A magyar származású ügyész göngyölítette fel az „Einsatzgruppen-ügyet”, és részt vett a Nemzetközi Büntetőbíróság felállításában is.
Ferencz Benjámin 1920. március 11-én született a partiumi Csolton, így a mai napon töltötte be a századik életévét. Ő képviselte a vádat a háborús bűnösök sorrendben kilencedik nürnbergi perében, és ő is bábáskodott az ENSZ nemzetközi büntetőbíróságának felállításánál is — derül ki az Info Világ írásából.
A trianoni békeszerződés 1920. júniusi aláírását követően a férfi családja Amerikába menekült. Amikor Benjámin New Yorkban elkezdte az iskolát, még angolul sem tudott, de végül kitűnő tanuló lett belőle, és később ösztöndíjat nyert a Harvard Egyetemre.
Az elit egyetemen jogot tanult, s később, a második világháború után – előtte 1944-ben közlegényként rész vett a normandiai partraszállásban – ő lett a nürnbergi perek legfiatalabb ügyésze.
A németül is beszélő — immáron Benjamin Berell Ferencz — elsőként azt kapta feladatul, hogy bizonyítékokat gyűjtsön a náci vezetők ellen tervezett perekhez a felszabadított haláltáborokban, majd civilben, jogászként csatlakozott a nürnbergi perek előkészítőihez.
A keleti frontról gyűjtött jelentések alapján Ferencz göngyölítette fel az „Einsatzgruppen-ügyet”. Ezeknek a „bevetési csoportoknak” nevezett SS-halálosztagoknak mintegy háromezer tagja volt, áldozataik számát sok százezerre becsülik.
Az Einsatzgruppen-per volt sorrendben a kilencedik a nürnbergi perek közül, 1947–48 fordulóján. Ennek az eljárásnak lett a főügyésze hősünk, az akkor 27 éves fiatalember. A 24 vádlottat a bíróság kivétel nélkül bűnösnek találta, közüle tizennégyet halálra ítélte.
A nürnbergi perek után Ben B. Ferencz Németországban maradt, ahol feleségével családot alapított, három gyermekük született. Olyan pereken dolgozott, amelyekben a koncentrációs táborok túlélőit kárpótolták, a nácik által zsidóktól elkobzott vagyont adták vissza, vagy tisztségüktől megfosztott zsidók nyugdíjáról döntöttek.
1957-ben tért vissza az Egyesült Államokba, ahol ügyvédként praktizált, ám a vietnami háború miatt otthagyta a magánpraxist, és egy nemzetközi bíróság létrehozásán kezdett el dolgozni. Ebből nőtt ki a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC), ami a népirtással, háborús bűnökkel és emberiesség elleni más bűncselekményekkel foglalkozik.
Az első vádlott egy véreskezű kongói hadúr volt, aki elrabolt gyerekeket kényszerített privát milíciáiban harcra a polgárháborús afrikai országban. Hágai perében Ferencz, Nürnberg akkor már csak egyetlen élő ügyésze mondhatta el a vád zárszavát.
Hollandiában, a nemzetközi büntetőtörvényszék épülete melletti parkban pár éve sétautat neveztek el Benjamin Ferencz tiszteletére – aki szüleitől hallott magyar szavakból máig megőrzött néhányat.
Nevét a szélesebb közönség néhány éve ismerte meg a Prosecuting Evil (Vádemelés a Gonosz ellen) című dokumentumfilmben, ami egy csapásra médiasztárt csinált a még mindig életvidám, energikus, szellemileg és fizikailag egyaránt friss jogászprofesszorból.
Ben B. Ferencz munkájához a hippiktől kölcsönzött jelszót. A „Szeretkezz, ne háborúzz!” (Make love, not war) felhasználásával megalkotta saját mottóját: „Make law, not war!” (Törvénykezz, ne háborúzz).