A Jordán folyó völgyének izraeli és palesztin lakói egyaránt tanácstalanok a jövőjükkel kapcsolatban a Donald Trump által ismertetett béketerv nyilvánosságra hozatala után. Shiri Zsuzsa, az MTI tudósítója a helyszínen járt.
A terv szerint Izrael kiterjesztheti fennhatóságát a Jordán völgyére. A folyó Izrael északi csücskében, a Hacbani és a Dan patakok egyesülésénél ered, és egészen a Holt-tengerig folyik, de a béketervben említett terület csak a folyóvölgynek az 1967 előtt Jordániához tartozó szakaszát jelenti, a Tirat Cví kibuctól, az 1949-es fegyverszüneti vonaltól délre, a holt-tengeri torkolatig.
Orit Artsieli, a terület önkormányzatának pénzügyi igazgatója az MTI tudósítójának elmesélte, hogy az 1967-es, izraeli győzelemmel záruló hatnapos háború után a kormány kérésére, fiatalon és lelkesen költöztek erre a vidékre. Azért küldték őket ide, hogy kevesen nagy határövezetet legyenek képesek birtokba venni mezőgazdasági termeléssel, ahogy az ország megalakulásakor, pár évtizeddel korábban az izraeli kibucok és szövetkezeti falvak, a kibucokhoz hasonló, de magánfarmokból álló mosávok megteremtésénél is történt.
A Jordán-völgyben huszonkét falvat alapítottak, benne két kibucot és húsz mosávot. A térségben felerészben vallásos, felerészben szekuláris izraeliek telepedtek meg, s szemben az általában vallásos és jobbra szavazó többi ciszjordániai térség, Júdea és Szamária telepeseivel, éppen úgy szavaznak az egyes pártokra, mint Izrael más vidékein a nem-telepes lakosság.
Orit Artsieli egyelőre tanácstalan és bizonytalan a jövővel kapcsolatban. Régi álmuk volt, hogy olyanok lehessenek, mint az Izrael más részein élők, hogy ne kelljen a katonai hatóságok civil ügyekért felelős egységétől engedélyt kérniük minden olyan ügyben, ami máshol egy tollvonással megoldható.
Itt ugyanis hónapokig kell várniuk egy terasz beüvegezésének az engedélyére is, s életük minden apró lépését megnehezíti az 1967-ben elfoglalt területeken alkalmazott, bonyolult katonai ügymenet.
A helyi önkormányzat folyamatosan kapcsolatban áll a kormánnyal, de mindeddig nem kaptak választ arra, hogy mikortól lesznek rájuk érvényesek az izraeli törvények, s miként alakul ezután az életük: milyen feltételekkel alkalmazhatnak majd palesztin munkásokat, ugyanis főként ők dolgoznak a földeken, melyeket a telepesek használhattak, de nem vásárolhattak meg.
Izrael a Jordán völgyének egészét bekebelezhetné a Trump-terv szerint, noha egyaránt vannak benne az oslói izraeli-palesztin egyezmény alapján „A”, vagyis palesztin biztonsági és civil, „B”, vagyis palesztin civil, de izraeli biztonsági, és az izraeli településeket jelölő „C”, vagyis izraeli civil és biztonsági ellenőrzés alatt álló részek.
Noam Visszler, a térség Gilgál kibuc melletti mezőgazdasági kutatóintézetének vezetője elmondta, hogy 5500 izraeli telepedett meg 1967 óta ezen a vidéken, a Jordán mellett, az Izrael keleti határvidékén haladó út mentén.
A térség földjeinek hetvenöt százalékát ők művelik, főként a világpiacon kelendő medzshúl datolyát termelik. Emellett szőlőt, paprikát és fűszereket is termelnek csekélyebb mennyiségben, de ezeket nehezebb eladni, főként Oroszországba mennek, mióta Európában több helyen bojkottálják a megszállt területekről származó termékeket.
„A kiváló minőségű izraeli medzshúl datolyát nem tudják máshol beszerezni, úgyhogy azt nem bojkottálják” – teszi hozzá mosolyogva.
Azt már Ziva Gilád agronómus kutató mondja el, hogy a helyi önkormányzat pénzéből működik a kutatóállomás, amely díjmentesen segíti a gazdákat: a hátsó kapunál rendre megjelenő palesztin földműveseket ugyanúgy, mint a főkapun belépő izraelieket. Jelenleg a kurkuma, a mangó és a padlizsán adaptálásán dolgoznak.
A helyi nehéz feltételeken is megélő, és gazdaságosan termeszthető növények és módszerek megtalálása és fejlesztése nem könnyű: a talaj sós, nyáron több hónapig negyven foknál magasabb a hőség, és alig esik télen pár milliméter csapadék.
És mindezek ellenére ma már itt terem az évi 40 ezer tonna izraeli datolya fele, a világpiac medzshúl datolyájának 70-75 százalékát Izrael adja. Naponta 6 ezer palesztin dolgozik a kibucok és mosávok földjein, de a betakarításnál, a szezonban 20 ezerre szökik a számuk.
Jakov Elbáz harminc éve földműves a Jordán völgyében, jelenleg Maszua mosáv egyik datolyaültetvényét vezeti. Nem tudja, mit jelent Trump keddi beszéde, de bízik benne, hogy jót hoz Izraelnek.
„Itt békében élünk, nincs baj az arabokkal”- meséli. „Együtt dolgozunk, eszünk, de ők csak vizet isznak, úgyhogy egyedül sörözök, amikor vacsorázunk és meccset nézünk” – teszi hozzá.
„Amikor idejöttem, itt mindenütt sivatag volt” – mutat körbe a rendezett datolyaültetvényeken. „Megvannak a fényképeim, meg tudom mutatni” – bizonygatja. Naponta harminc-negyven palesztin dolgozik nála, akikkel megpróbálnak nem beszélni politikáról, és még soha nem volt semmilyen gondjuk egymással. „Itt mindenki csak meg szeretne élni”- mondja.
Ugyanakkor azt is elmondja, hogy van fegyvere, amely mindig a közelében van. Elbáz attól tart, hogy növekedni fog a feszültség a terv bejelentése nyomán. Szerinte az itteni földműveseknek semmi közük ehhez a béketervhez, itt minden rendben volt eddig, s a tervet Netanjahu a saját szempontjai alapján hozhatta létre.
Egyik munkása, a 60 kilométerre lévő, a palesztin hatósághoz tartozó Nábluszból bejáró, 25 éves Haszni Tárek elmesélte, hogy öt éve dolgozik Elbáznál, és körülbelül havi 4000 sékelt körül keres (mintegy 340 ezer forint). Attól tart, hogy ha a Jordán völgye Izrael része lesz, akkor csak biztonsági ellenőrzés után kaphat munkaengedélyt, amit fiataloknak általában nem adnak meg az izraeli hatóságok.
De ha meg is kapná, fizetnie kellene érte, és a közlekedés is nehezebb lesz: ma csak beül a kocsijába és idejön, de akkor majd taxival kell jönnie, mert a palesztin hatóság területén élők csak kivételes esetekben utazhatnak saját járművükkel Izraelbe.
„Ma még mindenhonnan vannak itt, Ramalláhból, Betlehemből is”- magyarázza. Otthon állapotos felesége, és két és fél éves kisgyermeke várja, és óvatosan optimista: nagyra becsüli Mahmúd Abbász palesztin elnököt, s tőle reméli, hogy majd megoldja „ezt a béketerv-ügyet”.
A Jerikóba vezető úton a buszmegállókban 4-5 állig felfegyverzett izraeli katona jelenléte figyelmeztet a Trump-béketerv bejelentése utáni feszült napokra. Szálem Gruf, Jerikó polgármestere azzal fogadja a külföldi újságírókat irodájában, hogy mind a palesztinok, mind Jordánia teljes mértékben elutasítják az amerikai elnök elképzeléseit.
„Trump elvette, amit ’67 meghagyott” – mondja keserűen. „Oslo óta a történelmi Palesztina huszonkét százalékán élünk, és az új terv ennek újabb negyven százalékát veszi el a palesztin néptől! Ezzel megszűnt a palesztin állam terve, a palesztinoknak nincsenek többé jogaik, nem lesz lehetőség többé a kétállami megoldásra” – állítja.
A mintegy 20 ezer lakosú, a palesztin hatósághoz tartozó, „A” státuszú Jerikó a beolvasztásra szánt – összesen hatvanezer palesztin lakta – Jordán-völgy történelmi fővárosa. A várható izraeli annektálás Gruf szerint megfosztja a város lakosait eddig művelt földjeik jelentős részétől, megnehezíti közlekedésüket, s megakasztja a város fejlődését, jövőjét. Ráadásul éppen a Jordán völgyében tudták volna letelepíteni a palesztin állam kikiáltása után a külföldi menekülttáborokból hazatérőket, és ennek a lehetőségét is elveszik tőlük.
„Békeszerető nép vagyunk, de szándékunkban áll a jogaink gyakorlása ezen a földön”- mondja a mélyen csalódott, a béketervet irracionálisnak nevező polgármester, aki soha nem feltételezte volna az amerikaiakról, hogy ezt teszik velük.
A béketerv békés elutasításában bízik.
„Egyelőre kontrolláljuk a népet, de nem tudjuk, mikor lesz robbanás, meddig leszünk képesek erre a kontrollra, nem fognak engedelmeskedni” – mondja, és várható vérontásra figyelmeztet.
„De nem vagyunk terroristák, és nem akarjuk, hogy fiaink meghaljanak, mert az izraeliek lelövik őket” – teszi hozzá.
Gruf a Trump-béketerv bejelentését áramütéshez hasonlítja, amely után fel fognak ébredni. „Ettől félünk, ma még a földeken dolgoznak, de pénteken fel fognak ébredni a sokkból”- mondja, és egy arab mondást idéz, miszerint a sarokba szorított macska támadni fog.
Iszmáil Dai jerikói földbirtokos egész éjjel nem tudott elaludni a Fehér Házból sugárzott deklaráció után. Földjeinek kétharmada izraeli annektálása szánt, „C” területen fekszik, de ő maga a Palesztin Hatóság illetékességébe tartozó állampolgár, Jerikóban él. Nem tudja, milyen törvények lesznek, miként fognak hatni eddigi életére, de nagyon fél a jövőtől.
Nem tudja, használhatja-e majd datolyája exportjához tovább az izraeli kikötőket, és vonatkozik-e majd rá az izraeliek elleni bojkott, annak ellenére, hogy ő maga palesztinokat foglalkoztató palesztin gazda, aki palesztin földeket művel.
Egyetért Mahmúd Abbásszal és a palesztin vezetőkkel abban, hogy elutasítják a béketervet. Szerinte sem lehet palesztin állam Jeruzsálem és a menekültek visszatérése nélkül, saját határok nélkül, teljesen izraeli ellenőrzés alatt.
Dai úgy véli, azért nincsen még mindenki az utcákon, mert egyelőre azt gondolják, hogy ez a béketerv nem fog megvalósulni, de egységesen küzdeni fognak ellene.
Ő is úgy véli, hogy eddig béke volt a Jordán völgyében, nyugalomban éltek egymás oldalán az izraeliek és a palesztinok, de nem tudja, mit hoz a jövő.
