Az ultraortodox zsidó közösségekben játszódó művek gyakran olyan emberek történetét mesélik el, akik kiszakadtak a közösségükből, pedig a haszid világban maradók történetei legalább annyira érdekesek.
A misztériumok nélküli modern világban érdekes minden, ami más, amiben még van valami titkos. Talán ezért is vált népszerű témává az ultraortodox zsidóság. Azonban ezeket a filmeket gyakran olyan emberek csinálják, játsszák, írják, akik bevallottan nem értik, hogyan lehet egy 3000 évvel ezelőtt írott könyv szerint élni. S ez az értetlenség gyakran meglátszik az alkotásokon.
A legutóbb nagy sikert arató, Netflixen nézhető Unortodox is egy fullasztó, karikatúra-szerű, már-már kegyetlen világot mutat be, amiből menekülne a néző. Az is sokat ront rajta, hogy az alkotók adaptáció helyett csak inspirációnak használták Deborah Feldman történetét. Így a néző csak egy kivonatot kap, és a sorozat a főszereplő negatív élményeit szinte kontextus nélkül tálalja. Nem véletlen, hogy a sorozat sok kritikát kapott a zsidó közösségektől.
Az Unortodox és hasonló művek főszereplőit általában úgy ábrázolják, mint akik „levetik magukról a vallás béklyóját” és ezzel megerősítik sok néző előítéletét arról, hogy ez a vallás is kegyetlen és elnyomó.
Az elmúlt időben mintha a vallásos zsidók divatos célponttá váltak volna. Az európai kormányok közül többen betiltották a kóser vágást, Izlandon és Svédországban is már évek óta fontolgatják a körülmetélés betiltását, stb. Angliában pedig tavaly alkalmatlannak nyilvánították az egyik leghíresebb zsidó gimnáziumot, amiért külön tanítja a lányokat és a fiúkat. Érdekes kérdés, hogy miért annyira fontos a kormányok számára megreformálni az ortodox judaizmust?
Az elmúlt évek eseményeinek fényében nem is lehet csodálkozni az ultraortodox világ elzárkózásán, hiszen a „külvilág” gyakran teljesen ellene megy azoknak az értékeknek, amelyek alapján ők már évezredek óta élnek.
Az életmódjuk furcsa és idegen, azonban a világ, ami gyakran megveti őket, olyan értékek szerint él, amelyek tegnap még nem voltak értékek, és lehet már holnap sem lesznek azok,
miközben a judaizmusnak immár 3000 éve ugyanaz az alapja. Természetesen az ultraortodoxok szokásait lehet kritizálni, igazukat kétségbe lehet vonni, de a nyugati világ esetleg lehetne legalább olyan elnéző velük, mint amilyen elnézést követel például más vallásoknak.
A negatív trendek ellenére születtek olyan alkotások, amik felkészültebben nyúltak a témához. A Shtisel című izraeli sorozat már empatikusabban mutatta be a vallásos zsidókat, akiket emberként, és nem karikatúraként ábrázolt. Még izgalmasabb azonban Rama Burshtein munkássága, akinek mindössze két film van a filmográfiájában, de már komoly hírnévre tett szert.
Burshtein fehér hollónak számít, hiszen egy haszid rendezőnőről van szó, aki saját ultraortodox világára nyit ablakot a filmjeivel. Az ő mozgóképei nem a meghasonlás vagy az elszakadás történeteit dolgozzák fel, hanem az ultraortodox világba helyez bele emberi történeteket. Nem akarja sem megszépíteni, sem eltorzítani a vallásos zsidók világát.
Rama Burshtein életútja is különleges, hiszen ő maga nem haszid környezetben nőtt fel. Zsidó szülei nem voltak vallásosak. Burshtein tehát szekuláris környezetben nőtt fel, és a gimnázium után filmszakot végzett az egyetemen. Huszonöt évesen döntött úgy, hogy vallásos lesz. Férjhez ment, gyermeket szült, és közel húsz évig nem vett a kezébe kamerát.
Aztán egy esküvőn találkozott egy fiatal lánnyal, aki elmesélte neki, hogy hamarosan feleségül megy a nővérének az özvegyéhez. A történet nagyon felkavarta, és azt érezte, hogy egy ilyen drámai élethelyzet filmre kívánkozik. Így született meg a Töltsd be az űrt című film ötlete.
Húsz év kihagyás után Burshtein leporolta filmes diplomáját és több éves küzdelem után sikerült annyi pénzt összekampányolni, hogy elindulhasson a forgatás. A film két főszerepére nem ortodox zsidókat castingolt a rendezőnő, viszont a statiszták és a filmben szereplő rabbi mind valóban törvénykövető zsidók.
Burshtein egy interjúban elmondta, hogy nagyon büszke rá: az ő filmjében „nincsenek ragasztott szakállak.”
A film főszerepét Hadas Yaron színésznő játssza, aki elmondása szerint soha életében nem beszélt ultraortodox zsidóval, így számára is egy ismeretlen világ nyílt meg a forgatással. „Soha nem találkoztam ultraortodoxokkal. Nem ismertem személyesen ilyen embert. Láttam őket az utcán, hiszen ők is ott élnek Izraelben, a kultúránk részei, de mégis külön világban élünk”- mesélte Yaron egy interjúban.
A Töltsd be az űrt című film előzetese:
A film szinte dokumentarista módon mutatja be egy haszid közösség életét. A rendezőnő nagyon közel megy a szereplőkhöz, de a nézőre bízza, hogy döntse el, mit gondol róluk. Nincsen expozíció, nem tudja meg a néző, pontosan mi jár a szereplők fejében. A történet főszereplője Shira, egy házasság előtt álló fiatal lány, akinek a nővére meghal az első gyermeke születésekor. A család azonnal elkezd feleséget keresni az özvegy számára, majd felmerül, hogy mi lenne, ha Shira menne hozzá a férfihoz.
A családfő kezdeti ellenkezése után a testvérét gyászoló lányt döntés elé állítják, hogy megpróbálja-e betölteni a nővére helyét vagy sem. Rama Burshtein úgy fogalmazott, hogy a „főszereplő szíve a cselekmény színtere” az ő rezdüléseit figyeli a néző, anélkül, hogy pontosan tudná, hogy mit gondol erről a házasságról.
A film váratlanul nagy sikert aratott, és még a Velencei filmfesztivál versenyprogramjába is bekerült, valamint több Ophir-díjat (izraeli Oscar) is nyert. A film nem erősíti a néző előítéleteit, de illúziókat se támaszt a haszid életmódról.
A néző bepillantást nyerhet abba, hogyan zajlanak a haszid randevúk, milyenek a zsidó ünnepek egy haszid háztartásban, és milyen úgy élni, hogy minden szónak súlya van. A film erős kontrasztban áll az elmúlt évek ultraortodoxokat ábrázoló filmjeivel, amelyek bár ebben a világban játszódnak, egy érezhetően kívülálló nézőpontot vesznek fel, akkor is, ha igaz történetet dolgoznak fel.
Rama Burshtein sikerét az is jelzi, hogy második filmjét még magyar mozikban is vetítették. A Határidős esküvő szintén haszid közösségben játszódik, de könnyedebb téma áll a történet központjában. Egy olyan harmincéves nőről szól, aki már tíz éve több száz randevún vett részt, de képtelen férjhez menni. Mikor úgy tűnik, végre révbe ér, a vőlegénye egy hónappal az esküvő előtt felbontja az eljegyzést. A lány úgy dönt, nem mondja le az esküvőt, hanem ha törik ha szakad, ő férjhez megy a lefújt esküvője napján.
A film ugyan vígjáték, de komoly kérdéseket is feszeget. A főszereplő olyan vallásos zsidó, akinek a rokonsága szekuláris hátterű, így a két világ közötti törést is bemutatja az alkotás. A történet Rama Burshtein szerint alapvetően a hitről szól, vagyis arról, hogy nem elég vágyni, vagy akarni valamit, hanem cselekedetekkel is meg kell segíteni a hitet.
A borítóképen Hadas Yaron látható a Tölts be az űrt című filmben. Fotó: Wikimedia Commons