Az Erdélyből származó, 99 éves Ben Ferenczről már készült egy dokumentumfilm, most a kalandos életét fogják feldolgozni.
A XX. század legnagyobb tömeggyilkossági büntetőperének egyik vezető ügyésze pár hónapos korában érkezett meg Erdélyből elvágyódó szüleivel Amerikába. A II. világháborúban egyszerű közlegényként tért vissza Európába. Itt hamarosan egy új, különleges egységhez vezényelték, amit a nácik háborús bűneinek feltárásával bíztak meg.
Ben Ferencz munkásságát egy nemrég bemutatott dokumentumfilm ábrázolja, amelyet ugyan azok készítettek, akik most arra vállalkoznak, hogy a 100. életévében lévő férfiról portréfilmet készítsenek
— írja a The Algemeiner magazin, amely arról számolt be, hogy Barry Avrich és Patrice Theroux filmesek a napokban a Netflixen is bemutatták a 2018-as Toronto Nemzetközi Filmfesztiválon debütáló Ferencz munkásságáról szóló dokumentumfilmjüket (Prosecuting Evil: The Extraordinary World of Ben Ferencz).
Különleges megtiszteltetés, hogy elmesélhetjük korunk egyik ikonikus, történelmi szereplőjének személyes történetét is. Igazi felelősség számunkra, hogy még több emberhez juttathatjuk el az ő fontos történetét, ezúttal forgatókönyvi formában
— idézik Barry Avrich-ot.
Ferenczet, a fiatal és ambíciózus jogász-ügyvédet a háború végén azzal bízták meg, hogy egy a náci háborús bűntettek elkövetőinek azonosítását végző kutatócsoportot vezessen. Munkája során bukkant rá egy titkos iratkötegre, amely az Einsatzgruppék tevékenységét taglalta.
Sokan az ő elszánt kutatásának is tulajdonítják azt, hogy a perben 22 náci vezetőt ítéltek el – közöttük többet halálra.
A világháború és a nürnbergi perek után Ferencz továbbra is Németországban maradt. Olyan pereken dolgozott, amelyekben a koncentrációs táborok túlélőit kárpótolták, a nácik által zsidóktól elkobzott vagyont adták vissza, vagy tisztségüktől megfosztott zsidók nyugdíjáról döntöttek.
1957-ben tért vissza az Egyesült Államokba, ezután ügyvédként dolgozott. Egy nemzetközi bíróság létrehozásán kezdett el munkálkodni. Ebből nőtt ki a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC), ami a népirtással, háborús bűnökkel és más emberiesség elleni bűncselekményekkel foglalkozik.
Sosem álmodoztam arról 27 évesen a nürnbergi bírósági teremben nácikat vizsgálva, hogy egy nap az életem egyszer majd egy film tárgya lesz. Megtiszteltetés, hogy részese lehetek 100. életévemben ennek az utazásnak is. Csináljuk hát meg!
— kommentálta a minapi bejelentés hírét Ferencz.
Tudom, hogy a magyar egy igen bonyolult nyelv, de sosem késő megtanulni legalább A1 szinten! Főleg, ha az ember újságíró:
1. Az ugyan szó KÜLÖNÍRVA azt jelenti: BÁR; ANNAK ELLENÉRE, HOGY, hogy…Példa: 1. Ugyan ( = bár, annak ellenére, hogy) azt terveztem, hogy ma kirándulok, végül mégsem mentem, mert rossz az idő. 2. Az új filmet ugyan (= bár, annak ellenére, hogy) azok készítik, mint a korábbi kasszasikert, mégsem tudni, vajon az új alkotás is sikert arat-e majd.
2. Amennyiben azt szeretnénk kifejezni, hogy valami/valaki valamivel MEGYEGYEZŐ, AZONOS, akkor az ugyan szó EGYBEÍRANDÓ a névmással. Például: ugyanaz = azonos, megegyező dolog, ugyanazt: azonos, megegyező dolgot; ugyanúgy = azonos, megegyező módon. Tehát a korábbi filmet ugyanazok (=azonos, a korábbival megegyező személyek) készítették, mint akik most az új film elkészítésére is vállalkoznak.
Ez lehetett elütés is.
Sajnos nem valószínű, mert ugyanolyan – főleg a bulvármédia és a kereskedelmi televíziók által kergemarhakórként terjesztett – nyelvtani hiba, mint a „egyenlőre vs egyelőre” dilemmája.