Raphael Israeli professzor, az izraeli arab társadalom kutatója szerint az anticionista arab politikusok igenis választóiknak nézeteit képviseli – írja az Israel Hayom.
Israeli professzor a közel-keleti tanulmányok professor emeritusa a Héber Egyetemen és a Haifai Egyetemen, könyvek és tanulmányok tucatjait közölte az izraeli arab társadalomról.
Az Israel Hayom annak kapcsán kérdezte, hogy felmerült izraeli zsidó pártok és arab pártok együttműködésének lehetősége a kormányalakítás terén [az interjú Netanjahu-Ganz megállapodás előtt került publikálásra – A szerk.].
A kutató kifejtette, hogy jelenleg az izraeli arab társadalomban „nem a közeledés növekszik, hanem az izraeli arabok eltávolódnak az »izraeliségtől«”.
Israeli úgy véli, hogy az izraeli araboknak új képviseletet kell keresniük egy olyan párt formájában, amely nem akarja aláásni a zsidó államot. Ennek ellenére pesszimista gondolatokat is megfogalmazott az izraeli arab társadalomról.
„Ugyanaz arab társadalom, amelyet állítólag nem képviselnek az arab politikusok, rendre megszavazza őket. Ez a legjobb bizonyíték rá, hogy az állítólagos ellentét nem létezik”.
Az elképzelés, hogy az izraeli arabok létrehozhatnának egy civilizáltabb, demokratikusabb pártot „azon a feltételezésen alapszik, hogy nagy eltérés van az izraeli arabok – akiket mérsékeltnek gondolunk – és az arab Knesszet-képviselők között. Én is szeretném ezt hinni. Régen el is hittem, de tévedtem, mert mit lehet tenni a ténnyel, hogy ezek a pártok egyszerűen képviselik a választóikat, akik mindig megválasztják őket?”
Israeli szerint ennek kiváló bizonyítéka az utóbbi választásokon megnövekedett arab részvétel: „a megnövekedés az arab választók részvételében, akik a Közös Arab Listára szavaztak az elmúlt két választáson, azt mutatja, hogy a közönség és a párt teljesen azonos”.
A kutató szerint az sem mutat előre, ha vezető politikai pozíciókat kapnak arabok. „Számukra a cionizmus egyenlő a gyarmatosítással . . . Sokan, akik azon pártokkal azonosulnak, amelyekből az Egyesült Arab Lista áll, egyetértenek ezzel. Nem a mérséklődés folyamatát látjuk, hanem a radikalizációét”.
Israeli kifejtette a lapnak adott interjújában, hogy „az ország zsidó lakosságának nagy többsége cionista zsidó, és ennek a többségnek a cionista állam három pillére az alija, a telepek és a biztonság. Ezt a három alapot elutasítják az arabok, de akkor hogyan akarnak integrálódni? . . . Nem fogják megszavazni a Knesszetben azt, hogy tankokat vegyenek az ország megvédésére, mert nem gondolnak Izraelre a saját országukként. Ezt fájdalommal és csalódottsággal mondom, nem örülök ennek. De az biztos, hogy a »különbség« a polgárok és a politikusok között nem létezik”.
Az adatokra, miszerint egy felmérés alapján az izraeli arabok 83%-a akar integrálódni, Israeli kijelenti, hogy „Izraelben akarnak élni, de nem fontos nekik Izrael. Ez egy komoly eltérés, amit ma összemosnak. Ha ezt megértjük, sokkal tisztább lesz a kép”. Israeli azt is hozzátette, hogy nem várja el az arab közszereplőktől, hogy az izraeli himnuszt énekeljék és cionisták legyenek, de elvárja, hogy ne legyenek anticionisták, és ne támogassák a terrorizmust.
„Csakis öngyilkos, őrült emberek nyújtanák ki a kezüket azoknak, akik aláássák az állam alapjait”.
