A héten közzétett és a Ynetnews által is közölt katonai archív részletek szerint Izrael védelméért felelős katonai vezetők a zsidó állam megszűnésétől tartottak az 1973-as háború alatt.
Nincs elég tankunk, nincs elég repülőnk, elég emberünk sem ahhoz, hogy megvédjük Izrael államát. (…) Az arabok minden oldalról be fognak minket keríteni, (…) ezt el akarom mondani Goldának (Golda Meir miniszterelnöknek) is.
— fogalmazott Moshe Dayan védelmi miniszter a vezérkari értekezleten egy nappal azután, hogy az arabok megtámadták Izraelt a zsidók egyik legszentebb ünnepén, Jom Kippur napján.
„Hogy mitől tartok most a legjobban a szívem mélyén? Hogy Izrael állam az önvédelemhez elengedhetetlen muníció és fegyverek nélkül marad. Teljesen mindegy, hogy húzódnak a frontvonalak”
— tette hozzá.
Ugyanezen a válságtanácskozáson az IDF főparancsnoka sem mutatott nagyobb optimizmust. David Elazar úgy vélte, hogy „ez a háború valójában Izrael sorsáról szól.”
Mindkét szakpolitikus azt javasolta, hogy mozgósítani kell az egész országot, nem csak tartalékos sorkatonákat, de még a hadrafogható fiatalokat, időseket és nőket is annak érdekében hogy eredményesen vegyék fel a harcot az arab agresszióval szemben.
Az október 6.és 26. közötti háború kitörése nemcsak a zsidó államot érte meglepetésszerűen, de a nagyvilág számára is váratlanul eszkalálódott a hidegháborús évtizedek egyik legsúlyosabb konfliktusává. Egyiptom és Szíria azt hitték, hogy megsemmisítő vereséget mérhetnek Izraelre az ország szent ünnepnapján.
A Szuezi-csatorna egyiptomiak által ostromolt része és a szírek támadta Golán-fennsík kellő izraeli védelmi erő nélkül nem tűnt bevehetetlen védvonalnak. Sőt, a tartalékos állapotok miatt igencsak nagyfokú felkészületlenség jellemezte a zsidó állam akkori haderejét. Mindezek tükrében valahol érthető az ország hadvezéreinek aggodalma.
Mivel a szovjet vezetés egyértelműen az arabok mellett állt, Izrael fennmaradásának kérdése lett, hogy akkor az amerikaiak még időben kapcsolva elegendő mennyiségű fegyverrel és harci járművel lássák el az izraeli védelmi erőt.
Október 22-én az ENSZ biztonsági tanácsa mindkét fél számára elrendelte egy határozatában a tűzszünetet. Habár ez fél napon belül életbe is lépett, a felek között még több napig zajlottak fegyveres összecsapások.
A háború utolsó napjáig 2569 IDF katona vesztette életét, mintegy 7500-an megsebesültek, további 301 katona pedig hadifogságba esett – közülük a legtöbben idővel visszatérhettek hazájukba.
