„Minden zsidó vallásos ember” – ezzel kezdi provokatív véleménycikkét Cvi Fisman díjnyertes izraeli író a Times of Israel oldalán.
„Éppen, ahogyan nem tudom megérteni, miért élne egy zsidó nem-zsidó országban, és nevelné gyermekeit nem-zsidó kultúrában, vagy választana nem-zsidó partnert, ugyanúgy nem tudom megérteni, miért döntene úgy egy zsidó, hogy nem vallásos” – folytatja sorait a szerző. Mint írja, a kifejezés már önmagában ellentmondásos. Ugyanis Fisman szerint a zsidó definíciójából fakadóan vallásos.
„A zsidó ember lelke a Tóra. Nincsen olyan, hogy nem vallásos zsidó. Lehet, hogy valaki nem követi a judaizmus előírásait, de ez nem törli el abszolút kötődését a Tóra iránt. Alapvetően minden zsidó egy két lábon járó Tóra-tekercs.”
Fisman úgy véli, hogy akár tud róla egy zsidó, akár nem, elválaszthatatlanul kötődik Istenhez. „Éppen, ahogyan egy fehér ember fehér, és egy fekete ember fekete, úgy a zsidó azon nemzet tagja, amely a Szináj-hegynél megkapta a Tórát Istentől. A Tóra a génjeiben van” – véli a szerző.
Fisman telteszi a kérdést: miért nem kötődik akkor a Tórához annyi zsidó a hétköznapi életben? A válasz az, hogy az esetek többségében „sosem tanultak róla”. „Sok millió zsidó sosem találkozott a Tóra bölcsességével, gyönyörűségével, örömével és igazságával”. A szerző Tarzan meséjére utal, ahol a dzsungelbe került férfit majmok nevelték fel, és ezért azt hitte, hogy ő is majom. A szerző szerint hasonló helyzetben van a hagyományt nem ismerő zsidó is.
Azonban „nem számít, mennyire van elszakadva egy zsidó a Tórától, nem számít, mennyire van elszakadva a judaizmustól és a zsidó identitástól, az ember akkor is tele van »Tóra-génekkel« „, melyek arra várnak, hogy „kitegyék őket a lelki tápanyagoknak”. Ezen tápanyagok – Tóra-tanulás és ima – birtokában aztán „segíthetik a teljes zsidó élet kifejlődését”.
„Ez az oka annak, hogy a tradícióhoz visszatérők (báál tsuva) annyira boldogak és tele vannak energiával”. A szerző arra is utal, hogy Izrael állam azért vált vezető hatalommá „látszólag egyik napról a másikra”, mert bár az állam „nem ismeri fel lényegét, mely a Tórából fakad,
pusztán a tény, hogy annyi zsidó visszatért a Szentföldre olyan hatalmas energiát hozott létre, amely a világ minden sarkába elért, anyagi áldást és szellemi felvilágosodást hozva a teljes emberiségnek”.
A szerző ezért azt kéri a vallásos zsidóktól, hogy ne nézzék le a szekuláris zsidókat. „Mielőtt észreveszed, a szekuláris zsidóból vallásosabb ember is lehet, mint belőled. Nézd csak az én példámat! Néhány évtizede még teljesen asszimilált zsidó voltam Hollywoodban, ma pedig nagy, kötött kipát viselek, és hosszú, fehér szakállam van. Ha ez nem isteni csoda, akkor nem tudom, micsoda!”
