Petícióban kérik a Teljesítménytúrázók Társaságának (TTT) elnökétől, hogy ne reklámozza és főleg ne díjazza a Budapest Kupa keretein belül az idei neonáci Kitörés Emléktúrát, melyet a Börzsöny Akciócsoport szervez.
„A Kitörés Emléktúra nem tekinthető ártalmatlan sporteseménynek: a magyar és nemzetközi újfasiszta, militáns szélsőjobboldali szervezetek által tető alá hozott Becsület napjának hivatalos túrája, amely során a résztvevők a kitörés órájában a hegyeken át végigmennek azon a 60 kilométeres úton, amelyet a katonák tettek meg, hogy elérjék a német-magyar vonalakat” – olvasható a civil petícióban, amelyet dr. Jakab Annamáriának, a TTT elnökének címeztek.
„A Becsület napját először 1997-ben a Magyar Nemzeti Arcvonal rendezte Győrkös István vezetésével (akit nemrég ítélt a bíróság életfogytig tartó fegyházbüntetésre rendőrgyilkosságért) a budai Várból kiinduló utolsó budapesti nemzetiszocialista hadműveletre emlékezve” – emlékeztet a petíció szövege.
A rendezvényt szervező neonácik mindenesetre politikamentes menetet hirdetnek a maguk sajátos módján:
„A Kitörés teljesítménytúra sport rendezvény és történelmi megemlékezés. Politikai célja nincsen!
Különlegességét az adja, hogy több ellenőrző ponton is katonai hagyományőrző csapatok, mint szereplők mutatják be a korabeli hadviselő feleket.”
A tavalyi emléktúra neonáci beharangozója:
Az antifasiszta tiltakozók felhívják a figyelmet arra, hogy bár a hivatalos szervező, a Börzsöny Akciócsoport a Kitörést politikamentes és hagyományőrző túraként hirdeti, „a rendezvényen részt vevő szélsőjobboldali, neonáci csoportok horogkereszttel és más tiltott önkényuralmi jelképekkel vonulnak.” A nácik szerint azonban
„az egyenruhákon, pecséteken alkalmanként felbukkanó tiltott önkényuralmi jelképek kizárólag a történeti hűség kedvéért, történelmi érdekességként, bemutató jelleggel szerepelnek!”
Mint írják, a túra célja, hogy minden év februárjában „megemlékezzen azokról a magyar és német katonákról, akik a II. világháborúban két és fél hónapon keresztül hősiesen védték Budapestet — és ezzel együtt Nyugat-Európát — a bolsevik Vörös hadsereggel szemben.”
A nemzetiszocialisták ugyanakkor felhívják a figyelmet, hogy a hagyományőrző szereplőknél látható “fegyverek” csak makettek, illetve hatástalanított darabok, vagy engedély nélkül tartható airsoft játék másolatok (üzemképtelen állapotban). „A szervezők és az ellenőrző pontokon résztvevő szereplők a hatályos jogszabályokat minden tekintetben betartják!” – hangsúlyozzák. A budai várból február 8-án induló kétnapos túrára egyébként csak online van lehetőség nevezni.
Az idei felvonuló szervezetek között ott lesz Németországból a Der Dritte Weg, a Die Rechte és a Freie Kameradschaften, a francia Front de Défense de la France, a cseh Narodni Sociálni Frontá, a Blood&Honour holland tagszervezete, a Niklot Lengyelországból.
Magyar részről ott lesz a Magyarelvű Mozgalom, a Betyársereg, a Légió Hungária és a Blood and Honour, akik honlapjukon a romagyilkosságokért életfogytiglani börtönbüntetést töltő Kiss István „bajtárssal” közölnek interjút – olvasható a tiltakozó petícióban.
A tiltakozók emlékeztetnek: a túrától a Magyar Természetjáró Szövetség is elhatárolódott, a Fővárosi Önkormányzat vizsgálatot indított, és ezen csoportok gyűlését a Budapesti Rendőr-főkapitányság is megtiltotta.
Az internáci balfax hülyelvtársak akkor tolták túl a dolgokat, amikor a szovjetek kérésére az amerikaiak által átadott magyar „háborús bűnösöket” a magyar kommunisták által „uralt” cinkelt népbírósági kirakatperekben, szintén szovjet utasításra, halálra ítélték és kivégezték. Az ún.”neonácik” az internáci balfax hülyelvtársság „antagonistái”. Már a „nácik” is azok voltak.
Ami a kitörést illeti: Nos volt egy tragikus esemény. A Vár pincéiben lévő Hitler által feláldozhatónak tartott, besorozott német katonák (figyelem: behívóval besorozott egyszerű emberek, kétkezi dolgozók, stb. akik sohasem akarták a háborút, legalábbis a többségük nem.) végső kétségbeesésükben kitörtek a rejtekhelyükről és sokezer halott borította a Széll Kálmán teret, Vérmezőt, Szilágyi Erzsébet fasort. Ez egy tömegmészárlás volt. Nem volt ebben semmi „hősiesség” vagy „becsület” csak a végső kétségbeesés egy hosszú étlen-szomjan pincékben töltött idő után. Ezen nincsen mit ünnepelni.
De megemlékezni illik a sok áldozatról, akkor is ha az 1% -nyi állandóan bizsergő, ájvékoló zsidóknak ez nem tetszik.