„Nem értek egyet az ultimátumokkal” – válaszolta hétfőn Juli-Joel Juriovics Edelstein házelnök a Legfelsőbb Bíróság bíróinak, mondván, akkor lesz legközelebb szavazás az izraeli parlamentben, amikor „a politikai helyzet világossá válik”.
A Legfelsőbb Bíróság hétfőn arra kérte a házelnököt az ellene benyújtott petíció megtárgyalása után, hogy tegye világossá, szándékában áll-e szerdáig lehetővé tenni a leváltására irányuló szavazást. Edelstein elutasító válasza után Eszter Hajut, a Legfelsőbb Bíróság elnöke elrendelte a szavazás megtartását szerdáig.
A bejelentés nagy port kavart, tetézve az amúgy is súlyos helyzetet. A zsidó állam napok óta karanténban van, a megbénult gazdaság miatt a munkanélküliek száma várhatóan egymillióra fog nőni Pészach végére. Szerdára a vírus következtében elhunyt betegek száma hirtelen ötre emelkedett. És ha mindez nem lenne elég, alig néhány nappal a zsidóság Egyiptomi szabadulásának ünnepe előtt, Edelstein bejelentésével tetőzött a hazai belpolitikai válság, polgárháború és anarchia szélére sodorva az amúgy is pattanásig feszült helyzetben vegetáló országot.
A Knesszet elnöke szembeszegült a Legfelsőbb Bíróság bíráival, azt az üzenetet sugallva, hogy ezentúl a bíróság döntése nem számít. A médiában alkotmányos válságként terjedő hírre a szakértők, alkotmányjogászok nyugalomra intettek: Izrael jogállam, senki nem állhat a törvény felett.
A zsidó állam történetében az izraeliek egyben mindig biztosak lehettek, Izrael jogállam és az igazságszolgáltatás a demokrácia védjegye. A törvény mindenkire vonatkozik, a bíróság döntése ellen lehet fellebbezni, de a Legfelsőbb Bíróság, a Bagac döntése megkérdőjelezhetetlen, az izraeli zsidóság létének és identitásának záloga.
Ebben a hitben szerda reggelre az egész ország valami hasonló bölcs útmutatásra várt, mint amit annak idején a Likud legendás alapítója, az ország hajdan volt ikonikus vezére, Menahem Begin mondott. A várakozások ellenére nem a miniszterelnök szólalt meg, hanem Juli Edelstein. Hivatkozva a kialakult helyzetre és súlyos kritikával illetve az igazságszolgáltatást, beadta lemondását, mondván, nem engedheti meg, hogy az ország anarchiába vagy polgárháborúba sodródjon.
A több mint egy éve megválasztott kormány nélküli Izrael legújabb belpolitikai válságát az idézte elő, hogy a 61 képviselő támogató szavazatának begyűjtését követően kormányalakítással megbízott Beni Ganz (Kék-Fehér) az ilyenkor szokásos parlamenti procedúrának megfelelően kezdeményezte a bizottságok megalakítását és a házelnök leváltását. Ügyvivő kormány elnökét utoljára 2015-ben választották meg többségi szavazás útján. A leváltására megalakuló bizottságot Edelstein azzal vétózta meg, hogy szerinte a többséghez elegendő szavazatokat biztosító arab (terroristák) szavazatai nem érvényesek, végül hivatkozva a koronavírus miatti vészhelyzetre, a parlamentet a múlt héten nemes egyszerűséggel egy hétre bezáratta.
A Benjamin Netanjahu vezette ügyvivő kormány legértékesebb védelmi bástyája jelenleg saját házelnöke, mint a törvényhozás és a bizottságok megszavazásának egyszemélyes, törvény által felhatalmazott intézménye. Ily módon Edelstein ellenszegülése a leváltására irányuló kezdeményezésre érthető reakció volt, de a Legfelsőbb Bíróság végső döntésével való esetleges szembeszállásával túllépett volna minden törvényes határt, veszélyes helyzetbe sodorva ezzel nemcsak az ország biztonságát, de párját, a Likudot is.
Következésképpen Edelstein döntése – talán először – megosztotta a Netanjahu-éra alatti Likudot. Amir Ohana megbízott igazságügy-miniszter, Levin idegenforgalmi miniszter, Netanjahu legszorosabb szövetségesei, valamint az ultraortodox pártok rögtön kiálltak Edelstein mellett, ellenben Gilad Erdan és Gideon Szá’ár bár kritizálta a bíróság döntését, annak tiszteletben tartására szólított. Utóbbiakhoz csatlakozott Ajelet Saked, a Netanjahu-kormány volt igazságügy-minisztere is, majd egyre többen jelentették ki a Likudból, hogy ha nem is értenek egyet, a Bíróság döntését nem szabad semmibe venni.
Edelstein és támogatói azonban továbbra is azzal indokolják nemtetszésüket, hogy a Bíróság túllépve hatáskörét politikai döntést hozott, aláásva ezzel az izraeli demokráciát és a Knesszet függetlenségét.
Eszter Hajut viszont világossá tette, a demokratikus folyamatok aláásását pontosan a többség által az elnök leváltását kezdeményező szavazás folyamatos megakadályozása jelenti. De azt is leszögezte, hogy a Bíróság csak nagyon ritka esetben és csakis „parlamenti rendszerünk megsértésének megakadályozása érdekében avatkozik be”.
Edelstein azzal érvelt bírósági meghallgatása során, hogy az elnök újraválasztása csak a következő kormány beiktatása után lehetséges. Hajut azonban arra figyelmeztetett, hogy a Knesszet nem eszköz a kormány kezében, ellenkezőleg: a Knesszet szuverén.
Edelstein magatartása nagy port kavart fel és úgy tűnik, az sem szolgált mentségére, hogy kijelentéseivel bizonyítani akart. Kritikusai szerint nem méltó a Gulagot is megjárt orosz zsidó fiúhoz, akinek pontosan tudnia kellene, mit jelent a demokrácia alappillérének számító igazságszolgáltatás döntéseinek tiszteletben tartása. Edelstein 1987-ben alijázott, és rögtön bevetette magát a cionista telepes életbe. A nemzeti-vallásos aktivista néhány köztes megálló után végül belépett a Likudba. Volt bevándorlási és diaszpóraügyi miniszter, majd 2013 óta a Knesszet elnöke. A jobboldali rotációs hagyományoknak megfelelően, töretlen karrierje csúcsa lett volna jövőre Rueven Rivlin megüresedő államelnöki pozíciójának átvétele.
Edelstein első felesége halála után nem sokkal egy nagyon befolyásos, ugyanakkor ellentmondásos politikai nézeteket valló családba nősült be. Felesége, Irina Nevzlin, annak az orosz milliárdos Leonid Nevzlinnek a lánya, aki többek között a Haaretz 20%-os tulajdonosa és saját alapítású Liberal című magazinjával az élen Benjamin Netanjahu egyik legnagyobb kritikusa. Irina még mindig hordja a Nevzlin nevet, és az édesapja által alapított és jelentős pénzösszeggel támogatott Diaszpóra Múzeum (Beit Hakfutsot), illetve a NADAV Alapítvány vezetője.
Irina Nevzlin tavaly megjelent könyvével kapcsolatban így nyilatkozott házasságáról:
„Ami összehozott minket, az a zsidó nép iránti szeretet, amit lehetne klisének is nevezni. Nagyszerű, ha van egy olyan partnered, akivel megoszthatod szenvedélyedet” (NADAV Alapítvány).
Edelstein annak ellenére, hogy még a lemondása idején is keményen kritizálta a Legfelsőbb Bíróság döntését, pontosan tudja, hogy nem először és valószínűleg nem utoljára történt meg, hogy a bíróság a jobboldali politikusok számára kevésbé népszerű döntést hozott. Kritizálni vagy elutasítani a döntést azonban két teljesen különböző dolog.
Az igazságszolgáltatás feladata Izraelben a demokrácia és zsidóság jogainak védelme, még akkor is, ha a döntés nem felel meg a politikusok vagy a kormány elvárásainak. Az elmúlt években többször is vitára adott okot és megosztotta az izraelieket a Legfelsőbb Bíróság döntése, de be nem tartása meg sem fordult senki fejében. Megemlíthetjük például a giusz – sorozási törvényt, ami végül a volt védelmi miniszter, Avigdor Liberman hajthatatlansága miatt a Netanjahu vezette kormány szakadáshoz és a több mint egy éve tartó politikai válsághoz vezetett.
Az Edelstein körül kialakult vita kapcsán többször is elhangzott a Menahem Beginre való utalás, nem véletlenül.
Többek között Beni Gánz, az ellenzék vezetője és jelenleg kormányalakítással megbízott miniszterelnök-jelölt Twitteren válaszolt Levin idegenforgalmi miniszternek, amikor az Edelstein-vita hevében nekiment a Bíróságnak:
„Levin (miniszter), Menachem Begin elszégyellné magát ettől az írástól. A demokrácia az demokrácia, és nem csak akkor, ha neked megfelel. Tiszteld a többség döntését, és hagyd abba az állami intézmények károsítását!”
1979-ben a Bagac addig precedens nélkül, egyhangúlag Eilon Moreh-Gush Emunim település (Szamária) megsemmisítése mellett határozott. Azzal indokolva a döntést, hogy ebben az esetben nem indokolt biztonsági szempontból a vitatott arab területek kisajátítása, és 30 napot adott a telepesek evakuálására.
A Legfelsőbb Bíróság döntése nagy felháborodást keltett és megosztotta az országot. Akkoriban a zsidó állam miniszterelnöke Menahem Begin volt, aki azzal nyugtatta meg a pattanásig feszült kedélyeket, hogy „vannak Bírák Jeruzsálemben”.
ואם מישהו יאמר לי אי פעם שההתנחלות היהודית בארץ-ישראל היא בלתי-חוקית, יהיה אשר יהיה האומר, כך אשיב לו: יש שופטים בישראל.