Nehéz, egyre nehezebb úgy írni a globális járványkezelésről, hogy az ember ne váljon hirtelen fröcsögve kommentelő elmebeteggé. Az idegrendszerünk már nem intakt, hogy finoman fogalmazzak. A törésvonalak többfelé húzódnak, egyrészt ember és ember, másrészt ember és állam között.
Személyes szinten megkaphatjuk bármikor, mondjuk a maszk hiánya miatt az „anyagyilkos” jelzőt, másik oldalról meg a „rettegő, agyatlan droid, fulladjál meg te, ebben a szarban!” – beszólást. A kettő között rengeteg árnyalat van, részben attól függően, hogy a virtuális térben vágjuk a másikhoz, vagy szemtől szemben.
Azért boltban ácsorogva nemrég újra átélhettem kölyökkoromat, a finoman áporodott ’80-as évek hangulatát, amikor még bármilyen „hivatalos személy” a rendőrtől a kalauzig, a portástól a bolti eladóig kötelességének érezte csuklózatni a deviáns ifjúságot, nyilván már enerváltabban, mint 20 évvel korábban. Közel voltam hozzá, hogy emelt hangon megkérjem a szakszemélyzet önkéntes rendőrét, ne cseszegesse már az egy darab chipsszel a kasszánál ácsorgó, maszk hiányában a trikóját az orrára húzó gyereket.
Aztán a maszk adta lehetőségekhez mérten vettem egy nagy levegőt, mondván így mind hamarabb szabadulunk.
Aki tokára húzott maszkban taperolja az árut, az nyilván felelősebb, érettebb polgárnak számít. Ez persze nem lep meg, mi itt Közép-Európában az 50-es táblánál legalább 60-nal megyünk, de azért mégsem 80-nal, fizetünk valamennyi adót, főleg áfát, de ha lehet, megoldjuk okosba’ és felvesszük a kurva maszkot, de inkább csak – színházi megfogalmazással – „lejelezzük”.
Miért is tennénk másképpen? Mert zárt térben maszk nélkül beszélő fejek kérnek rá? Mert az eddig kompetensnek gondolt professzor is hetente tologatja a „második hullámot” egy 3-4 hónapos skálán, vagy éppen arról beszél, hogy nem is lesz?
Idejön a WHO területi képviselője, aki töredelmesen bevallja, hogy fogalmuk sincs, hol van vége az elsőnek, és honnan számítjuk a másodikat. Maszkot nem vesz fel, mert arra már ő is rájött, hogy levegőt venni és hosszan beszélni nem lehet benne, de azért a szervezete nagyon kér mindenkit…
Hetente olvasom főnöke dörgedelmeit arról, hogy ezek a lator országok mennyire rosszul kezelik ezt a káoszt. Ő csak tudja, mondott már mindent Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, például azt is, hogy a maszk nem véd. De ez igazából már lényegtelen. Ami viszont fontos lenne, az ennek az embernek és szervezetének az elszámoltatása. Rajtuk keresztül Kína sokáig dezinformálta a világot, ami egyrészt emberi életekben volt mérhető, másrészt a pánik okozta gazdasági vészfékezés olyan folyamatokat indított el, aminek még most sem modellezhető következményei lesznek.
Hogy milyen elvtelen kompromisszumok árán kerülhetett ennek a szervezetnek az élére azt nagyjából sejtem, másképpen nem is lehet az ENSZ közelébe kerülni. Tudják, ez az a hely, ahol emberi jogi problémák tekintetében Izraelt gyakrabban veszik elő, mint Észak-Koreát, Szaúd-Arábiát vagy éppen Kínát.
A magyar sajtó is átvette legutóbbi gondolatait, egy valami kimaradt azonban, amit az eredeti Reuters tudósítás is csak a vége felé ír. A WHO másik funkcionáriusa, bizonyos Mike Ryan, mintegy mellékesen közölte, hogy egy 2 (!) fős csapatuk megérkezett Kínába és a kötelező karantén után elkezdi keresni Vuhanban a vírus eredetét kínai tudósokkal együttműködésben.
Értik ugye? Már több mint fél éve terjed hivatalosan a koronavírus, erre a WHO közli, hogy oda küldött két embert, akik a Kínai Kommunista Párt gondozásában nyilván komoly eredményeket fognak elérni. Állítólag a kíniak már korábban is megosztottak tudományos adatokat. Azoknak a forrását ki ellenőrizte?
Ezek mind olyan kérdések, amire az én idealizált világomban Tedrosz Adhanom Gebrejeszusznak egy nemzetközi törvényszék előtt kellene felelnie. Persze ilyen nem lesz, a végén majd még valami plecsnit is fog kapni, és érdemei elismerése mellet más fontos pozícióba helyezik az elvtársak.
Az országok addig is mindenféle koordináció nélkül teszik, amit éppen a politikusok gondolnak. Lezárnak, feloldanak, fenyegetnek, lazítanak. Közben „szakértőkre” mutogatnak, azok vissza a politikusokra. Színes kategóriákba sorolják egymást az országok, ahol egyszerre lehet valamelyik zöld, sárga, piros és hupikék, attól függően, hogy kivel milyen diplomáciai, gazdasági viszonyban van. Teszik mindezt néhány napos rotációban, hogy a gazdasági szereplők és egyáltalán a nyomorult polgárok még véletlenül se tudják tervezni az életüket.
Aki teheti, most gyorsan elmegy orvoshoz, kifizeti a magánrendelést, meg a privát CT-t, mert már látja, hogy itt ősszel hullám lesz foganatosítva, akkor pedig megint minden befagy. Ez mifelénk a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kiürített kórházak többségében majd megint csak malmoznak az orvosok és az ápolók, néhány helyen meg majd szkafanderben gályáznak 0-24-ben.
Tavasszal még abból lett volna forradalom, ha nyitva maradnak az iskolák, nem csoda, hogy egyik reggel a miniszterelnök még elképzelhetetlennek tartotta a zárást, este pedig már úgy beszélt róla, mintha erre készült volna egész életében.
Na, ez ősszel úgy lesz, hogy akkor is elviszik a gyereket a suliba a távoktatásba beleőszült szülők – akiknek már amúgy sem maradt szabadságuk, ha egyáltalán van még munkahelyük -, ha zombik garázdálkodnak országosan, majd legfeljebb gyorsabban fut az a kölök, kapja össze magát! Az eddigi nyilatkozatok azt sugallják, hogy ezt már most érzik a minisztériumban és országos, egységes iskolabezárás nem lesz, miközben simán lehetnek olyanok a statisztikák, amik miatt tavasszal még megállt az ország.
De nincs más út, még egy olyan blokkolást, amit önként vállalva átéltünk, nem lehet csinálni, pláne nem itt Közép-Európában, ahol nagyságrendekkel több embert visz el egy évben a rák, az infarktus és az agyvérzés, mint bármi más.
A háttérben szinte mindenhol a világban csöndesen zajlik a totális digitális megfigyelés kiépítése. Jó úton haladunk afelé, hogy egy közös nagy Kínát építsünk magunk köré, a „biztonságunk érdekében”. Személyes kedvencem az az itthon szerencsére elhalt próbálkozás, ami a telefonunkra telepített applikáció segítségével szolgáltatott volna ki minket és a közelünkbe keveredőket az államnak.
Ez úgy működik, hogy szépen mindenki felteszi, folyamatosan bekapcsolva hagyja a bluetooth-t, ez a cucc pedig megjegyezi az összes hasonló alkalmazást használó embert, aki a közelünkbe jön. Ha valakiről kiderül, hogy koronavírussal fertőzött, akkor mindenkit begyűjtenek, aki az applikáció szerint a közelében volt.
Ez jelenleg az emberek egy része szerint áldás, én a magam részéről ennél hátborzongatóbb rendszert nehezen tudnék elképzelni.
Ha ebolások tömegei haldokolnának az utcákon, talán indokoltnak lehetne nevezni korlátozott ideig a szabadságjogaink és a privát szféránk ilyen extrém megsértését, de nem ez a helyzet. Az államok – még a demokratikus államok is! – vágya a totális kontrollra olyan szintig fokozódott, ami megengedhetetlen. Az emberek a XXI. században 100 százalék biztonságot és garanciákat várnak mindenre, ezért soha nem látott mértékben hajlandóak alávetni magukat azoknak, akik ezt ígérik. Cserébe nem vár rájuk más, mint rabság és bizonytalanság.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.