Ezzel véget ért Izrael történetének legsúlyosabb politikai krízise, és Ganz szerint egy esetleges polgárháborúnak is elejét vették.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök vasárnap délután hivatalosan bemutatta új kormányának tagjait a parlamentnek — írja a The Jerusalem Post.
A zsidó állam sorban 35. kormánya rekordszámú minisztériummal és bizottsággal fog működni. A kulcsminisztériumokból számos a Beni Ganzhoz tartozó frakcióhoz került a koalíciós megegyezés szerint, ami a Likudban már a kezdetektől fogva nemtetszést váltott ki.
Sokáig úgy tűnt, hogy a március 2-i zsinórban harmadik választások is kudarccal zárulnak, végül azonban Benjamin Netanjahu miniszterelnök és riválisa, a Kék-Fehér vezetője, Beni Ganz április 20-án megállapodást írt alá egy nemzeti, vészhelyzeti egységkormány létrehozásáról.
Bár eredetileg az eskütételt május 13-án, szerdán tartották volna, Mike Pompeo amerikai külügyminiszter villámlátogatása miatt másnapra halasztották. Csütörtökön azonban lázadás tört ki a Likud vezető tagjai között a minisztériumok elosztása kapcsán, így a miniszterelnök arra kérte koalíciós partnerét, Ganzot, hogy halasszák el ismét a ceremóniát vasárnap délután 1 órára.
Izrael 35. kormánya az ország történetének valaha volt legnagyobb és legdrágább kormánya lesz – írja az Új Kelet.
Amint arról a Neokohn is beszámolt, Benjamin Netanjahu miniszterelnök május 13-án, szerdán este jelentette be, hogy sikeresen lezárta a kormányalakítási tárgyalásokat, és erről tájékoztatta a Knesszet elnökét, Beni Ganzot, illetve Reuven Rivlin államelnököt is.
Mind a 34 kabinet miniszter eskütétele megtörtént; Izrael történetében a mostani kormányban van először női ultraortodox miniszter, Omer Jankelevics (Diaszpóra ügyek), illetve első etiópiai származású miniszter, Pnina Tamano-Sata.
A Kneszet (kormány)képviselők 73 igen szavazatával ratifikált egységkormány két koalícióra és két miniszterelnökre épül.
Netanjahu beszédét azzal kezdte, hogy méltatta kormánypartnerét, a Kék és Fehér vezetőjét, Beni Ganzot, akivel együtt szolgáltak a gázai Erős szikla hadműveletben, és hiszi, hogy jól együtt tudnak majd működni az új kormányban, hogy izraeli minden polgárát jól szolgálják. Ganz 2021 november 21-én váltja majd Netanjahut miniszterelnökként a rotációs felállásban.
„Elhatároztuk, hogy egységkormányt álltunk fel a negyedik választás elkerülése érdekében, ami csak megosztottságot és újabb 3 millió sékel elpazarlását jelentette volna. A köz egységkormányt akart, és azt is kap,”
— jelentette ki a miniszterelnök.
Netanjahu szerint a széles kormány kialakításának összege jóval alulmúlta egy újabb választásét. Lefektette az új kormány irányvonalát is, határozottan megerősítve Júdea és Szamária annektálása felé való elköteleződését.
„Eljött az idő arra, hogy kiterjesszük szuverenitásunkat Júdea és Szamária zsidó közösségeire. Ez nem távolítani, közelíteni fogja a békét. Ezek a települések mindenképpen Izrael részei lesznek.”
Jobboldali, jelenleg ellenzékbe kívánkozó volt szövetségesére, a Jaminára utalva hozzátette abbéli reményét hogy „a kormányhoz egy másik a blokkunkhoz tartozó párt is csatlakozik majd”.
A miniszterelnök a jobboldali frakciójához tartozó nemzeti-vallásos szövetséggel sehogy sem tudott megegyezni. Végül a leggyengébb láncszemet, Rafi Peretzet csábította át saját koalíciójába. A Jamina megmaradt öt képviselője pedig úgy döntött, hogy ellenzékben folytatja tovább a telepesek és az annektálás érdekében folytatott harcot.
Beni Ganz kijelentette, az Izraelt sújtó legrosszabb politikai válságnak ezzel vége, hozzátéve, egy esetleges polgárháborút előzött meg azzal, hogy belement a Netanjahuval való összefogásba.
Volt pártvezetőtársa, Jair Lapid erős kritikával illette volt partnereit Bni Ganzot és Gabi Askenazit amiért csatlakoztak az egységkormányhoz.
„Ma egy olyan embernek fogadnak hűséget, aki egy héten belül bűnügyi tárgyalás alanya lesz…A realitás az, hogy ilyen emberrel még a gyermekeinket sem hagyjuk játszani, ebben az épületben mégis ő a miniszterelnök.”
Nehéz szülés volt, több mint 500 napig tartó vajúdással, de a végére csak összejött.
A masfel eves vajudas utan is csak csaszarmetszessel szuletett, es az ujszulott egy, a normal suly duplajat nyomo, ketfeju szornyeteg.
Igen, de vagy ez, vagy a további kormánynélküliség. Remélhetőleg kormányzóképes lesz ez a koalíció, és remélhetőleg csak átmenetileg lesz ekkora nagy a kormányzati vízfej. Bár valahol naivitás azt várni az államtól, hogy az csökkentse a kormányzati kiadásait, ezek trendszerűen sajnos mindig csak nőnek, nem csak Izraelben, hanem a világon mindenhol…
Igen, ezek a csirkefogok is azzal ervelnek, hogy egy ujabb valasztas meg tobbe kerult volna, mint a 37 miniszter az osszes hozzajuk tartozo lehutovel. De a kovetkezo „musor” sem varat magara, mert vasarnap kezdodik a per, ahol Netanyahu es tarsai ulnek a vadlottak padjan. Mindenki arra kivancsi, hogy cselezi majd ki Bibi ezt a szituaciot. Teny, hogy Olmert annak idejen sikeresen elkerulte a „vadlottak padjat”, es mindig valahol mashol volt a teremben. Viszont a szatirikus musorok tombolnak, az orszag egyszerre sir es rohogi hulyere magat. Es kozben 40 fok meleg van, 20% relativ paratartalommal mar 3. napja, es ugy nez ki, meg 2-3 napig tart. Erre mondjak errefele, hogy ha tuleltuk a faraot, tuleljuk ezt is 🙂
Ehud Olmertet a druszája, Barak lemondásra kényszerítette, ezért ő (Olmert) már mezei halandó volt a perének tárgyalásakor. Netanyahu, mint hivatalban lévő miniszterelnök, merőben más elbírálás alá esik. Az ő esetében a bíróság el kell fogadja azt is, ha őt – a távollétében – az ügyvédei fogják képviselni.
A miniszterelnök peres ügyétől én se vagyok elragadtatva, de a politikusi teljesítményét elismerésre méltónak tartom.
Nem hiszem, hogy a birosag kivetelt tenne vele. Pl., amennyire tudom, hetfon jelen kell lennie. Es amennyire tudom, a vadirat felolvasasakor is. Vannak olyan targyalasok, amikor a vadlottat kepviselheti az ugyvedje, az o jelenlete nelkul, de az nem csak a miniszterelnokre vonatkozik. Ami az elragadtatast illeti, valoban komoly teljesitmenyt nyujtott kezdetben, de az elmult nehany ev mar masrol szolt. Ez a masfel eves valasztasi kudarc, es a vegen a szanalmas kormanyalakitasi kinlodas, mar egy gyenge Bibirol szol.
A másfél éves választási kudarc Avigdor Libermannak köszönhető.
Liberman két okból szált ki a Netanyahu vezette jobboldali blokkból (, melynek vele biztos többsége lett volna).
– Miután Bibi valamikor régen kirugta őt a pártigazgatói állásból, fűtötte a bosszúvágy.
– A fontosabb ok, a választói körének a lemorzsolódása volt. Libermannak éveken keresztül elegendő képviselői helyet biztosítottak a Szovjetúnióból, illetve a SzU utódállamaiból bevándoroltak szavazatai. De ez a réteg vészesen zsugorodott. Az idősebbek természetes okból távoztak, a fiatalabbak zöme pedig „izraelizálódott”, azaz kilépett az orosz védőernyő alól. Ezért Libermann – a politikai túlélése érdekében – kénytelen volt új választói réteg után nézni. Ő – aki korábban gond nélkül működött együtt az ultarortodox Sasz párt vezetőjével, Arie Derivel – felfedezte magában az állam szekularizálásának a harcosát. Három sikertelen választás terheli a számláját ennek a felfújt hólyagnak.
A felfujt holyag nagyon utalja, inkabb gyuloli Bibit. Az utolso csepp a poharban az volt, amikor kirugta a hadugyminisztersegbol. Amit irsz az elektoralis problemairol, az igaz, de ettol meg nem lett volna 3 valasztas. Egyebkent Libermann megkapta a bunteteset, o a valasztasok legnagyobb vesztese.
Maga a teny, hogy Libermann igy megfingatta Bibit, az utobbi gyengeseget bizonyitja. De Bibi elkovetett tobb hibat is, kulonosen az arabokkal szemben. Az elso az volt, amikor felemeltek a valasztasi kuszobot, hogy a kis arab partocskak kiessenek. Az arabok, peldatlan modon, egy egysegpartba tomorultek, es igy egyetlen szavazatot sem vesztettek. Amikor Bibi a folyamatos uszitast meg azzal is megtetezte, hogy „az arabok tomegesen mennek az urnakhoz” fenyegetessel probalta a likudnyikokat szavazasra osztokelni, sikerult az arabokat alaposan felbosszantania. Az eredmeny, hogy eddig peldatlan szamu, 15 arab kepviselo ul a Kneszetben.
Es persze az is a folyamatosan elkovetett hibakhoz sorolhato, hogy a legalkalmasabb embereket is elmarta maga mellol (vagy o, vagy Sara), es akiket ellensegeive tett. Bugi, Benett, Libermann, Lapid, stb. mar tul sok ellensegnek. Szoval Bibi elmulasztotta azt a lehetoseget, hogy a csucson hagyja abba, aminek egyik oka termeszetesen a vadiratok. Es a per sem fog segiteni a „mindent elerek” mitosz erositeseben.
Nem tudom, igazából megnéznék egy részletes kimutatást, hogy mi került többe: az új kormány, vagy egy újabb választás. Azért ez is egy fontos szempont, de én egyikkel sem vagyok elégedett: se a nagyra nőtt kormánnyal, sem pedig a választási rendszerrel, ami lehet még vagy 10 új választást kreált volna. De ez volt az egyetlen módja annak, hogy a kormány létrejöjjön, tehát ez inkább egy kényszer volt, és hát kettőn állt a vásár. Gantzék aránytalanul sok tárcát kaptak, köztük a legfontosabb tárcákat is, tehát szerintem ők a nagyobb nyertesei az alkunak. De Peretzék, Hendelék és Levy is jól járt. A Likudon belülről jött a legtöbb elégedetlenkedés, hiszen ők maradtak „hoppon” szép szerivel, meg persze Bennett, aki addig keverte a lapjait, míg végül 19-re lapot húzott. Azon meg hangosan felröhögtem, hogy Rafi Peretz elárulta őket, és beállt a kormány mögé, teljesen de teljesen bizonyos volt, hogy ezt meglépi.
Meglátjuk mi lesz a vége, én nem sok esélyt látok arra, hogy Netanyahut elítéljék. Olmert mindig meg tud lepni, a múltkor már azért kuncsorgott Rivlinnél, hogy mossa tisztára a nevét (törölje a büntetett előéletét), hogy újra indulhasson közügyekben… meg aztán Abbasszal is „randizott” egyet…
Borzasztó meleg van most nálatok, vigyázzatok magatokra!
Amennyire emlekszem, a valasztasok joval tobbe kerultek volna, nem beszelve az idoveszteseg okozta karrol, ami a jelenlegi helyzetben kritikus. Es a valasztas azonnali kiadas, a lehutok meg 4 ev alatt pazaroljak el a penzt.
Ami Netanyahu eliteleset illeti, arra lehetne fogadasokat kotni.
Akkor viszont tényleg ez van, bármennyire is szuboptimális a helyzet. Még mindig előrébb vagyunk, mint kormány nélkül, márpedig van még egy fontos elintéznivaló dolog novemberig… 🙂
Ha én fogadnék, bár sosem szoktam fogadni, akkor arra tippelnék, hogy a vádakat ejtik, leges legfeljebb pedig vádalku lesz a vége. De meglátjuk.
Te szerintem felreertetted a Trump beketervet. Pompeo azert jott ide, ebben a totalisan keptelen idopontban es helyzetben, hogy tisztazza az uj kormannyal, hogy nem lephetnek egyoldaluan, az USA beleegyezese nelkul, az annektalassal. Egyebkent ha hallottad, amit Askenazi mondott a beiktatasakor, mint kulugyminiszter, akkor sejtheted, mirol targyaltak a dagadttal. Szoval novemberig sok baja lesz Trumpnak a sajat megvalasztasaval, nem hinnem, hogy ebben a tebolyban egy ujabb kozel-keleti valsag hianyzik neki. Ganzeknak meg eszuk agaban sincs toresre vinni a dolgokat Jordaniaval es Egyiptommal.
A vadak elejtese problemas. Az ugyeszseg nem eppen egy ma szuletett barany, de nem hulyek es nem luzerek. Altalaban egy vademelesnek a feltetele a varhato 80%-os itelet. Amikor egy miniszterelnokrol van szo, minden vadpontot 90%-os biztonsaggal irtak le, vagy elvetettek. Ezek utan egy hosszu-hosszu vadiratnal nehez elkepzelni, hogy szetrobbanjon, mint egy lufi. Es az is fontos, hogy Bibi nem egyedul ul ott, hanem tarsai is vannak, nagy emberek, milliardosok, sajtocsaszarok. Es ha azokat elitelik, akkor kell legyen szimmetria. A megvesztegetes feltetele az adok-kapok. Nehez eladni azt, hogy vannak megvesztegetettek, de nincs megvesztegeto. Es Bibi mar annyi borsot tort az igaszsagszolgaltatas orra ala (understatement), hogy ha a birok hus-ver emberek, akkor megfingatjak. Az a biro, aki Olmertet bevarrta, szinten ott ul a harom kozott. Annak idejen azzal indokolta, hogy az itelet a minimalisan kiszabhatonal sulyosabb volt, hogy Olmert akadalyozta az igazsagszolgaltatast. Nos Olmert, Bibihez kepest, kispalyas volt 🙂
Bevallom nem sok reményt fűzök ahhoz, hogy időre (július 1) elkezdődjék, vagy végbemenjen a folyamat, hiszen számítok az „ellenlábasok” ténykedésére. Gantz is megpróbálja majd elgáncsolni a dolgot. Pompeo látogatását szerintem nem kell túlértékelni, az ugyanis biztos, hogy mondtak már A-t és B-t is a State Dept-től, amit a legtöbbször hangsúlyoztak, az az, hogy „ez Izrael dolga, nekik kell meghozni a döntést”. Az egész, végső soron csak a jogászkodáson múlik. A lépés maga ugyanis lehet „egyoldalú”, azonban a tervhez viszonyítva nem feltétlenül lesz „egyoldalú”, hiszen ha csak az abban megjelölt területekre terjesztik ki a szuverenitást (igen), akkor nem „sértik meg” a tervben foglaltakat. Szintén többször is el lett mondva, Trump és Kushner által is pl, hogy „ha nem ülnek az asztalhoz az arabok, akkor így jártak”. És hát ezzel teljesen egyet is tudok érteni. Az egyetlen dolog, ami miatt az ember másként gondolhatja a helyzetet, az az, hogy az „USA blöfföl”, azaz hogy „lehet ezt csak azért mondják, hogy asztalhoz ültessék Abbaszt”, tehát ez egy „pressure tactic”. Ez viszont megint csak egy tipp, hiszen a követség, a Golán, és telepek kérdését IS keresztülvitték Trumpék gyönyörűen, és nem üres fenyegetőzés volt ez a részéről (nézd meg mit írtak a naysayerek ezek előtt). Tehát, miért gondoljuk most azt, hogy amikor többször kifejtették, mind a tervben, mind szóban, mind egyéb sajttájokon, hogy „Izrael dolga a dolog, nem a mi ügyünk”, hogy akkor most másként lesz? Szerintem IS félnek egy kissé a blowbacktől, más kérdés ugyanakkor, hogy mi a nagyobb Trumpban: félelem a potenciális blowbacktől (ami eddig btw mindig elmaradt), vagy a vágy, hogy valami maradandót alkosson (átvágni a gordiuszi csomót). Szerintem mindenki egyetért abban, hogy Trump az utóbbi dicsőség felé hajlik, még csak azt is hozzátehetjük, hogy jól fog jönni neki ez a „smokescreen” még novemberig. Balhé remélem nem lesz, bár sajnos az utóbbi napokban is megszaporodtak a terrorcselekmények és próbálkozások. Jordánia akkor mondja fel a békét, ha megtanul kőből vizet csiholni. Szerintem ezektől nem kell tartanunk… 🙂
Nem láttam Ashkenazi beiktatását. És ki az a dagadt? Pompeo?
Trump megválasztása ismét sínen van, két hétig rezgett a léc, most viszont az approval ratingje magasabb, mint Obama és Bush Jr. ekkori ratingje, és a billegő államokban is őt preferálják Bidennel szemben. Nem igazán tartok attól, hogy nem fog nyerni. A következő 4 év inkább azért lesz hasznos, hogy szokja a nemzetközi közvélemény az új közel-keleti dörgést.
Jordánia és Egyiptom megint csak irreleváns. A király azért pampog, mert hazabeszél, neki ezt kell mondania. A valóságban pedig még csak örülne is, ha megszabadulna a palesztinoktól, nem hiányzik neki egy puccs vagy egy fejlövés (mint elődjének). Tudjuk jól, hogy bár beszélni beszéltek a terv ellen az arab országok, azonban rendhagyó módon még a belengetéskor is ott ültek, a háttérben meg le van ez már zsírozva az igazán lényeges tagokkal (t. akiknek pénze is, és befolyása is van). Az arab országok, vagyis azok prominensebb tagjai még soha nem voltak ennyire egy hullámhosszon egy US adminnal sem, mint ahogyan most.
Meglátjuk, lehet tényleg így lesz. Azon azért mosolyogtam, amikor Olmert egy interjúban magyarázta, hogy „ő nem úgy korrupt mint Bibi, hanem amúgy”… Amilyen összeesküvés szöveget meg lenyomott mellé, azt meg még Bibi is megirigyelné. Olmert szerint az egész bemószerolódása „Bibi, a szövetségesei és az amerikai zsidók műve volt”… 😀
Nincs mas magyarazat Pompeo egyebkent megmagyarazhatatlan latogatasanak, mint az, hogy leallitsa a Bibi altal beigert azonnali annexiot. Es teny, hogy a temarol nem volt hajlando egy szot sem nyilatkozni, es a koalicios programbaol is kimaradt a dolog. A jordan kiraly egyebkent nem Izraeltol fel, hanem a sajat palesztinjaitol, meg attol, hogy a vegen nehogy Jordania legyen Palesztina.
A Trump-tervben egyebkent megegyezesen alapulo programrol van szo, Trump valamifele uzletet kotne a palesztinokkal. Ez valoszinuleg nem fog menni, de a valsag kezelesenek semmikeppen sem az a modja, hogy a szelsoseges igereteket bevaltjuk.
A ToI-n volt egy cikk, aminek szó szerint az volt a címe, hogy:
Én továbbra is tartom azt, hogy nem ezért ment, mint ahogyan ezt a State Dept forrás meg is erősíti, de valahol én is azt mondom, hogy egy „feldobott érme” az egész. Utána persze a State Dept is adott egy conflicting hírt, de az, hogy erre is, arra is beszélnek, az nem jelent semmit. Tudjuk jól, hogy mit gondolnak. Lehet ez lesz, lehet az lesz, ki tudja. Az biztos, hogy unprecedented dolgokat tett eddig is a Trump admin, dolgokat, amelyeket más vagy megígért kampányoláskor, majd pedig elfelejtette, és dolgokat, amiket más még csak ki sem mert mondani, vagy rá sem mert gondolni. Tehát, póriasan fogalmazva, ez nem egy szívbajos admin, nem látok compelling okot arra, hogy miért éppen most, ebben az ígéretben táncolnának vissza. Továbbá fontos adalék az is, hogy a tervező bizottsági amerikai-izraeli tagokból áll, tehát minden egyes centiméternyi változtatás az az adminisztráció embereinek konkrét jelenléte mellett zajlik (nincsenek meglepetések). Hogy mit mondanak a sajtónak, az egy dolog. De mind tudjuk, hogy itt minden 100%-ig összehangolt módon zajlik a két fél között, ez nem az Obama admin, ahol suttyomban kommunikáltak a fundamentalista rezsimmel, Izrael háta mögött… 🙂
Igen, a jordán királyban egyetértünk, épp ezért mondtam, hogy beszólogat ő Izraelnek, de esze ágába sincs szembeszegülni Izraellel. Persze hogy retteg attól, hogy letaszítják a trónjáról, és nyilván ezért fosztott meg állampolgárságuktól is embereket, meg ezért örülne egy palesztin országnak ő is. De a király sem hülye, tudja jól, hogy egyrészt azok az emberek nem igazán akarnak maguknak országot, másfelől tudja azt, hogy Izrael nem fogja feladni a biztonsági garanciáit (Jordán-völgy). Ugyancsak lényegtelen hogy mit mond, hisz mint minden politikus, ő is csak hazabeszél ilyenkor.
Megegyezésen alakuló dologról volt szó mindig is, de ez azért mégis csak más tervezet mint az eddigiek. Egyrészt, ebben konkrétumok vannak, 181 oldalnyi konkrétum, térképpel, számokkal mindennel együtt. Másrészt, itt kisebb a hangsúly a tárgyalások erőltetésén, és Izrael megtörésén, ellentétben az eddigi US elnökök terveivel. Szavakban szintén ki lett már fejtve, hogy ez az utolsó esély, avagy szépen angolosan „take it or leave it” ajánlat. Vagy elfogadják az 50 milliárd dollárt és a saját országukat a megjelölt területen, vagy Izrael 50 (70,100?) évnyi szenvedés után végre meglépi azt, amit meg kellene lépnie régóta már. A nemzetközi jog Izrael oldalán áll, még akkor is, ha a nemzetközi közvélemény nem. Sajnos az antiszemitizmus nem vész el, csak átalakul, tehát abban bízni, hogy a (nyugati) világ filoszemita lesz egy nap, az megint csak egy álom. Olyan a világon nincs, hogy az egyik fél örökké nemet mond, a másik meg ennek a kabarénak igya a levét. A hangsúly azon van, hogy ezek a területek, a zsidó lakta településekkel együtt soha de soha nem lennének másik ország részei, csakis Izraelé. Tehát, ahogy én látom, addig ameddig Izrael a tervnek megfelelően terjeszti ki a szuverenitását (az amerikai csapattal karöltve), addig minden a legnagyobb rendben lesz. A maradék 70%-ról továbbra is lehetne tárgyalni, ugyanis ennél többet amúgy sem kapnának az arabok. Persze kaphattak volna, ha elfogadják Barak vagy Olmert őrületes ajánlatát. De ez a vonat (szerencsére) már elment.
PS: nem jelenítette meg a linket, de ez volt https://www.timesofisrael(pont)com/pompeo-didnt-fly-halfway-around-the-world-to-talk-annexation-us-official/
Felreertettel, en nem amerikai igeretekrol beszeltem, hanem azokrol a szelsoseges valasztasi igeretekrol, amivel Bibi lenullazta a szelsojobbot. Azt hiszem, igazabol o sem gondolta komolyan, hogy a valasztasok utan annektalunk, de elektoralisan jo szoveg volt. Ami a Trump tervben van, az rendben lenne, csak egy baja van: nincs partner. De addig Trump szerint is el kell jutni, es csak ha a barati arab orszagok is nyiltan elismerik, hogy nincs partner, johetnek az egyoldalu lepesek. Amit Bibi „arult”, az a Trump terv elferditett, valasztasi variacioja volt.
Egyebkent a valasztasokon tortent egy nagyon ironikus dolog. Ugyebar mar csak az oregek emlekeznek arra, hogy Bibi ellen ilyen komoly valasztasi sikereket erhet el a gyakorlatilag megsemmisitett, szetforgacsolt ellenzek. Es most megtortent, hogy Bibi 3 valasztas utan sem tudott egyedul kormanyt alakitani, es a hatalma enyhe szolva korlatozodott. Mi lehetett a Ganz vezette blokk sikerenek az oka? Hogy sikerult egy ketbalkezes, zoldfulu politikusnak terdre kenyszeriteni a vilag talan legdorzsoltebb politikai gladiatorat? Nos a valaszt a nehai Finkelstein (ha nem akarunk Gobbelsig visszamenni) adja meg: a leghasznosabb valasztasi es altalaban politikai eszkoz a kozos ellenseg, a kozos gyulolet. Semmi nem forraszt ennel jobban ossze. Es ime, Ganz, tudtan kivul es naivan ezt csinalta: letrehozott egy Bibi ellenes blokkot, az araboktol a jobboldali Bugi Jaalonig es Jair Lapidig. A „csak ne Bibi” nelkul semmi eselyuk nem lett volna a sikerre. Erre mondjak, hogy a fagylalt visszanyalt:-)
Hogy mennyire gondolta komolyan Bibi, és mennyire volt ez kampányígéret? Ironikus módon, ez szerintem a bírósági ügyeitől is függ. Szerintem, ha úgy látja, hogy vége lehet a karrierjének, és hogy mindenképp le kell mondani majd Gantz javára, akkor egészen biztosra veszem, hogy valami maradandót szeretne alkotni. Miért foglalkozzon ő a következményekkel (ha lesznek), hogy ha őt az már nem érinti (vagy mert börtönbe van, vagy mert nem választják meg újra a pártja/kormány élére)? Játékelméleti szempontból neki ez egy win-win. Sőt, még az is win lenne neki, ha mégsem valósul meg a terv, és lesz kire kenni (pl Ashkenazira). Ha lesz negatív következménye, ha nem, azok szemében, akiknek ez fontos, ez egy történelmi tett lesz/lenne, és ezzel feltenné a pontot az i-re Bibi. És hogy egy hírhedt hasonlattal éljek: UNSC 2334. Mikor intézte el ezt Obama? A karrierje végén, az utolsó utáni másodpercben. Miért? Mert ez volt az utolsó nagy „fuck you” Netanyahu ellen, az utolsó pofon, amit még be tudott küldeni úgy, hogy a következményektől, és az égegyadta világon semmi mástól sem kellett tartania. Két hétre rá véget ért Obama 2×4 éves ciklusa. Két hétre… És egy utolsó nagyot még sikerült belerúgnia Izraelbe. Gondolta bárki, hogy ezt meg meri lépni? Nem, nem sokan. Illetve páran igen, van is egy jó politico cikk, ahol ezt konkrétan megjósolta egy újságíró… és lám, igaz lett. Tehát én nem szólom el magamat, mert szerintem minden benne van még a pakliban.
Na végre.