A több mint három hónapja tartó tüntetések nem független, szakmai kormányt eredményeztek, hanem azt, hogy az ország történetében először alakult 94%-ban a Hezbollah és azt bábként mozgató Irán által dominált kormány.
Amióta a szír csapatok kivonultak az országból, először állt fel Libanonban nyíltan és hivatalosan is szinte kizárólag a Hezbollah síita terrorszervezetet és szövetségeseit magában foglaló vezetés.
Bár ezt sem Hasszán Naszrallah, sem a Szaad Haririt követő új miniszterelnök nem ismeri el, szakértők szerint jelentős változás küszöbére lépett az Izraeltől északra fekvő ország, ami új kormányának köszönhetően további jelentős külföldi támogatásoktól eshet el, illetve
az utolsó szögeket veri szuverenitásának és függetlenségének koporsójába azzal, hogy ezüsttálcán kínálja Iránnak nemzete kulcsfontosságú szféráit.
Erre enged következtetni az a tény is, hogy Hasszán Diab miniszterelnök a napokban fogadta az iráni parlament elnökét, Ali Laridzsanit, aki biztosította őt arról: ha a nyugati és az öböl-menti államok nem is, Irán biztosan segítő jobbot nyújt a meggyötört országnak. Kijelentését egy teheráni meghívással is megpecsételte.
Technokrata kormányt vártak, terrorkormányt kaptak
Tavaly október 17-e óta eszkalálódik az a tüntetéssorozat, melyet az ország siralmas gazdasági helyzete váltott ki.
A libanoniak utcára vonultak, hogy az akkori vezetést, amelynek korrupciójából és játszmáiból elegük lett, hozzáértő, minden politikai párttól független, technokrata kormányra váltsák, amely képes hatékony megoldásokat találni az ország égető problémáira úgy, hogy nem hagyja magát megrontani a mélyen korrupt politikai pártoktól.
Különösen fontos számukra a kemény, korrupcióellenes fellépés, a jogi reform, és előrehozott parlamenti választások kiírása.
Bár az új, 20 miniszterből álló vezetésről Diab miniszterelnök váltig bizonygatja, hogy egytől-egyig pártfüggetlen technokratákból áll, a valóságban ez messze nincs így.
A miniszterelnök új kormánya tagjait mind pártatlan „specialistákként” mutatta be, valójában mindegyiküket libanoni politikai pártok jelölték. Kiválasztásukat hosszú politikai alkudozás és huzavona előzte meg, melyből hogy, hogy nem, a nyugati, illetve szaúdi kötődésű pártok kimaradtak, így Hariri Musztakbal (Jövő) Mozgalmának, és a Keresztény Libanoni Erők tagjai sem képviseltetik magukat Diab mellett. Emellett a libanoni drúz Walid Dzsumblatt vezette Progresszív Szocialista Párt is kimaradt a „buliból”.
A végeredmény egy Hezbollah-, Irán- és Szíria-párti kormány lett, ami csak látszólag tartotta meg a sokszínűséget, homogén jellegénél fogva a tüntetők csak „egyszínű” vagy „Halloween” kormányként emlegetik.
A Hezbollah síita terrorszervezet masszívan dominálja a politikai teret: a képviselők 94%-a politikai táboruk tagjaiból származik, szemben Hariri kormányával, ahol a 30 miniszterből „csupán” 19, azaz 63%, volt Hezbollah-támogató. A jelenlegi kormányban két miniszter tagja a terrorszervezetnek, a többi pedig két, a terrorszervezethez szorosan kapcsolódó formációhoz, a Gebran Basszi vezette Keresztény Szabad Hazafias Mozgalomhoz, illetve a síita Amal Mozgalomhoz köthetőek.
Diab kormánya az első olyan adminisztráció, amely világosan tükrözi a hosszú ideje háttérben meghúzódó hatalmi status quo-t Libanonban.
A tüntetők úgy érzik, a vezetés cserben hagyta őket, így kijelentették, maradnak az utcán:
„Ha a kormány továbbra is így gondolkodik, és nem hallgat a tüntetőkre, akkor maradunk az utcán és zúgni fog a »Nem kérünk belőletek!«. Itt voltak 30 évig, mégsem képesek felfogni, hogy nem kellenek nekünk!”
— nyilatkozta a Reutersnek az egyik fiatal tüntető, Tasnim Kobani.
Az új kormány mindeközben bizalmi szavazást nyert a libanoni parlamentben, bár a szavazást az arcmaszkos demonstrálók minden eszközzel – tojás, festék, kő dobálásával – igyekeztek megzavarni.
Iráni bábszervezetek, árnyékállamok
A perzsa állam hosszú ideje, számos közel-keleti országban igyekszik hatalmát és kontrollját kiterjeszteni, bebetonozni. Az elmúlt idők eseményei Irakban, Szíriában és Libanonban teljesen világossá tették, hogy az iráni Forradalmi Gárda proxyszervezeteket használ fel arra, hogy lassan-lassan államot hozzon létre az államban.
Ezek a szervezetek nyíltan nem köthetők Iránhoz, tehát bármilyen tettük felelősségét ők maguk, nem pedig a perzsa állam szenvedi el. Az árnyékállam-létet követően aztán lassan átveszik a hatalmat az állami testületekben, felemésztve az adott állam szuverenitását és függetlenségét.
Libanon esetében Irán bábszervezete, a Hezbollah már régóta ellenőrzése alá hajtotta az ország katonaságának és hírszerzésének nagy részét is, de mély befolyással rendelkezik a gazdasági területen is.
Az elmúlt másfél évtizedben a síita terrorszervezet fokozatosan őrölte porrá a teljes hatalomátvétel útjában levő akadályokat.
2008. május-júniusában fegyveres erővel vert vissza egy, a status quo megváltoztatására irányuló nyugatbarát libanoni erők általi akciót. A szervezet mintegy 50 ezer, erősen felfegyverzett katonáját semmilyen bejrúti, kormányzati rendelet betartására nem lehet kényszeríteni.
2016. október 31-én a Hezbollah régi szövetségese, Michel Aoun tábornok ült az elnöki székbe. Libanon négy hírszerző szervezetéből három élére az ő általa kinevezett, és a terrorszervezet által jóváhagyott személy került. Két évvel később, 2018. májusában a választások után a Hezbollah és szövetségesei ellenőrzése alá került a törvényhozó és a végrehajtó hatalom, és a parlamentben 128 székből immár 74-et birtokoltak.
A koalíciós kormány látszata egészen Szaad Hariri miniszterelnök 2019 októberi lemondásáig fennmaradt, de ekkorra már a terrorszervezet Deep State-té vált, kvázi árnyékkormányként ők irányítják az országot. A látszat lehetővé tette Libanonnak, hogy nemzetközi kapcsolatai legyenek, politikai és gazdasági szinten egyaránt, és szabadon folyjon be az országba az amerikai és az európai segély.
Van kiút a fojtogató pénzügyi válságból?
Libanon a világ egyik legeladósodottabb nemzete. Az ország elmúlt évszázadának legbrutálisabb válsága során a libanoni font mintegy harmadát veszítette el értékének.
A baj tavaly kezdődött, amikor a külföldi tőkebeáramlás lelassult, és a libanoni valuta erős romlásnak indult.
Most, hogy hivatalossá és egyértelművé vált a Hezbollah (azaz Irán) elsöprő dominanciája a libanoni hatalomban, sokan azt várják, hogy ez minden bizonnyal negatív hatással lesz majd Bejrút azon törekvéseire, hogy nemzetközi segítséggel enyhítse az országot sújtó pénzügyi válságot.
Összesen mintegy 4-5 milliárd dollárnyi kölcsönt szeretnének összeszedni nemzetközi adományozóktól, hogy egy éven keresztül gabonával, üzemanyaggal, és gyógyszerekkel tudják ellátni Libanont — nyilatkozta a pénzügyminiszter, Gázi Wazni.
A legfrissebb hírek szerint az Öböl-menti arab országok nem éppen kitörő örömmel reagáltak a választási eredményekre, így
a miniszterelnök most „új uránál”, Iránnál, illetve az IMF-nél, azaz a Nemzetközi Valutaalapnál próbálkozik.
Daib miniszterelnök szerint a kormány feladata „öngyilkos küldetés”, melynek során egy gyorsan közeledő „tűzgolyót” kell eloltania. A miniszterelnök a Reuters-nek tett nyilatkozatában az is kiemelte: „Őszintén el kell ismernünk, hogy az összeomlás kockázata sajnos nem egy képzelt dolog”
Izrael és a biztonságpolitikai status quo-váltás
A 2006-o libanoni háború után a zsidó államban kialakult az a vélekedés, miszerint egy Hezbollah-hal kialakuló következő konfliktusban északi szomszédját, Libanont többé nem kell ártatlan, vétlen áldozatként kezelnie.
Ezt erősítette meg Naftali Bennett védelmi miniszter is 2018. májusában, mikor kijelentette:
„Izrael nem fog különbséget tenni Libanon szuverén állama és a Hezbollah között, illetve Libanont fogja felelőssé tenni bármilyen, területéről érkező akcióért”.
2006-ban még a regnáló libanoni miniszterelnök Nyugat-barát volt, így a zsidó állam kénytelen volt vigyázva, óvatosan ütközni a síita terrorszervezettel, ami azonban rendkívül vegyes eredményeket hozott. Azóta világossá vált, hogy az iráni forradalmi gárdista vezetők, beleértve a közelmúltban likvidált Kászim Szulejmánit, szép számban vettek részt a libanoni harcokban a Hezbollah oldalán.
A jövőben, úgy tűnik hasonló óvatosságra nem lesz szükség, vélekednek az elemzők, mivel egy soron következő háború során nem a Hezbollah, hanem Libanon lesz az ellenség, így Izrael keze nem lesz megkötve, az azonban még nem világos, hogy ebben az esetben várható-e majd hadüzenet.
Úgy tűnik tehát, hogy a demonstrációk nyomán nemhogy nem változott a remélt irányba a politikai status quo Libanonban, ellenkezőleg, a terrorszervezet politikai befolyása és ereje nagy növekedésnek indult. Az Alma Közel-Kelet Kutató Intézet elemzése szerint mindez arra enged következtetni, hogy a libanoni tüntetések megbuktak, és „ami volt, az lesz ezután is…”.
A tüntetők azonban továbbra is kitartanak: „Hosszú időbe kerül egy korhadt fa kiszakítása, a kormány pedig pont ehhez hasonló.”
