A Golda című új film emberközeli képet fest a „zsidók királynőjének” tartott, Izraelben és a diaszpórában ellentmondásos megítélésű izraeli politikusról, miniszterelnökről, a zsidó állam egyik alapítójáról – írja a The Times of Israel.
Kicsit több mint 45 éve, hogy Golda Meir lemondott a miniszterelnöki posztról. Ő volt Izrael negyedik kormányfője, nőként pedig egyike az elsőknek a modernkori kormányoknál. Az embereknek attól függően változik a véleménye róla, hogy Izraelen belül, vagy kívül élnek.
Az Egyesült Államokban rajongtak Golda Meirért. Egy jóságos nagymama-figura Ukrajnából, aki az Egyesült Államokbeli Milwaukee-ba, majd Izraelbe emigrált, ahol az egyik legnagyobb cionista lett, majd fontos kormánytag, öt évig miniszterelnök. Ben Gurion kormányfő elhíresült mondata róla, hogy
„az egyetlen igazi férfi a kormányomban”.
A baloldali és cionista amerikai családok szemében Golda Meir tehetséges és gondoskodó karaktere sokkal jobban illeszkedett a tejjel-mézzel folyó kánaán képébe, mint a haragos Uzi Narkiss, vagy Mose Dayan. Golda cukinak tűnt.
A cikk szerint Izraelben a többség nincs ilyen jó véleménnyel róla. Főként azt róják fel neki, hogy
nem törekedett békére a szomszédos arab államokkal, elmélyítette a törésvonalakat a muszlim országokból bevándorolt szefárd, és az európai, askenáz zsidók között, ráadásul képtelen volt megelőzni a költséges, sok áldozatot követelő jom kippuri háborút.
Ez a kettősség áll a Golda című új dokumentumfilm fókuszában, amelyet novemberben mutattak be a rangos New York-i Doc NYC fesztiválon.
A lap szerint az informatív, és okos film mai szemszögből mutatja be Golda Meir politikai karrierjét. Váltakozva jönnek interjúk azokkal, akik ismerték, korabeli felvételek, a csúcspontot pedig a vele készült 1978-as, hosszú sajtóbeszélgetés részletei jelentik.
Ezt az anyagot korábban nem lehetett látni: egy vágatlan beszélgetés két újságíróval, egy televízió stúdiójában, miután a hivatalos interjú véget ért.
Shani Rozanes, egy Berlinben élő izraeli filmes az egyike a három rendezőnek, akik a dokumentumfilmet készítették. A lapnak elmondta, hogy ezt a felvételt véletlenül találták meg az izraeli filmarchívumban, amelynek jelentős része a korai évekből nincs még digitalizálva. A rendszer úgy működik, hogy a filmeket az alkotóknak maguknak kell digitalizálniuk a saját költségükre, amit aztán felhasználhatnak, ha találnak benne érdekeset, de ha nem, akkor bukták a pénzüket. Ők szerencsére aranyat találtak – mondja a rendező.
A rendező olyan izraeli családban, és akkor nőtt fel, ahol és amikor a szüleinek nem volt jó véleménye Golda Meirről, főként a jom kippuri háború súlyos áldozatai miatt. Azt mondja, a film készítése közben megváltozott a véleménye róla.
„Magával ragadó, karizmatikus személyiség. Nehéz, hogy ne érintsen meg az embersége. Talán nem értek mindig egyet azzal, amit mond, de megértem a szándékát. Azt szeretném, hogy ezzel a filmmel mindenki teljesebb képet kapjon róla, ne legyen egyoldalú a megítélése”
– mondta a rendező a lapnak.