Az izraeli parlament a törvényhozás mozgalmas színtere, még akkor is, ha történetesen a zsidó államnak másfél éve nincs működőképes kormánya. Az egymás után következő, sorban a harmadik választás után, a szokásoknak megfelelően megalakult a 23. Knesszet és a bizottságok.
Nem lévén kormány, a törvényhozás a hétköznapi élet halaszthatatlan szükségleteire korlátozódik. A plenáris ülések folyamatosságát a tavaszi ünnepek és koronavírus korlátozások lelassították, de a szigorítások jelentős enyhítésével egyidejűleg, már a héten beindult a szokásos hétköznapi parlamenti élet.
Manapság a fő napirendi pont a Netanjahu-Ganz egységkormány megállapodással kapcsolatos viták és alaptörvény módosítások, úgy mint a miniszterelnöki rotáció és az alternatív miniszterelnök – helyettes jogállását biztosító törvény módosítás tárgyalása, melyet a plenáris üléseken a képviselők terjedelmes felszólalásaival kísért parázs viták fűszereznek.
Az érdeklődők semmiről sem maradnak le, ugyanis már reggel korán indul a „Jó reggelt, Knesszet” egész napos élő közvetítés.
A Netanjahu-Ganz megállapodás része többek között, a sokat emlegetett annektálás ratifikálása, amelyet Benjamin Netanjahu miniszterelnök a tervek szerint júliusban fog a plénum elé terjeszteni, amennyiben megalakul a kormány.
Az izraeliek és a nemzetközi közvélemény érdeklődésére is számot tartó Júdea és Somronban lévő zsidó közösségek annektálása a januárban bejelentett Trump béketervvel vált ténylegesen kivitelezhetővé, a megvalósítás azonban késlekedik.
A területek annektálása az egységkormány megállapodással egyidejűleg és a júliusra tervezett miniszterelnöki felterjesztést megelőzve, heves szóváltások közepette a Knesszetben már most napirendre került. A vitákon túl, kimondatlanul is felmerül a kérdés, hogyan fognak viszonyulni a pártok a béketerv és kvázi a kétállami-megoldás megszavazásához? A Likud és a miniszterelnök álláspontja egyértelmű, és Beni Ganz sem tudna változtatni ígéretén a megállapodás megszegése nélkül. Az ellenzéki kispadról Avigdor Liberman (Jiszrael Bejtenu) a Jordán-völgy annektálása mellett szavazna, de ez nem feltétlenül az egész béketerv elfogadását jelenti.
A kormányzás pole-pozíciójából kisodródott Jamina képviselői nem bíznak a béketervben, ezért „a még nem tudni, hogy lesz kormány” köztes állapotot kihasználva nyomás alatt tartják a miniszterelnököt és a parlamenti vitákat is kihasználva próbálják a telepesek és az annektálás ügyét biztosabb alapokra helyezni.
A koronavírus sokkjából éledező izraeliek a közvélemény-kutatások szerint jelenleg jobban aggódnak a jordánokkal kötött békéért, mint a területek annektálása végett.
A hirtelen feszültté vált hangulatot és a homályos washingtoni pletykák továbbterjedését megakadályozandó, David Friedman amerikai nagykövet az Israel Hayom héber nyelvű portálon megjelent interjúban kijelentette, hogy a Trump-kormány nem változtatott korábbi álláspontján és a zsidó államra bízza a döntést. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy ehhez a lépéshez ajánlott a kormány megalakulása és a béketervben megjelölt (kritikus) területen a telepek (Ciszjordánia C-zóna) további építésének befagyasztása.
Naftali Bennett (Jamina) megbízott védelmi miniszter szerint az építési lendületet nem szabad egy pillanatra sem megállítani. Friedman nagykövet pozitív hangvételű nyilatkozta után Bennett bejelentette, hogy a szükséges engedély megszerzése után zöld jelzést adott több mint ezer lakóépület megépítésére a Gus Etzionhoz tartozó Efratban. A tervek szerint ily módon mintegy 7 ezer cionista fiatal részére tudnak megfizethető lakhatási körülményeket biztosítani a főváros közelében.
Az annektálás előkészítésének ügye a védelmi miniszteri bejelentés mellett parlamenti vita formájában is folytatódott. A Jamina másik vezetője, Bezalel Szmotrics közlekedési miniszter a plenáris ülésen mesélte el a palesztin nép „nem létező” történetét az érdeklődők számára. Szmotrics szerint a Knesszet arab képviselőinek megdöbbentő a képmutatása:
„két államot akarnak, egy Palesztinát, és a másik? A zsidó állam szókapcsolatot sehogy sem bírják kimondani”.
A napi politikai eseményekhez tartozik az is, hogy néhány képviselő, köztük a Jamina kis frakciójának egyik tagja, az annektálás feszült vitái mellett csatlakozott egy, szintén a Knesszetben zajló kezdeményezéshez, egy aránylag kevesebb figyelmet kapott törvénymódosításhoz.
Nir Barkat Jeruzsálem korábbi polgármestere éveken át egy sékelért szolgálta a hazát és szűkebb pátriáját, így aztán elsőként jelezte, hogy a felajánlja képviselői fizetését a koronaválság enyhítésére.
A politikus-micva gyakorlati kivitelezése korántsem olyan könnyű amilyennek első látszatra tűnik. Ugyanis az izraeli törvények nem teszik lehetővé a képviselők számára fizetésük ilyen formájú „szabad felhasználását”. Ahhoz, hogy a Knesszet-tagok részben vagy egészben lemondjanak a fizetésükről, törvénymódosítást kellett benyújtani. A módosítás-tervezet Nir Barkat (Likud), Izhar Shay (Kék-Fehér) és Matan Kahane (Jamina) nevéhez fűződik.
A javasolt módosítás lehetővé teszi a képviselők számára, hogy béreik egészéről vagy egy részéről, valamint az egyéb juttatásokról lemondjanak. A felajánlás önkéntes, vagyis nem kötelező érvényű és egy adott időszakra vagy egy adott évhez viszonyított ráta szerint számolható ki.