Hány pecséttel lehet egy uniós tagállamba bejutni 2020-ban?

A vírus akkor érkezett meg Szlovákiába, amikor éppen működni kezdett volna a mindent felforgató, és a politikai térképet alapjaiban átrajzoló választás után felálló koalíciós kormány.

Az első intézkedéseket még az ügyvezető kabinet hozta meg. Hogy miképpen lett a jelenlegi miniszterelnök Igor Matovic pártja, az OĽaNO hónapok alatt a bejutás határán billegő, akciózó bohócpártból 25 százalékos nyertes, 65 százalék feletti részvételnél, arról itt olvashatják korábbi írásomat.

Ha nem jön a járvány, akkor vélhetően minden a korrupció elleni harcról, az igazságszolgáltatás, a politika és a szervezett bűnözés összefonódásainak felszámolásáról szólt volna. Ezért kapott hatalmat Matovic a választóktól, sok magyartól is, akik elfordultak a hagyományos felvidéki magyar formációktól, nem is került be egyik sem.

A bilincsek kattannak, időnként elvisznek valakit, de a járvány minden napirendet elsöpört. Nem kétséges, hogy a pánik lecsengése után újra ez lesz a címlapokon.

Szlovákia az elmúlt 2 hónapban viszont egy egészen új brandet épített fel, mégpedig teljesen tudatosan. Nálunk sokáig dúlt a hitvita és hetente változott a központi álláspont pl. a maszkok viseléséről. Ott ezt nagyon rövidre zárták és még az új kormány is maszkban, kesztyűben vette át a megbízatását az elnök asszonytól, aki mindig a ruhájához passzoló színű textilt visel az arcán.

A felvidéki magyarok is el akarták zavarni a maffiakormányt

Szinte minden párt kapott magyar voksokat a kutatások szerint,  még a nettó náci Kotleba-féle is. Kárpáti Iván publicisztikája.

Arról lehet vitatkozni – mert ezt megteszik szakemberek is -, mennyiben járulhat hozzá a hatékony védekezéshez, hogy egyesek még a kocsijukban egyedül ülve is tesznek valamit a szájuk és az orruk elé, de történetünk szempontjából, ez most mindegy is. A teljes szlovák politikai spektrum azt közvetítette, hogy ez így jó, senki nem csinált belőle macsósági kérdést, mint nálunk, ahol a kormány látványosan ignorálja a védekezésnek ezt a módját, még külföldön járva is.

Ha az ember megnéz egy szlovákiai sajtóbeszámolót, ott öltönyös/kosztümös maszkokat lát, ha bekapcsolja a tévét, ott öltönyös/kosztümös maszkok mondják még az időjárásjelentést is. Ez hamar átragadt az emberekre, saját tapasztalatom szerint sokkal komolyabban vettek minden – náluk több területen is szigorúbb – intézkedést.

Idősebb felvidéki magyarokkal beszélgetve ők ezt a rendszerváltás előtti időkkel magyarázzák, mondván, ott még a ’80-as években is nagyobb volt a komcsik nyomása a társadalmon, hajlamosabbak engedni a központi akaratnak.

Ez nyilván egy nagyon szubjektív megközelítés, de lehet egy ilyen olvasata is a történteknek. Gustáv Husák forever!

Matovic láthatóan egyre jobban magáénak érzi az új országimázst, minden üzenet arról szól, hogy ez a kis ország Európa legjobbja lett, itt a legkevesebb a halálos áldozat. Amikor ezt írom, még nem érte el a 30-at sem, és már vannak olyan napok, amikor nagyon sok tesztből egy sem pozitív.

Soha nem tudjuk meg, hogy a kétségtelenül impozáns adatok mennyiben köszönhetőek az intézkedések szigorának, gyorsaságának és mennyiben az ország elhelyezkedésének, méretének, valamint a milliós nagyvárosok hiányának. Gondolom ez így együtt adta ki a végeredményt.

Híradó egy szlovák tévécsatornán

Ami a határzárat illeti, az különösen a magyarokat viselte, viseli meg. Még márciusban lamentáltam arról, hogy vágott pofán hirtelen a velünk élő Trianon. Azóta annyi történt, hogy a munkába ingázókon kívül is jöhet-mehet mindenki, de csak 48 órára. Nyilván ennyi idő alatt senki nem jelent járványügyi kockázatot, 48,5 vagy 56,7 óra meg már problémás lenne, ez kérem egy egzakt tudomány…

Tehát most az az eljárás, például esetemben, hogy elgurulok az egyik nagyobb átkelőhöz – kicsik betonnal lezárva –, és először köszöntjük egymást a magyar közeggel. Őrmester elkéri a papírokat, kitölt egy egyszerű nyomtatványt, aminek a legfontosabb eleme az az időpont, amikor elhagyom hazámat.

Ha az említett 48 órán belül visszagurulok, akkor nem vágnak itthon 2 hétre karanténba. Kedvesek, udvariasak, jöhet a szlovák Checkpoint Charlie.

Ott kezembe nyomnak egy szerkezetét tekintve az előzővel megegyező papírt, arra is kerül pecsét, és hipp-hopp, már át is kerültem egy másik EU-s tagállam területére. Ha letelik a 48 óra és a delikvens a korábban begyűjtött dokumentumokkal átmegy a határon, érinti a falat a magyar oldalon, akkor 1 perc múlva már kérheti is az újabb két napra szóló pecsétjét.

Elvagyunk.

Ez a határátkelő igazi velünk élő Trianon

Az emberre rátelepszik valami fátyolos, régi érzés, mint amikor még betonsorompó volt Hegyeshalomnál. Kárpáti Iván esszéje.