Gyűlölöm az antiszemitizmust és rasszizmust. Számomra ez személyes ügy. Az ENSZ-ben tapasztalható Izrael-ellenes vitriol nagy része vaskos elfogultságból származik.”
Rice ellenezte azt is, hogy a palesztinokat tagállamként vegye fel az ENSZ.
A ciszjordániai zsidó településeket azonban kemény szavakkal ítélte el a világszervezetben tartott beszédében, amelyben elvitatta a települések legitimitását.
Rice volt az is, aki 2016-ban aláírta azt a memorandumot, amely alapján tíz év alatt rekord nagyságú, 38 milliárd dolláros támogatáshoz jutott hozzá Izrael.
A volt ENSZ-nagykövet a múlt hónapban viszont bírálta az izraeli annexiós terveket.
Tammy Duckworth illinois-i szenátor egyike volt annak a 18 szenátusi demokratának, akik levélben kérték májusban Netanjahutól és Beni Ganz leendő izraeli kormányfőtől, hogy mondjanak le a Jordán-folyó nyugati partján lévő zsidó települések annexiójáról.
2019-ben az egyik szerzője volt a TIME for Holocaust Survivors Act nevű törvénynek, amelynek alapján állami támogatást kapnak a holokauszttúlélők. 2016-ban hasonló törvény fölött bábáskodott még a képviselőházban.
2019-ben pedig 68 szenátortársával együtt határozatot írt alá, amely ellenezte „az Izrael állam delegitimálására irányuló erőfeszítéseket, az Izraelt célzó globális bojkott-, befektetés-kivonási és szankció-mozgalmat”.
Elizabeth Warren maccashusettsi szenátor a demokrata párt progresszív szárnyához tartozik, amely gyakorta bírálja Izrael politikáját.
Már többször is meglebegtette annak lehetőségét, feltételekhez kellene kötni az Izraelnek nyújtott amerikai támogatásokat.
Két hete pedig egyik szerzője volt annak a védelmi költségvetéshez benyújtott módosítási javaslatnak, amelynek értelmében Izrael nem használhatna fel amerikai forrásokat az annexió lebonyolításához.
Warren korábban kijelentette: „elkötelezett támogatója vagyok Izrael biztonságának és legitimitásának, valamint annak, hogy szorosan együttműködjünk olyan fenyegetésekkel szemben, amelyek Irán és az olyan terrorszervezetek felől érkeznek, mint a Hamász, a Hezbollah, az Iszlám Állam”, hozzátéve, hogy
„nem hangsúlyozhatjuk ugyanakkor az Izraellel kialakult szoros köteléket, ha közben figyelmen kívül hagyjuk a palesztinok alapvető emberi jogait. El kell köteleznünk magunkat a mellett, hogy biztosítjuk a palesztin nép jólétét, jogait és szabadságát”.
Warren örömmel fogadná, ha újra lenne palesztin képviselet Washingtonban, és újra megnyitná a palesztinok számára fenntartott amerikai képviseletet Jeruzsálemben. Warren szerint „egy kétállami megoldás esetén mindkét félnek meg kell, hogy legyen a lehetősége arra, hogy a fővárosát Jeruzsálembe helyezze, mint ahogyan minden korábbi komoly terv is elismerte.”
A szenátor azonnal visszaállítaná a palesztinoknak, illetve az ENSZ palesztin menekülteket támogató ügynökségének, az UNRWA-nak nyújtott pénzügyi támogatást is.
