Egy, a járvány miatt félbeszakadt utazó tárlattal és egy nemrég megjelent bibliográfiával emlékezett az évfordulóról a Kertész Intézet.
„Az embernek, az egyszeri halandónak nem az a dolga, hogy halhatatlan, akár racionális struktúrákat építsen, egy piramisépítő rabszolga névtelen, fogcsikorgató szorgalmával, hanem hogy megértse halandóságát, és megmentse a lelkét.”
Négy éve, hogy meghalt Kertész Imre, az egyetlen irodalmi Nobel-díjas magyar írónk, aki gyermekként megjárta és túlélte többek között Auschwitz és Buchenwald koncentrációs táborait. A Svéd Akadémia 2002-ben ezzel az indoklással ítélte neki a Nobel-díjat:
„egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.
A járvány miatt félbeszakadt, de ma zárt volna az az utazó tárlat a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban (FSZEK), amely eddig kiadatlan fotókon és vallomásokon keresztül, digitális tartalmakkal kiegészülve tekinti át Kertész Imre tanulóéveit.
A Kertész Imre Intézet februárban megnyílt utazó tárlata digitális tartalmakkal is kiegészült: a szerencsés látogatók monitoros vetítés, valamint érintőképernyős applikációk segítségével még inkább közelebb kerülhettek az egyetlen magyar Nobel-díjas író életéhez, korához, valamint első könyve, a Sorstalanság keletkezésének élményszerű megismeréséhez.
A kiállítás megnyitója után bemutatták az intézet gondozásában megjelent Kertész Imre művei című bibliográfiát. Hafner Zoltán, a kötet szerkesztője, az intézet kutatási igazgatója erről azt mondta, hogy a kiadvány egyfajta felmérése és összegzése az író eddig kiadott műveinek: nyolc tematikus fejezetben összesíti megjelent köteteit, írásait, a vele készült interjúkat, műfordításait, leveleit és idegen nyelven megjelent könyveit is.
„A kötetben azt mutatjuk meg, hogy eddig milyen ismeretekkel rendelkezünk a Kertész-művek tekintetében, így jobban látjuk a továbblépés lehetőségeit” – közölte, hozzátéve: sok kézirata kiadatlan maradt, műfordításai pedig csaknem 30 éve nem jelentek meg.
