Több áldozatot ejtett a koronavírus, mint Kínában. Tíz nap alatt 9 ezerről 50 ezerre nőtt a fertőzöttek száma.
Kicsivel több, mint egy hónap telt el azóta, hogy hazaérkeztem Spanyolországból, ahonnan most borzalmas hírek szivárognak hozzánk. Február végén az andalúziai tengerparton nyoma sem volt az aggodalomnak, mindenki nyugodtnak tűnt az ott töltött két hét alatt. Igaz, kissé értetlenül fogadtuk a hírt, miszerint a Tokiói Maratonra benevezett, ám a koronavírus miatt onnan kitiltott külföldi sportolóknak meghirdették: ne csüggedjenek, a napsütötte Sevillában tárt karokkal várják őket, hogy február 23-án bepótolhassák a maratoni távot egy spanyol futóversenyen.
Egyértelmű volt: az európai kontinens nyugati felén a helyiekben halvány nyoma sincs a félelemnek – sem az elővigyázatosságnak. Dr. Fernando Simón, egészségügyi vezető február 9-én még arról beszélt, hogy az országban legfeljebb egy maroknyi fertőzöttel kell számolni.
Most, hat héttel később azonban a hírek szerint a koronavírus-fertőzés következtében elhunytak száma már meghaladta a 4 ezret (!), és összesen több mint 56 ezer embernél igazolták a COVID-19 nevű vírus jelenlétét. Összehasonlításként: Kínában hivatalosan 3 285 halottról adtak hírt, míg Olaszországban eddig 6 820 áldozattal számolnak.
A hatóságok csütörtöki tájékoztatása szerint Spanyolországban csak az elmúlt 24 óra alatt 655 halálesetet jelentettek, intenzív osztályon mintegy 3700-an vannak.
Egyértelmű tehát, hogy Olaszország után ma Spanyolországban a legnehezebb a helyzet Európán belül, és rekordgyorsasággal szed áldozatokat a vírus. Felmerül a kérdés: mi történt? Hiszen Spanyolország végigszemlélhette Kína és Irán esetét, sőt, Olaszország szintén elrettentő példa lehetett volna ahhoz, hogy időben védőintézkedések bevezetése mellett döntsenek.
„No importa”
A vírus gyors terjedése földrajzi közelségre nem fogható, ugyanis – Franciaországgal, Svájccal, Ausztriával és Szlovéniával ellentétben – Spanyolország még csak közös határral sem rendelkezik Olaszországgal. És itt a pont: talán épp ez volt az, ami kellő merészséget adott a madridi vezetőknek ahhoz, hogy elhiggyék, kellően messze vannak az európai gócponttól, így hazájuk nem juthat az olasz tragédia sorsára.
A már említett sportesemények folytatódtak, és a társadalmi magatartás sem változott az amúgy közvetlenségéről híres – és szeretett – nemzet köreiben. A The Guardian emlékeztet: február 19-én még 2 500 valenciai focirajongó vegyülhetett 40 ezer olasz szurkoló közé, amikor a lombardiai Bergamóban tartottak meccset. Mint az elmúlt hetekben láttuk, azóta az észak-olasz régióban „berobbant a bomba”, és sajnos mára Spanyolországot is elérte.
Március közepén az Atlético de Madrid támogatói közül 3 ezren repültek közösen Liverpoolba szurkolni kedvenc csapatuknak. Spanyolországban elsőként focisták, szurkolók és sportújságírók lettek rosszul.
A helyzet azzal sem lett jobb, hogy nőnap alkalmából újabb rendezvények és demonstrációk csalogatták utcára az embereket. Még Pedro Sánchez miniszterelnök is arra bátorított tömegeket március 8-án, hogy vonuljanak közterekre – noha addigra Észak-Olaszország már teljes karantén alatt állt.
Akkor az országban 589 fertőzött és négy halálos áldozatot tartottak nyilván. Mégis nőnap alkalmából 120 ezren gyűltek össze Madridban, köztük miniszterek és a miniszterelnök felesége, Begona Gomez. A hölgynél azóta pozitív teszt született, ahogy az egyenlőségért felelős spanyol miniszter, Irene Montero és a 62 éves miniszterelnök-helyettes Carmen Calvo esetében is.
Megkésett reakciók
Következő napra a regisztrált fertőzöttek száma megduplázódott, és a vírus kontrollálhatatlan gyorsasággal terjedt tovább.
Kevesebb, mint egy hét múlva Sánchez teljes zárlatot rendelt el. Ám sajnos úgy tűnik, túl későn született meg a döntés.
Spanyolországot teljesen felkészületlenül érte a pusztító vírus hulláma, és az állam jelenleg is alapvető felszereléseket nélkülöz. Lélegeztető gépeket, orvosi védőruhákat és teszteket még csak most próbálnak beszerezni nagy számban, és a Bloomberg beszámolója szerint az egészségügyi dolgozók szinte kilátástalan helyzettel néznek szembe. Vannak olyan orvosok, akik jobb híján szemetes zsákokkal igyekeznek védeni magukat, és a meglévő felszerelések nagy része sem alkalmas az életmentő munkára.
Beszámolók szerint Madrid legnagyobb kórházában az emberek a várókban halnak meg tömegével, még azelőtt, hogy egyáltalán meg tudnák vizsgálni őket. A halottak számára nincs elegendő hely, ezért több tucat hullát a közeli műjégpályán helyeztek el.
A spanyol parlament csütörtök hajnalban megszavazta a március 15. óta tartó szükségállapot meghosszabbítását április 11-ig. Eddig 635 embert tartóztattak le a karantén megszegéséért, és közel 77 ezret büntettek meg. A szakemberek azt remélik, hogy a szigorú intézkedéseknek köszönhetően végre sikerül rávenni a lakosságot arra, hogy otthonaikban maradjanak – és ezzel sikerül lassítani a koronavírus terjedését. Olaszország ebben bátorító reménységet adhat, ott ugyanis szerdán már valamivel kevesebb új esetről adtak hírt – a zárlat elrendelése utáni harmadik héten.
Mi itthonról — szintén harcban állva — szívünkből szurkolunk ezekben a sötét napokban. Viva Italia! Vamos, España!
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.