Izrael több mint duplájára akarja növelni a Ciszjordániában lévő zsidó települések lakosságát, hogy az itt élők száma tíz év alatt elérje az egymilliót – mondta szerdán Naftali Bennett védelmi miniszter, azonnali bírálatot váltva ki a Palesztin Hatóság részéről.
„Az a célunk, hogy egy évtizeden belül egymillió izraeli állampolgár éljen Júdea és Szamária területén” – jelentette ki Naftali Bennett.
A védelmi miniszteri posztra tavaly ősszel kinevezett Bennett erről egy jeruzsálemi sajtóértekezleten beszélt, amelynek témája az úgynevezett „Pompeo-doktrína” volt. A Mike Pompeo amerikai külügyminiszterről elnevezett doktrína a Washington palesztin területekkel kapcsolatos politikájában beállt változásokat takarja.
A Fehér Ház – miután korábban már elismerte Jeruzsálemet Izrael osztatlan fővárosaként, a Szíriától elfoglalt Golán-fennsík egy részét pedig Izrael részének nyilvánította – tavaly november közepén kijelentette, hogy nem tekinti többé a nemzetközi jogba ütközőnek a Ciszjordánia területén létesített zsidó településeket. Az amerikai döntés felháborította a palesztinokat, és bírálatokat váltott ki az ENSZ, Franciaország és az arab országok részéről.
A ciszjordániai zsidó települések lakossága már jelenleg is 400 ezer fő körül van, miközben a terület mintegy 2,7 millió palesztinnak az otthona. Kelet-Jeruzsálemmel együttvéve, összesen mintegy 600 ezer izraeli zsidó él már ezeken a területeken.
„Védelmi miniszterként hivatalosan kijelentem, hogy Izrael politikája értelmében a C övezet az övé, azaz hozzánk tartozik”
– fűzte hozzá Bennett, az oslói megállapodásokban meghatározott három övezet egyikére utalva, amely a francia hírügynökség megállapítása szerint a palesztin területek durván 60 százalékát teszi ki.
Ciszjordánia és Kelet-Jeruzsálem zsidókkal való benépesítése 1967 óta minden izraeli kormány alatt zajlott, a folyamat azonban felgyorsult az utóbbi években, Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és washingtoni szövetségese, Donald Trump elnök ösztönzésével – írja az MTI.
Bennett szerdai sajtóértekezletét megelőzően, az illetékes izraeli hatóságok több mint 1900, a palesztin területeken létesítendő új lakás építési engedélyét hagyták jóvá.
Nem tudom miért kell az ún. Ciszjordánia kifejezést használni, főleg egy zsidó hírportálon. A terület neve Júdea és Szamária (Yehuda VeShomron), de még a (vitatott) területek is politikailag korrektebben hangzik a galád, Jordánia által kreált névnél, amit itthon a szintén Izrael-ellenes szovjetek emeltek a köztudatba, és amely elnevezés szándékosan a terület zsidó identitását próbálta meg eltörölni (sajnos mára, a közvélemény alapján mondhatni sikerrel is jártak). Ez lényegében egy retorikai „etnikai tisztogatásnak” minősül, hiszen ne feledjük, Jordánia az átnevezéssel egyidejűleg a szó legszorosabb értelmében véve etnikai tisztogatást hajtott végre a zsidó lakosok ellen, és az átnevezéssel is ezt kívánta meg erősíteni.
Továbbá a „benépesítése 1967 óta minden izraeli kormány alatt zajlott” egy kissé pontatlan megfogalmazás. Ezzel sem kéne erősíteni a propagandistákat, akik a genfi egyezmények és emberi jogok megsértésével vádolják Izraelt. Ugyanis különbség van aközött, hogy egy kormány erőszakkal mozgat ki- vagy be egy népességet, és ami a területeken történik. Ugyanis már 1967-ben is önkéntes alapon zajlott a bevándorlás, és nem történt erőszakos népességmozgatás. Hogy az izraeli kormányok ezt támogatták (retorikailag, anyagilag, stb…), az teljesen más kérdés, de jogi értelemben véve senkit nem mozgattak sehová sem erőszakkal, márpedig a genfi egyezmény csak ezt tiltja. Szép is lenne, ha az emberek önkéntes migrációját tiltaná egy nemzetközi egyezmény, pláne egy területen, amelyet a máig érvényes népszövetségi mandátum kifejezetten a „zsidók általi benépesítésére” javasolt, és ezt a nemzetközi jog mai napig védi. Az építési engedélyek jóváhagyásával megint csak nem lehet „vádolni” Izraelt, ugyanis az oszlói megállapodások keretében a vonatkozó C területek izraeli joghatóságát mindenki elismerte, elfogadta. Ha tehát nem használna kettős-mércét a nemzetközi közösség, akkor éppen ugyanúgy meg kéne vádolni az arabokat akkor, amikor az A területen hagynak jóvá egy építési engedélyt, sőt, ez még ugye sokkal gyengébb lábakon áll a nemzetközi szokásjog értelmében (csak ezt kevesen értik).
És mi a helyzet a gázai övezettel? Az mennyiben más, onnan miért kellett kitelepíteni az izraelieket?
Semennyiben nem más, a nemzetközi szokásjog értelmében az is, és az egykori mandátum minden terület Izraelt illetné.
A miértre az a válasz, hogy Ariel Sharon hozott egy fatális döntést. Utólag minden normális ember látja, hogy hiba volt.
Arról a területről végleg lemondott Izrael?
A szó mindennapi értelmében véve igen, és a jelenlegi realitások tekintetében is igen, továbbá Izrael nem akarta magához csatolni a területet előzőleg sem, legalábbis ezt nem tette meg.
A nemzetközi szokásjog értelmében viszont a szuverén állam csak egy kölcsönösen elfogadott és ratifikált egyezmény során tud lemondani területekről, egy másik szuverén állam javára. És ez itt a lényeg, mivel technikailag a PA nem számít szuverén államnak, így végleges, visszavonhatatlan módon nem is szerezhette meg a területeket. Tovább bonyolítja a dolgok a realitás, ahol ugye a Hámász erővel foglalta el a területet a PA-tól, így az de facto módon elveszítette. Tehát maradjunk annyiban, hogy egyelőre de jure követelése továbbra is csak Izraelnek van, azonban ez nem jelenti azt, hogy Izrael bármikor is magához csatolná a területet, vagy hogy nem tudna lemondani róla hivatalosan.
Hol van ciszjordánia? A nyugati partvidéken? Vagy csak a seggfejek fejében?