A német nemzetiszocialisták, akik ideológiájukban a kommunizmust azonosították a zsidósággal, a tífuszt „judeobolsevista” betegségnek tartották, s különösen Lengyelországot tartották egészségtelennek, a fertőzések gócpontjának.
Az Európában „őshonos” betegségek közül a kiütéses tífusz (typhus exanthematicus), régebbi nevén a flekktífusz nevezetes arról, hogy a huszadik század folyamán ideológiai és politikai tartalmat tulajdonítottak neki. Majd pedig, miután a nácik által felállított gettókban és koncentrációs táborokban, ahogy előre látható volt, kitört a tífuszjárvány, szerepet játszott a zsidók elpusztításában.
Csak 1909-ben fedezte fel a Pasteur-intézet francia kutatója, Charles Nicolle, hogy a tífuszt a ruhatetűben élősködő rickettsia (Rickettsia prowazekii) baktérium, egy sejtparazita terjeszti. De már ezt megelőzően, a 19. század közepén Rudolf Virhof-nak sikerült karanténnal és higéniai előírásokkal felszámolnia a sziléziai tífuszjárványt, és ráirányította a figyelmet a betegség hordozójára, a tetűre.
Az 1880-as években kibontakozó német antiszemita mozgalom radikális ideológusai ennek nyomán kezdték el a zsidókat a társadalmon élősködő, betegséget terjesztő tetvekhez hasonlítani.
Márpedig ezt az élősdit már a húszas években az „értéktelen élet” („Unwertes Leben”) megtestesítőjének tartották. Tudjuk, hogy a hasonlat milyen szomorú karriert futott be a harmincas és negyvenes években, a nácik számára a holokauszt egyik fő ideológiai indokának számított.
A tífusz a háborús körülmények között, a rossz higiéniai viszonyok miatt törvényszerűen szedte az áldozatait, elsősorban Kelet-Európában. Így az első világháború alatt hárommillió halált okozott Oroszországban, még többet Romániában és Lengyelországban. Az első világháborúban, a keleti fronton a tífusz halálozási rátája 10–40% volt.
A megbetegedett katonáknak a fertőzés után magas lázuk lett, a törzsükön és testhajlataikban, később végtagjaikon is apró kiütések jelentek meg, majd összefolyó bőrelváltozás alakult ki. Aztán a súlyosabb esetekben szövődmények képződtek, agyi keringészavar és lázrohamok léptek fel, és az erek elzáródása révén beállt a halál.
Szovjet-Oroszországban az 1917-es forradalom után annyira elterjedt a tífusz, hogy Lenin kijelentette: „vagy a szocializmus győzi le tetveket, vagy a tetvek a szocializmust”. A polgárháborús időszakban, mintegy 25-30 millióan kapták el a tífuszt, és vagy 4 millióan haltak meg a betegségben.
A bolsevikokat gyűlölő Churchill a húszas évek végén „fertőzött, pestishordozó Oroszországról” írt, melynek fegyveres hordái „nemcsak bajonettekkel és ágyukkal fenyegetnek, de tífuszt terjesztő, gyorsan szaporodó tetvekkel is elárasztják Európát.”
Nem meglepő ezek után, hogy a német nemzetiszocialisták, akik ideológiájukban a kommunizmust azonosították a zsidósággal, a tífuszt „judeobolsevista” betegségnek tartották, s különösen Lengyelországot tartották egészségtelennek, a fertőzések gócpontjának.
A Harmadik Birodalomban az egészségügyi felvilágosítás céljából készült filmeken, melyeket a katonáknak vetítettek, rendre kelet-európai falvakat mutattak be, benne hullámzó fekete tömeggel, majd a kamera egy ijesztő tekintetű, dühödten vakarózó ortodox zsidón állapodott meg. Ezzel azt sugalltak, hogy a tífusz terjesztője nem a tetű, hanem a zsidó.
Lengyelország lerohanása után néhány hónappal felállították a gettókat. A hivatalos indoklás szerint azért vették körül őket falakkal, mert a benne lakók a tífusz terjesztőiként veszélyt jelentenek a lengyel lakosságra. Ilyesfajta feliratokat lehetett olvasni: „Német parancsra ezt a járványos kerület körülkerítették.” Vagy: „Fertőzött zóna, belépni tilos.”
A gettókban kezdetben még nem dúlt a tífusz. De miután óriási, a javaiktól megfosztott, tudatosan alultáplált és legyengített, katasztrofális higiéniai viszonyok között vegetáló tömeget zsúfoltak ott össze, megjelentek a járványok is. A fertőző megbetegedések jelentettek indokot, legalábbis kezdetben, mindazon zsidók kivégzésére, akiket a gettón kívül elfogtak.
A második világháború végén azokban a koncentrációs táborokban, ahol nagy számú zsidót zsúfoltak össze, de már nem működtek a gázkamrák, mint Bergen-Belsenben vagy Dachauban 1944 végén és 1945 utolsó hónapjaiban, a legyengült foglyok között óriási pusztítást végzett a flekktífusz. A Hollandiából deportált Anna Frank és a nővére, Margot is ebben halt meg.
Ugyanakkor a németek féltek a járványtól, és csak arra törekedtek, hogy saját csapataikat megkíméljék. A tífusz elleni vakcina kutatását is zsidó és lengyel orvosokra hagyták. akik minden tőlük telhetőt megtettek a betegség ellen. A járvány elleni harcra hivatkozva átmenetileg sikerült is megkímélni a megszállók a terrorjától a fertőzött, vagy annak nyilvánított falvakat, illetve gettókat.
Megjegyzendő, hogy a szövetségesek attól tartottak, Európában óriási tífusz-járvány tör ki, ebből a célból komoly mennyiségű DDT-t halmoztak fel Angliában a betegséget terjesztő tetvek kiirtására.
Ismeretes, hogy a keleti frontra kivitt zsidó munkaszolgálatosok jó része is flekktífuszban halt meg. Nem tudjuk, hogy más fertőzések, a fagyások, az alultápláltság, a háborús események mellett mennyi áldozatot szedett a tetvek által terjesztett betegség. A tífusz 1944 tavaszán Magyarországon is megjelent, főként a keleti megyékben.
Dr. Csik László, az Országos Orvosi Kamara elnöke, dr. Orsós Ferenc bizalmi embere 1944 június 15-én elmondott beszédében felidézte, hogy dr. Johann Béla, a Belügyminisztérium államtitkára milyen indokkal kérte tőle zsidó orvosok mentesítését a munkaszolgálat alól. Johann azt állította neki, hogy
„a honvédelem igen nagy igényekkel lép fel, nincs tekintettel a polgári szükségletekre, emiatt a harmonikus együttműködés akadályokba ütközik, következésképp a polgári egészségügy ellátásának súlyos sérelme nélkül nem lehet a holtpontról elmozdulni. A zsidó munkaszolgálatosokra tehát ezek szerint nemzeti érdekből szükség van. Hivatkozott a kiütéses tífuszjárványra is, mely az ország keleti megyéiben jelentkezett és ahol sok zsidó munkaszolgálatos van alkalmazva…”
Dr. Orsós, dr. Csik, dr. Incze és fajvédő társaik Magyarország német megszállása után rákényszerítették az akaratukat Johann Bélára. Ő meg beadta a derekát, hiszen főnöke, a belügyminiszter, Keresztes-Fischer Ferenc, ekkor már Mauthausenben raboskodott.
Tífuszjárvány ide vagy oda, a magyar náci orvosoknak 1944-ben fontosabb volt a zsidó orvosok munkaszolgálatra való behívása, mint a tífusz megfékezése a legszegényebb magyarok között.
Pelle János összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Az viszont biztos, hogy a Jóisten jobban tette volna, ha csak egyféle embert és egyféle állatot teremt.
Milyen ember- és milyen állat-féleség tetszene neked?
Kereszteny, magyar es mondjuk a puli.
De a vicc az, hogy engem peldaul nem erdekel, hogy ha minden ember egyforma, bar szeretem a sokszinuseget. Neki viszont olyan szuksege van a ciganyokra, zsidokra, negerekre, stb., mint egy falat kenyerre, mert kit gyulolhetne nelkulunk?
Leszarni!
Az Sz. István névről jut eszembe.Két fiatalasszony és egy idős, szakállas úr ülnek a vonat egyik fülkéjében.
Nő.1 súgva :
– Mond, ez nem a Szent István?
Nő. 2 döbbenten :
– Hülye vagy? Az legalább ezer éve halott.
Pár perc mulva nyílik a fülke ajtaja és belép egy férfi, aki – meglátva az öregurat felkiált- István! Ezer éve nem láttalak!
Nő. 1 :
– Na! Ki a hülye?
:-)))
Kiraz a hideg a gondolattol, hogy minden ember olyan lenne, mint Te.
Persze az is lehet, hogy te a masik kategoriaba sorolod magad, de akkor is a kutyamat preferalom.
Mi meg annak örülünk, hogy nem ilyen emberek mint te, mongyátok meg a tutit. (hagytam neked kis csemegét)
Ezt sosem értettem, hogy ha téged zavar a sokféleség, a sokszínűség, miért gondolod a közjó forrásának, hogy ha másoktól – például tőlem is – elveszed? Neked legyenek egyféle barátaid, engem nem érdekel. De téged miért zavar, hogy ha én élvezem a világ – és benne az emberek – sokszínűségét?
Engem sem zavar a „sokszínűség” de abban biztos vagyok, hogy nem ugyanazt értjük alatta.
Vélhetően te a Coudenhove-Kalergi tervet érted alatta, míg én a rendet, és a többségi társadalom közös elvárásait, a helyi lakosságtól.
Szánalmas. Kalergi terv? Nem szégyellitek még mindig ezt marhaságot fújni? Még nem mondta el egy németül tudó ismerősötök, hogy abban nem az van, amit beleképzeltek. Viccesek vagytok nyomorúságotokban.
Rend alatt te a sokszínűség eltörlését, a korlátozást érted. A jól működő társadalom a fantasztikusan bonyolult működésével felfoghatatlan számodra, ez idegesít, frusztrál téged és valamiért az a borzasztó elvárásod van magaddal szemben, hogy neked értened kell, mi zajlik körülötted. Ezért menekülsz a „rendhez”, mert attól várod a számodra is felfogható egyszerűsítését a világnak. Ez a temető rendje. Van egy rossz hírem. Te még egy temetőben is eltévednél. Tehát egy tömegsír a megoldás. Ez a te sokszínűséged.
Pedig minden ember számára egyértelműen meg van fogalmazva a terv, csak ti megpróbáltok mellébeszélni és hazudozni róla.
Látom, a rend fogalmát sem egyformán értelmezzük.
A te olvasatodban rend van Franciaországban, Olaszországban, Görögországban stb stb, az enyémben meg az a rend legfeljebb átmeneti nyugalmat jelent.
Mesélsz nekem arról a „jól működő társadalomról”?
Merre van, miből látni hogy az „jól működik”?
A rendhez nem menekülnek az emberek, hanem alapelvárásként tekintenek rá. Az emberek döntő többsége rendpárti nem pedig „sokszínű”(?) párti.
A temetőben szerintem inkább te tévednél el, mivel (el)vakultan nagyon nehéz eligazodni, még egy temetőben is.
Ma a nyugat-európai társadalmakat jól működő társadalmaknak lehet nevezni. Ezt lehet vitatni valami sosemvolt-sosemlesz eszményi marhasághoz képest, de egy relatív listán nem.
A te rended megvalósulni látszik Észak-Koreában, Kínában, Oroszországban. Ami érdekes, hogy mégsem menekülsz oda, és mások sem, ellenben ezekből az országokból szoktak Nyugat-Európába menekülni.
Az emberek döntő többsége szerintem is rendpárti. Sajnos nem értetted, amit előbb írtam, pedig nagyon drukkoltam, de láttam, hogy nem lesz könnyű.
Szóval az a gond, hogy a rend állapota is lehet olyan komplex és sokrétű, – ne adj’ isten – sokszínű, hogy te azt már káosznak látod. De ez nem a társadalom állapotáról szól, hanem a te felfogásbéli korlátaidról. És szerintem ne a te korlátaidhoz igazítsuk a társadalmakat és a rend fogalmát egyelőre:)
Azért érdekes, hogy te „menekülésnek” látod a megélhetési bevándorlást, amit pont az általad annyira preferált országok generálnak, a bevándorlókat kibocsátó országok kárára.
Az is vicces, hogy te azt tartod rendnek, hogy egyik ország kirabol egy másikat, egyik ország nyomorban tart másokat.
Mi az hogy „sokszínű káosz”?
Miért hiszed hogy szerintem káosz a „sokszínűség”? Miért nem arra keresed a választ, hogy én vajon mit hiszek sokszínűségnek, ahelyett hogy a saját elképzelésedet erőszakos módon ráerőltetni próbálod másokra?
Én csak annyit mondok, ne a te, a ti (szűk csoport), ideológiátokhoz, ostobaságaitokhoz igazítsuk a rend fogalmát, hanem azt bízzuk az emberek többségének elképzeléseihez.
Mivel még mindig nem érted, amit írtam, nekiálltál szalmabábozni. Bocs, de unalmas és fárasztó vagy.
Te Gébtelen vagy megérteni a Magyarok Istenétől elrendelt rendet.
Te talán még azt is tagadni mered, hogy Borneó és Celebesz, magyar volt és magyar lesz!
te valamiféle lipót szökevény lennél, kicsim?
Gébedj meg!
Most latom, hogy lajkolod is magad 🙂
Itt csak efféle csökött gondolatokat vált ki ez a „sztori” A jelzett korszak osztrák és magyar antiszemitizmusai, netán az írás felvetéseire adott válaszai hol maradnak?Érdemes a Mandinerre kitett változat kommenjeit is átfutni. Az egyik szerint Pelle úr is „bérrettegő”. „Ez ám a karrier !”
Itt csak efféle csökött gondolatokat vált ki ez a „sztori” A jelzett korszak osztrák és magyar antiszemitizmusai, netán az írás felvetéseire adott válaszai hol maradnak?Érdemes a Mandinerre kitett változat kommenjeit is átfutni. Az egyik szerint Pelle úr is „bérrettegő”. „Ez ám a karrier !”
Csak egy újabb cikk ami féligazságokról szól.
A németekre azt ráfogni, hogy a tífuszt valamiféle „zsidókommunista betegségnek” tartották volna, nagyfokú ostobaságra és rosszindulatra vall.