Itt az ideje végiggondolni az izoláció hátrányait, szemben az előnyeivel, mivel a jelenlegi patthelyzet csak a káosz és a zavargások irányába vezet – írja Ariela Ringel-Hoffman a Ynetnews oldalán.
A rengeteg – gyakran ellentmondásos – javaslat, hogy hogyan és mikor engedjük fel az országos koronavírus-karantént, és térjünk vissza a normális élet útjára, két dolgot taníthat – kezdi a szerző publicisztikáját.
Az első, hogy nincsen „varázsmegoldás” a megfelelő időpont eldöntésére, és a másik, hogy a jelenlegi helyzet nem folytatódhat.
Más szóval: az, hogy nincsen mindenki által elfogadott megoldás, nem jelenti azt, hogy nem muszáj kivezető stratégiát hozni, mivel a folyamatot el kell kezdenünk.
A szerző szerint összességében az izraeliek követték a biztonsági intézkedéseket, még akkor is, ha néhány helyen csak későn tettek így.
A családok többsége az előírásoknak megfelelően ülte meg pészachot, azaz egyedül, párokban vagy csak a legszorosabb rokonokkal. A szerző ironizálva jegyzi meg, hogy kivételt „egyedül” Reuven Rivlin elnök és Benjamin Netanjahu miniszterelnök jelentettek, akik családjukkal ünnepeltek.
Ringel-Hoffman szerint az emberek belefáradtak a lezártságba, és ez rést ütött a vírus elleni blokád pajzsán. A döntéshozóknak most a karanténból való kivezető útról kell döntéseket hozniuk , és itt nyilván hibákat is el fognak követni – véli a szerző. „Ez azonban az egyetlen út, hogy hatásosan megoldjuk az izoláció kérdését – különböző megoldásokat próbálni, amíg nem találunk rá a legjobbra”.
„Ez a döntés elkerülni a nyilvánvaló későbbi káoszt, mely során emberek úgy töltik el a szabadidejüket, ahogyan szeretnék. Az emberek egy ponton túl el fognak menni otthonról – ha nem holnap, akkor holnapután”.
Két hét múlva Izraelben eljön Jom Ha’zikaron – Izrael elesett katonáinak és a terrorizmus áldozatainak napja –, és ezt követi Jom Ha’acmaut – a függetlenség napja. A szerző szerint összehangolt hozzáállás követeltetik meg: először is meg kell határozni, mikor lehet visszatérni az élet fontos területeire, mint például az oktatás, a boltok újranyitása, stb. Ezek mind a fertőzés terjedésén múlnak.
Ezt követi az átláthatóság szempontja: minden adatot átláthatóan kell kezelni, és a nyilvánosság elé kell tárni. „Aki még tovább akarja bezárni az embereket az otthonaikba, meg kell magyarázza, miért tesz így”.
Ringel-Hoffman szerint az általános magyarázat, miszerint az izoláció „életeket ment”, esetleg még egy hónapig, talán tovább működhet, de nem tovább. A szerző szerint nem lehet megkerülni a részletes magyarázatot, mely elismeri, hogy ez nem könnyű megoldás – főleg, hogy egymillió munkanélküli ember, a gazdaság lefagyása, megnőtt otthoni erőszak és szellemi károk árán született meg.
„Egyetlen megoldás van, főleg annak tükrében, hogy sok szakértő szerint az izoláció elérte azt a pontot, ahol több kárt okoz, mint hasznot. Mindenki számára világos, hogy sajnos nincsen tökéletes megoldás, ami mindenkinek megfelel, sem Izraelben, sem máshol. De tervre van szükség, ami lassan visszahozza a valódi életünket”.
