Nir Barkat elhatározását nem a véletlen szülte lehetőség vezérli, úgy tűnik, régóta készül a Likud és az ország gazdasági megreformálására.
A modern zsidó állam, történetében egyedülálló módon, megválasztott kormány és január óta költségvetés nélkül, takaréklángon üzemel. A hónapok óta húzódó politikai helyzet egyik következménye a vártnál jóval nagyobb költségvetési hiány.
A bruttó hazai termékhez viszonyított tavalyi pénzügyi deficit és az aktuális költségvetési helyzet megvitatásáról szóló kabinetgyűlésen elhangzottaknak aránytalanul kevesebb figyelem jutott, a Donald Trump béketerve körül kialakult belső politikai viták, valamint a (Palesztin Hatóság-Hamász kettős által minimum jóváhagyott) terrortámadások körüli médiazaj miatt.
A pénzügyi tárca adatai szerint tavaly év végén a költségvetési hiány mértéke 3,7%-al, mintegy 12 milliárd sékellel (kb. 3,2 milliárd euró) nagyobb a legutóbbi, még működő kormány jóvoltából két évvel korábban tervezettnél.
Január végén a miniszterelnök a kabinetülésen a levegőben lógó költségvetéssel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a zavaros politikai helyzet miatt nem jósolható meg pontosan a deficit, a költségvetés megszavazása és problémáinak megoldása pedig a majdan megalakuló kormány feladata lesz.
Mezei politizálásra alkalmasabb, kevésbé viharos időkben valószínűleg nagyobb feltűnést keltett volna a pénzügyminiszter nyilatkozata, amelyet közvetlenül az ominózus kabinetülés előtt jelentett be. Az 59 éves, öreg politikusnak korántsem mondható Mose Kahlon ugyanis úgy döntött, hogy nem indul a márciusban sorozatban harmadjára kiírt választásokon és véglegesen visszavonul a politikától. Ily módon listás mandátuma és elvileg pénzügyminiszteri széke is felszabadult.
Kahlon nem először jelentette be, hogy feladja politikai karrierjét. Legutóbb 2013-ban, Likud-tagként azért, hogy egy év múlva saját maga alapította pártja, a Kulanu élén visszatérjen.
Mr. Economy nem igazán találta sem akkor, sem azóta a helyét a Likudban, elképzelései többször a párt és a miniszterelnök akaratának betonfalába ütköztek. Népjóléti-szociális, valamint kommunikációs miniszterként azonban mégis történelmet írt a hazai mobilszolgáltatók szabadpiacának megnyitásával, valamint a rászoruló családok villamosáram-díjának csökkentését szorgalmazó törvény megszavaztatásával.
Végül a miniszterelnök kinevezte a legutóbb megválasztott kormány (2015) pénzügyi tárcájának élére. Az évek múltával Kahlon és pártja politikailag folyamatosan egyre nehezebb helyzetbe és egyre távolabb került a szavazóinak tett ígéretei megvalósításától, mígnem tavaly az áprilisi sikertelen kormányalakítás után kényszeredetten kiegyezett a közös Likud-listával.
A beolvadás a jobboldal számára semmit nem hozott, Kahlont viszont meggátolta abban, hogy tovább léphessen.
Az ügyvivő kormány megbízott pénzügyminisztereként vegetálva tavaly egy politikai rendezvényen kissé cinikusan azt nyilatkozta, jobb lenne ha visszavonulna, hiszen politikai ígéreteinek több mint 90%-át nem tudta betartani. Akkor még visszavonta a nyilvánosság előtt elhangzott kijelentését.
Véletlenek azonban nincsenek, Kahlon január végén bejelentett lemondása előtt valószínűleg már tudhatta, hogy csak napok kérdése, és nyilvánosságra kerül az egyébként – más ügyben – vesztegetéssel és bizonyítékok meghamisításával vádolt Eti Craif bírónőhoz fűződő állítólagos romantikus szerelmi viszonya, amelyet mindketten tagadnak.
Kahlonnak, mivel formálisan már lemondott, most az ügyvivő kormány megbízott pénzügy-minisztereként, a kipattant botrány ellenére sem szükséges átadnia a pénzügyi tárca vezetését.
Az elvileg megüresedett miniszteri pozíció azonban valakinek egyszer biztos jól fog jönni, még akkor is, ha jelenleg pénzügyminiszternek lenni az egyik leghálátlanabb feladat. Nir Barkatnak hívják azt az embert aki akár pro bono, vagyis fizetés nélkül is elvállalná a pénzügyi tárca vezetését. Elhatározását nem a véletlen szülte lehetőség vezérli, úgy tűnik régóta készül a Likud és az ország gazdasági megreformálására.
Nir Barkat nevét érdemes megjegyezni, hiszen éveken át összefonódott Jeruzsálemmel, a város vezetésével, és amennyiben megalakul a következő Likud-kormány, sokszor lehet majd hallani róla. A főváros legendás polgármestere egy évtized után, nem titkoltan likudos politikai ambíciói miatt vált meg pozíciójától.
A civilben egyébként kiemelkedően sikeres üzletember arról is híres, hogy mint az izraeli politikai élet messzemenően leggazdagabb képviselője, a főváros és az ország adófizetőinek semmibe sem kerül.
Nir Barkat Jeruzsálem polgármesterként tíz éven át, jelképes évi egy sékelért teljesítette kötelességét, és bejutva a Kneszetbe a tavalyi áprilisi választásokat követően, az volt az első dolga, hogy lemondott képviselői juttatásairól, a törvényeknek megfelelően évi egy sékelért szerződött, mondván nagy megtiszteltetés ily módon szolgálnia hazáját.
Barkat első nekifutásra a Likud-lista előkelő kilencedik helyén végzett, hab a tortán, hogy a Forbes magazin szerinti 500 millió sékeles vagyonával a leggazdagabb politikusok élén áll. Vagyona jóval meghaladja az utána következő két helyezett, Benjamin Netanjahu (50 millió sékel) valamint Avi Gabbay volt munkapárti elnök, jelenleg a Bezeq ügyvezető igazgatójának 29 millió sékeles összesített vagyonát is.
A pénzügyi tárca vezetésénél testhezállóbb munkakört Barkat nem is találhatott volna magának. A Kahlon visszalépésével kínálkozó lehetőséget kihasználva Barkat egyenesen az illetékeshez, Benjamin Netanjahu miniszterelnökhöz fordult, mondván, hogy akár most rögtön átveszi a tárca vezetését egy olyan társadalmi-szociális programmal, amivel a Likud hat – és nem mellesleg a jobboldali blokk három – mandátummal többet szerezhetne a márciusi választásokon.
Kahlon és a helyére pályázó Barkat közötti politikai viaskodás egyébként nem új keletű, még Jeruzsálem polgármestereként legendásan rossz volt a kapcsolata a pénzügyminiszterrel. A kettejük közötti korábbi ellentétek forrása nagyrészt eltérő politikai ambícióikban keresendő.
Barkat simulékony, a Likudhoz lojális kampányt folytatott annak idején, Jeruzsálem megmentőjeként tüntetve fel magát, míg Kahlont sosem zavarta, ha nem feltétlenül ésszerű döntéseivel szembement akár a miniszterelnökkel is. A folytonos deficittel és az utólagos több százmilliós pénzügyi kiegészítéseket követelő legendás fővárosi költségvetési Barkan-Kahlon viták idején
az is előfordult, hogy a polgármester addig nem vitette el a jeruzsálemi minisztériumok elől a szemetet, amíg meg nem kapta, amit akart.
Jelenleg, friss Likud-képviselőként Barkat saját korábbi polgármesteri tapasztalataihoz igazította Michael Porter, harvardi közgazdász professzor elméleteit. A miniszterelnöknek bemutatott tervei szerint a regionális pozitív adottságokhoz igazítaná az egész ország gazdasági fejlődését.
Barkat polgármesterként a turisztikai és technológiai fejlődésre alapozott. Úgy látja, a főváros szempontjából terve mindkét tekintetben hasznosnak bizonyult, ezért hasonló elvek alapján, differenciált költségvetéssel Júdea és Szamária (Ciszjordánia) fejlesztésére kell a hangsúlyt helyezni, úgy is mint bibliai turizmus, valamint sivatagi technológiák, és a könnyűipar fejlesztése.
Netanjahu még nem adott választ, de az biztos, hogy elgondolkodott Barkat politikai vízióin, amelyek megvalósítására először is működőképes kormányra, és nem utolsósorban a Likud jelenleg egyetlen kampány-prioritásával, a Trump-féle béketerv által felajánlott telepek és a Jordán-völgy azonnali annektálására van szükség.
Nir Barkat, mint mindig, előbb vagy utóbb eléri célját, vagyis ez esetben pénzügyminiszter lehet, ha nagyon akarja, és amennyiben a Likudon múlik, akkor szembesülhet a pénzügyi tárca vezetői oldaláról is a jeruzsálemi költségvetés megszavazásának örök dilemmájával.
