Talán nem túlzok, hogyha az Egyesült Államokat egy kaotikus állapotba került lángoló építményhez hasonlítom, mely az összeomlás határmezsgyéjén várja a végső megsemmisülés bekövetkeztetét.
Ezt a monumentális, lenyűgöző, és pompás építményt hosszú évek áldozatos munkájával sikerült először papíron megtervezni széles tömegek bevonásával, majd véráztatta csatamezőkön elhunyt ezrek árán érvényt szerezni a nyilatkozatokban foglaltaknak, példát statuálva a világ számára, hogy ehhez hasonló csodálatos épületeket igenis létre lehet hozni. Csak akarat, hit és elkötelezettség kell hozzá.
Ez a monumentális épület azonban kezd egyre instabilabbá válni, már csak idő kérdése, mikor roskad össze, ugyanis a BLM fémjelezte utcai agresszióba és nyílt terrorba átcsapó tüntetéshullámok, a kialakult káosznak legitimációs alapot adó markánsan fehér-ellenes és a történelmi múlt eltörlésére irányuló kultúrharc, mely már az oktatást, művészetet, és médiát is áthatja, olyan veszélyes folyamatokat indított útjára, melyek hosszú távon az amerikai nemzeteszme – s az abban megtestesült értékek – eltűnéséhez vezethetnek.
A megmozdulások hevében egyre nagyobb teret nyer a baloldali radikalizmus. Hogyha a BLM kiharcolt dominanciája következtében megindult kultúrharcot, a szobordöntögetéseket, az agresszív barbarizmust elemezzük, akkor akár egyértelmű hasonlóságot fedezhetünk fel a BLM és a történelem más totalitárius mozgalmai, pártjai, politikusai között.
Ilyen árulkodó jel például a meggyilkolt áldozat mitizálása, saját hősi halottként való beállítása, kultuszépítés a mozgalom körein belül a személye körül, lényegében egy torz kép alkotása a vértanúnak kikiáltott személyről és ezáltal az általuk elkövetett erőszakos bűncselekmények relativizálása vagy a múlt eltörlésének szándéka, a nemzet történelmi örökségének meggyalázása, eltorzult, progresszív identitást léptetve a helyébe.
S hogy mi az az amerikai nemzeteszme, milyen értékeken alapul, amelynek megmaradását szabadságpárti szemszögből rendkívül fontosnak tartom?
A fentebb említett monumentális épület sikeres megépítéséhez szükséges akarat, hit és elkötelezettség forrása ugyanis a szabadság volt. Az az eszme, mely elismeri és preferálja a természet adta, elidegeníthetetlen és alapvető szabadságjogokat, azokat a jogokat melyek szükségesek ahhoz, hogy az ember megvalósítva önmagát boldog életet élhessen.
Az ancien régime zsarnoki és abszolutista szelleme alatt roskadozó, s a középkori feudalizmus rendszerét is csak lassan levetkőző Európából elvándorolt telepesek százezreit a szabadság és a függetlenség akarata, egy ilyen szabad világban való hit – melynek középpontja az egyén, s nem a hatalom – és a szabadság értékei iránti elkötelezettség mozgatta.
Ez morális fontossággal is bírt, hiszen a szabadabb és jobb világ vízióját felvázoló telepesek az állami agresszió, az állam monopol-érdekeit kiszolgáló fegyveres konfliktusok, a bürokratikus céhrendszert privilegizáló kereskedelmi szabályozások és a hatalmas közterheket kirovó adórendszer fojtogató rabigái alól is fel kívántak szabadulni.
Azonban az, hogy mindez sikeresen bekövetkezett, az amerikai telepesek mentalitásán is múlt: A 13 észak-amerikai gyarmaton ugyanis – a többi alávetett területtől eltérően – nem a hatalomnak való önkéntes alávetettség uralkodott. Éppen ellenkezőleg: a politikai függetlenség, a kereskedelem és termelés szabadsága, a polgári és lelkiismereti szabadság iránti mély elköteleződés volt jellemző, mely egészen a legelső telepes kolóniáktól hagyományozódott át a jövő generációira.
Az amerikai telepesek – ahogy Adam Smith is leírta – a természetes szabadság nyilvánvaló és egyszerű rendszerében kívántak élni.
Melyek azok az eszmei alapok, amelyek nélkül nem létezne amerikai identitás?
Az alapot az amerikaiak számára a 17.-18. században Nagy-Britanniában kibontakozó klasszikus liberalizmus jelentette, melynek két legnagyobb alakja John Locke angol filozófus és Adam Smith skót közgazdász és filozófus volt.
Adam Smith A nemzetek gazdagsága c. művében egy „láthatatlan kéz” elvén alapuló, vagyis az önrendelkezés szabadságán, az önkéntes munkamegosztáson, a versenyzés, a vállalkozás és a kereskedelem szabadságán alapuló világot képzelt el, mely nem csupán az egyén szabadságát garantálja, hanem az addig véres és költséges háborúkat folytató országok közötti békés együttműködést is előmozdítja, egyben erőteljes gazdasági fejlődést és gazdagodást eredményezve.
John Locke pedig Értekezés a polgári kormányzatról c. művében egy stabil alapokon nyugvó alkotmányos rendszert képzelt el, melyben az abszolutista állam hatalmát következetesen korlátozza az alkotmány szentsége és a hatalommegosztás elve. Míg Adam Smith egy liberális, az egyén önrendelkezésén és a magántulajdon elsőségén nyugvó gazdasági rendszert, addig John Locke egy az emberi jogok érvényesülését, a polgári biztonságot és a tulajdon védelmét garantáló államot álmodott meg.
A liberalizmusra azonban nem csupán úgy kell tekinteni, mint egy új és haladó eszmére, hanem a régi rend legitimitását megkérdőjelező, az ellen lázadó folyamatot előhívő és kísérő szellemiségre is, mely a feudális, földmonopóliumot birtokló arisztokraták dominanciája, a bürokratikus, háborúpárti központosított állam zsarnoksága, a termelés és értékesítés monopol-kiváltságait fenntartó céh- és manufaktúrarendszer, az állami monopólium birtokában lévő kereskedelem ellen kelt fel.
A klasszikus liberalizmus volt annak a régi rendnek az antitézise, mely elől az európai telepesek milliói is menekültek, s mely egész Európát egy lángoló, nyomorgó, megosztott és kifosztott kontinenssé tette. S ez az antitézis, mely a régi rossz leváltására esküdött fel, következetesen megvalósult Amerikában.
Mire lehetnek büszkék az amerikaiak? Mitől lehet büszke nemzet az amerikai?
Az amerikaiak a történelemben először fékeket és ellensúlyokat – joguralmi garanciákat jelentő korlátokat – szabtak kormányaikra, melyeket alkotmányba és jognyilatkozatokba (Bill of Rights) – foglaltak. Az amerikaiak először vitték végbe azt a nemes célt, mely az egyház és az állam következetes szétválasztását jelentette a vallásszabadság előmozdítása érdekében.
Az amerikaiak voltak azok, akik teljesen felszámolták a feudalizmus maradványait, s lehetővé tették azt, hogy a földbirtok szabadon vásárolható és értékesíthető, tulajdonolható legyen. Így az USA-ban nem épült ki nagybirtokos, földmonopóliumot birtokló arisztokrácia, hanem szabad, a földjükön önállóan gazdálkodó földbirtokos polgárok középosztálya alakult ki.
Az amerikaiak voltak az elsők, akik szövetségi kormányuknak nem engedték meg, hogy adókat vessen ki a népre, és hatalmának kiterjesztése a decentralizáció jegyében csak mindegyik szuverén állam egyöntetű beleegyezésével mehetett végbe.
Az amerikaiak voltak az elsők, akik megszabadultak a feudális, csak örökölhető és adományozható földmonopóliumtól és az arisztokratikus uralkodói kaszttól, így saját maguk szervezhették meg életüket. Önkéntes elhatározás és szabad döntés útján szerveződtek közösségbe és képviselték érdekeiket, illetve alapítottak vállalkozásokat, melyek megalapoztak az USA töretlen gazdasági fejlődésének is.
Az Egyesült Államokban alakult ki a történelem első tisztán demokratikus állama, egy stabil alapokon nyugvó liberális demokrácia, melynek sikeressége abban rejlik, hogy alulról felfelé építkezik, a nép egésze számára biztosítja az érdekképviseletet,
önigazgató közösségekre – szubszidiaritásra – épül, független bíróságok őrködnek az igazságosság felett, és föderatív, decentralizált berendezkedés jellemzi, melyet a szövetségi és helyi hatáskörök következetes elválasztása, a helyi szuverenitás elismerése illetve érvényesítése garantál.
Az 1787-ben aláírt amerikai alkotmány volt az első, melynek előkészítési folyamata során megteremtődött az érdekegyeztetés, a konszenzualitás, a kompromisszumkészség kultúrája, bevonva a szuverén közösségek széles köreit a döntéshozatalba, amely nélkül egy joguralmat fenntartó demokratikus intézményrendszer sem állhat szilárd alapokon.
Az 1789-ben ratifikált Bill of Rights volt az első jognyilatkozat, mely az egyetemes emberi és polgári jogokat egységesen deklarálta minden amerikai polgár számára.
Az amerikai demokrácia volt az első, ahol az egyenlőséget biztosító demokratikus jogok és a szabadságjogok között megteremtődött az az összhang, mely lehetővé tette, hogy az országban ne alakuljanak ki autokráciák, terrorisztikus rémuralmak. Az amerikai demokrácia az első, amelyben az alkotmány sérthetetlenségének elve elsőrendű a többségi akaratot megtestesítő népfelséggel szemben, így a végrehajtó hatalom feje, az elnök is köteles alárendelni magát az alkotmányban előírtaknak.
Az amerikai nemzet sarkalatos értéke
- a szabadság és joguralom iránti mély elköteleződés,
- ebből levezethetően a tulajdon szentségének és az elidegeníthetetlen polgári szabadságjogoknak a védelme az alkotmányban, melyre az amerikaiak sérthetetlen és identitásuk alapját képező nyilatkozatként tekintenek, valamint
- a stabil demokratikus intézményrendszer, mely az államhatalom következetes és szigorú korlátozására irányul, a népszuverenitás, a hatalommegosztás és a társadalmi szerződés elvét is szilárdan fenntartva.
Az amerikaiak büszkék lehetnek arra, hogy mindezt sikerült véghezvinni, és sikerült a világ egyik legszabadabb és legprosperálóbb rendszerét megteremteni.
Miért jelent veszélyt a baloldali radikalizmus?
Erre a büszkeségre árnyékot vethet azonban az, hogy az egalitárius, radikális baloldali narratívákat alapul vevő mozgalmak mint a mostani események középpontjába került BLM a „rasszizmus elleni harc” jegyében formálnák át a kultúrát, az amerikai nemzeteszmét, az amerikai demokráciát, és alapjaiban kérdőjelezik meg a szabadságelvű értékeket.
Alexis de Tocqueville Az amerikai demokrácia c. művében leírja, miért fontos az az összhang, melyet az amerikai forradalom a szabadság és egyenlőség között megteremtett, s miért vezetne katasztrofális következményekhez, ha ez az egyensúly felbomlana, és a szabadságbitorló egalitárius irányzatok válnának dominánssá.
A francia felvilágosult arisztokrata, aki átélte az 1789-es francia nemzeteszmét megalapozó liberális párizsi forradalomból jakobinus egyenlőség-alapú terrorba forduló folyamatot, azt a következtetést vonta le, hogy az egyenlőség eszménye politikai szabadság és alkotmányos jogok nélkül egy terrorisztikus és zsarnoki rendszert fog megalapozni.
Egy olyan rendszert, melyben bár mindenki egyenlő, az állam hatalmi monopóliumát korlátlanul birtokló teljhatalmú uralkodó azért egyenlőbb. Vagyis az egyenlőség eszménye abszolút elférhet olyan intézményrendszer keretei között, melyeknek intézményei korántsem szabadok és szuverének.
Tocqueville eme konzekvenciája legyen intő jel az amerikaiak számára: addig mentsék meg nemzetüket szabadságuk védelme érdekében, amíg még menthető, s ne hagyják, hogy az új jakobinusok vegyék át az uralmat – előbb a kultúra, majd a politika frontján.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.