Átlagos Knesszet-napok

Az izraeli parlament a törvényhozás mozgalmas színtere, még akkor is, ha történetesen a zsidó államnak másfél éve nincs működőképes kormánya. Az egymás után következő, sorban a harmadik választás után, a szokásoknak megfelelően megalakult a 23. Knesszet és a bizottságok.

Nem lévén kormány, a törvényhozás a hétköznapi élet halaszthatatlan szükségleteire korlátozódik. A plenáris ülések folyamatosságát a tavaszi ünnepek és koronavírus korlátozások lelassították, de a szigorítások jelentős enyhítésével egyidejűleg, már a héten beindult a szokásos hétköznapi parlamenti élet.

Manapság a fő napirendi pont a Netanjahu-Ganz egységkormány megállapodással kapcsolatos viták és alaptörvény módosítások, úgy mint a miniszterelnöki rotáció és az alternatív miniszterelnök – helyettes jogállását biztosító törvény módosítás tárgyalása, melyet a plenáris üléseken a képviselők terjedelmes felszólalásaival kísért parázs viták fűszereznek.

Az érdeklődők semmiről sem maradnak le, ugyanis már reggel korán indul a „Jó reggelt, Knesszet” egész napos élő közvetítés.

A Netanjahu-Ganz megállapodás része többek között, a sokat emlegetett annektálás ratifikálása, amelyet Benjamin Netanjahu miniszterelnök a tervek szerint júliusban fog a plénum elé terjeszteni, amennyiben megalakul a kormány.

Elhárult minden akadály, május 13-án megalakulhat az új izraeli kormány

A Knesszet jóváhagyhatja a koalíciós kormányt, miután a Legfelsőbb Bíróság nem talált semmi kivetnivalót Benjamin Netanjahu és legfőbb riválisa, Beni Ganz megállapodásában.

Az izraeliek és a nemzetközi közvélemény érdeklődésére is számot tartó Júdea és Somronban lévő zsidó közösségek annektálása a januárban bejelentett Trump béketervvel vált ténylegesen kivitelezhetővé, a megvalósítás azonban késlekedik.

A területek annektálása az egységkormány megállapodással egyidejűleg és a júliusra tervezett miniszterelnöki felterjesztést megelőzve, heves szóváltások közepette a Knesszetben már most napirendre került. A vitákon túl, kimondatlanul is felmerül a kérdés, hogyan fognak viszonyulni a pártok a béketerv és kvázi a kétállami-megoldás megszavazásához? A Likud és a miniszterelnök álláspontja egyértelmű, és Beni Ganz sem tudna változtatni ígéretén a megállapodás megszegése nélkül. Az ellenzéki kispadról Avigdor Liberman (Jiszrael Bejtenu) a Jordán-völgy annektálása mellett szavazna, de ez nem feltétlenül az egész béketerv elfogadását jelenti.

A kormányzás pole-pozíciójából kisodródott Jamina képviselői nem bíznak a béketervben, ezért „a még nem tudni, hogy lesz kormány” köztes állapotot kihasználva nyomás alatt tartják a miniszterelnököt és a parlamenti vitákat is kihasználva próbálják a telepesek és az annektálás ügyét biztosabb alapokra helyezni.

A koronavírus sokkjából éledező izraeliek a közvélemény-kutatások szerint jelenleg jobban aggódnak a jordánokkal kötött békéért, mint a területek annektálása végett.

A hirtelen feszültté vált hangulatot és a homályos washingtoni pletykák továbbterjedését megakadályozandó, David Friedman amerikai nagykövet az Israel Hayom héber nyelvű portálon megjelent interjúban kijelentette, hogy a Trump-kormány nem változtatott korábbi álláspontján és a zsidó államra bízza a döntést. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy ehhez a lépéshez ajánlott a kormány megalakulása és a béketervben megjelölt (kritikus) területen a telepek (Ciszjordánia C-zóna) további építésének befagyasztása.

Amerika: Nincs annektálás tárgyalások nélkül a palesztin államról

Biden demokrata elnökjelölt és Friedman nagykövet is a palesztin államalapításról szóló tárgyalásokra kényszerítené Izraelt.

Naftali Bennett (Jamina) megbízott védelmi miniszter szerint az építési lendületet nem szabad egy pillanatra sem megállítani. Friedman nagykövet pozitív hangvételű nyilatkozta után Bennett bejelentette, hogy a szükséges engedély megszerzése után zöld jelzést adott több mint ezer lakóépület megépítésére a Gus Etzionhoz tartozó Efratban. A tervek szerint ily módon mintegy 7 ezer cionista fiatal részére tudnak megfizethető lakhatási körülményeket biztosítani a főváros közelében.

Az annektálás előkészítésének ügye a védelmi miniszteri bejelentés mellett parlamenti vita formájában is folytatódott. A Jamina másik vezetője, Bezalel Szmotrich közlekedési miniszter a plenáris ülésen mesélte el a palesztin nép „nem létező” történetét az érdeklődők számára. Szmotrich szerint a Knesszet arab képviselőinek megdöbbentő a képmutatása:

„két államot akarnak, egy Palesztinát, és a másik? A zsidó állam szókapcsolatot sehogy sem bírják kimondani”.

A napi politikai eseményekhez tartozik az is, hogy néhány képviselő, köztük a Jamina kis frakciójának egyik tagja, az annektálás feszült vitái mellett csatlakozott egy, szintén a Knesszetben zajló kezdeményezéshez, egy aránylag kevesebb figyelmet kapott törvénymódosításhoz.

Nir Barkat Jeruzsálem korábbi polgármestere éveken át egy sékelért szolgálta a hazát és szűkebb pátriáját, így aztán elsőként jelezte, hogy a felajánlja képviselői fizetését a koronaválság enyhítésére.

A politikus-micva gyakorlati kivitelezése korántsem olyan könnyű amilyennek első látszatra tűnik. Ugyanis az izraeli törvények nem teszik lehetővé a képviselők számára fizetésük ilyen formájú „szabad felhasználását”. Ahhoz, hogy a Knesszet-tagok részben vagy egészben lemondjanak a fizetésükről, törvénymódosítást kellett benyújtani. A módosítás-tervezet Nir Barkat (Likud), Izhar Shay (Kék-Fehér) és Matan Kahane (Jamina) nevéhez fűződik.

A javasolt módosítás lehetővé teszi a képviselők számára, hogy béreik egészéről vagy egy részéről, valamint az egyéb juttatásokról lemondjanak. A felajánlás önkéntes, vagyis nem kötelező érvényű és egy adott időszakra vagy egy adott évhez viszonyított ráta szerint számolható ki.