Black Lives Matter Izraelben: az etióp zsidók mozgalma

Miként az afroamerikai George Floyd megölése tüntetéshullámot generált az Egyesült Államokban, úgy az etióp izraelieknek is rendőri erőszak, egy izraeli rendőr által 2019 júliusában lelőtt 19 éves fiatalember, Solomon Teka halála jelentette az utolsó cseppet a pohárban.

Tavaly ezrek, idén néhány százan vonultak Izrael utcáira az etióp közösségből. De amíg az amerikai Black Lives Matter (BLM) mozgalom az amerikai fehér társadalomra és a világra is kiterjedt, hatalmas visszhangot váltott ki, addig a tavalyi izraeli megmozdulás nem hozott látványos társadalmi vagy politikai összefogást. Az etiópok mellett akkor csupán elenyésző számmal lehetett látni bárkit a társadalom nem etióp származású tagjaiból (idénre ez már változott).

A két tüntetéshullám többségi társadalomra való eltérő hatása több okra is visszavezethető. Amerikában régóta, folyamatosan látványos társadalmi viták folynak a rasszizmus és a helyi rendőrök feketék elleni túlkapásai miatt, mi több, belpolitikai válságot is okozott némelyik eset, mint például a Los Angeles-i lázadások 1992-ben, ami szinte már háborús helyzetet generált.

Hasonlóan hatása van annak a ténynek, hogy az etióp lakosság aránya Izraelben nem éri el a 2%-ot, míg az afro-amerikaiak az Egyesült Államok lakosságának 13-14%-át képviselik, és ezáltal politikai befolyásuk is jóval nagyobb.

Egy másik ok, ami izraeli társadalmi-politikai sajátosság: hiába fogadta el az etiópok zsidóságát a hetvenes években az Izraeli Főrabbinátus (a kétség kizárása végett a betérés folyamatát mégis kiróva rájuk), zsidóságuk kérdésköre a mai napig megosztja Izrael többségi társadalmát, és egyben előítéletességüket is táplálja.

Habár Izraelen belül is elkezdődött már egyfajta társadalmi párbeszéd, valamint hoztak etikülönféle állami intézkedéseket az etiópok elleni diszkrimináció visszaszorítására, mégsem mondható, hogy átütő változás történt volna.

Zsidók-e a falasák? – Háláchikus kérdések és válaszok az etióp zsidók vallási megítéléséről – Zsido.com

A falasák zsidó voltának kérdését a 20. század derekán két szempontból vizsgálták: egyrészt, hogy jogosultak-e az alijára, az Izraelbe való bevándorlásra a származásuk jogán, másrészt, hogy háláchikusan zsidónak tekinthetjük-e őket. Az első kérdésben Izrael Állam válasza egyértelmű igen volt: jogosultak az alijára. Ezzel párhuzamosan azonban a háláchikus státuszukról is dönteni kellett.

Ahogy Ayelet Saked, akkori igazságügyi miniszter is megfogalmazta 2016-ban, noha bőrszínűkben az etiópok messze kitűnnek a tömegből, mégis sok szempontból átlátszóak a társadalom számára.

Az etióp közösség tagjai is úgy vélik, hogy bár tapasztalható némi javulás az őket érintő hátrányos megkülönböztetés kezelésében, de még messze nem elégedettek. Éppen ezért feltehető a kérdés, vajon a BLM-mozgalom vihet-e új színt ebbe az izraeli társadalmi vitába.

Történelmük szempontjából éles a különbség: míg a fekete bőrű amerikaiak egykoron rabszolgaként lettek behurcolva egy idegen kontinensre, addig az etiópok önként, cionista érzelmekkel telve érkeztek Izraelbe, saját hazájukként tekintve rá.

Így, bár történelmi vonatkozásban semmiképp sem vonható párhuzam, de a bőrszínük okozta társadalmi reakció az, ami összekötheti őket.

A tömeges bevándorlás Izraelben már a 20.századi államalapítás óta teljesen megszokott folyamat. Ma már ugyan nem feltétlenül tömegesen, de továbbra is folyamatosan érkeznek kisebb-nagyobb csoportonként bevándorlók, a világ minden tájáról.

Egy-egy nagyobb bevándorlási hullám magától értetődően társadalmi reakciót is kiváltott. Ilyen volt a volt Szovjetunióból érkező, kilencvenes években zajló alija-hullám, vagy az észak-afrikaiak tömeges érkezése az ötvenes években — de amit az etiópok nyolcvanas és kilencvenes években történt érkezése okozott, mindegyiknél intenzívebb társadalmi választ váltott ki.

Szigd, az etióp zsidók ünnepe

Hesván hónap 29 az etiópiai zsidók számára különleges nap, a „leborulás” ünnepe.

Az etióp zsidók zsidósága már érkezésük előtt is megkérdőjeleződött, így érkezésük egyes társadalmi, vallási körökben azonnali felháborodást váltott ki. Nem segítette integrálódásukat az a tény sem, hogy a diaszpórában élő zsidók közül az egyik legszegényebb és legtanulatlanabb rétegből érkeztek, döntő többségükben a nyugati kultúrában releváns tudás nélkül.

Ebből a hátrányos kezdeti helyzetből még a mai napig nem sikerült a társadalmi többséghez közösségi szinten felemelkedniük, habár hosszú és szorgalmasan töltött évtizedek állnak mögöttük. Minden bizonnyal nem képességbeli hiányossággal van dolgunk az ő esetükben sem.

Kutatások bizonyítják, hogy abban a társadalmi csoportban, amelyben nincs egy stabil etnikai közösségi intézmény, kulturális központ, valamint a nyelvismeret és a helyi társadalmi normák ismeretének hiánya jellemző, ott inkább az azonos helyzetben levőkkel fognak ismerkedni, ami szociális izoláltsághoz és egy adott gazdasági szinten való megrekedéshez vezet.

Az izraeli etiópokra éppen ez jellemző. A már Izraelben született etióp fiatalok is viszik tovább magukkal szüleik, nagyszüleik terhének transzgenerációs hatásait, ami szintén lassítja integrálódásuk folyamatát. Habár vannak egyedi esetek, melyek gyönyörű példái a felemelkedésnek, közösségi szinten mégsem beszélhetünk erről.

Egy másik ok, ami társadalmi beilleszkedésük gátja, de szociális viselkedésüktől független, a bőrszínükhöz köthető. A már említett észak-afrikai és közel-keleti arab országokból érkezett bevándorlókat szintén összetömörítve, városon kívüli, fejletlen településekre költöztették érkezésükkor úgy, mint az etiópokat évtizedekkel később. De amíg az előbbiek két évtized alatt kitörve ebből a kirekesztettségből, elfogadtatták magukat az akkori többségi társadalommal és beilleszkedtek, sőt, még politikai befolyást is szereztek, addig az etiópoknak ez három évtized alatt sem sikerült.

Egyes kutatók ezt részben a bőrszínükre adott társadalmi reakciónak tulajdonítják. Daniel Summerfield 2003-ban megjelentett munkájában úgy véli, az etiópok bőrszíne annyira szokatlan az izraeli társadalom számára, hogy azt a többség egyszerűen nem képes beilleszteni a már kialakult „zsidó-képbe”. Vagy, ahogy Steven Kaplan vélekedett 2002-ben,

az afrikai, fekete közösség bekerült a nyugati, fehér többségi társadalomba és szembekerült saját álmaival, ahogy az történt sok más államban is.

Az etióp izraeliek esetében tehát egyelőre nem beszélhetünk egy, az amerikaihoz hasonló mozgalomról, ám céljuk egybevág: a fekete bőrszín okozta hátrányos megkülönböztetés kiiktatása a többségi társadalom gondolkodásából.

Forrás:

Daniel Summerfield: From Falashas to Ethiopian Jews: The External Influences for Change C.1860-1960; RoutledgeCurzon 2003.

Kaplan, Steven: Black and White, Blue and White and Beyond the Pale: Ethiopian Jews and the Discourse of Colour in Israel. In: Jewish Culture and History. Volume 5, 2002.

Az etióp zsidók útja szülőhazájukból a modern Izraelig – Zsido.com

Az etióp zsidók eredete ködbe vész. Néhány hónap leforgása alatt elszigetelt falvaikból a 20. századi, modern Izraelben találták magukat, ahol szembesültek vele, hogy a zsidó világ nagyon nagyon más, mint amilyennek ők generációk hosszú-hosszú során át elképzelték. Ismerjük meg, honnan jönnek és milyen nehézségekkel néznek szembe a falasák!