Kallos Bea, az MTI fotósa első díjat nyert Beduin hétköznapok című fotósorozatával társadalom-közösség kategóriában csütörtökön Izrael legrangosabb fotós versenyén, az Edut Mekomiton (Helyi tanúságtétel).
Kallos Bea harmadik éve él Izraelben. Korábban az MTI fotósaként dolgozott Budapesten, és továbbra küld képeket Izraelből.
A pályázaton egy beduin közösség mindennapjait bemutató képsorozatával nyerte el az első helyet. Emellett a környezet-természet kategóriájában kurátori elismerést kapott a háztartások műanya használatát bemutató képeiért. Fotói a következő hetekben láthatóak lesznek a győztesek számára évente megrendezett kiállításon Tel-Avivban, az Erec Múzeumban.
A pályázatot 2003 óta rendezik meg minden évben hét kategóriában. A megmérettetésre évente több mint háromszáz fotós küldi be több mint tízezer képét, amelyekből a legjobbnak ítélt mintegy kétszázat mutatják be Tel-Avivban, együtt a World Press verseny utazó kiállításával.
Kallos Bea az MTI tudósítójának elmondta, hogy a képek 2018 novembere és 2019 augusztusa között egy beduin családnál készültek Jeruzsálemtől mintegy 60 kilométerre, a Júdeai sivatagban.
„Korábbi munkáimban is foglalkoztatott a gyerekek sorsa, és ebben a sorozatban is az ő történetükön át próbálom bemutatni, hogy milyen ma, 2019-ben egy hagyományos, nomád állattartással foglalkozó, a mi értékrendünk szerinti civilizációtól távoli helyen élő családban az élet” – mondta.
Kíváncsi lennék, mit szól maga a cikk alanya a tömör címhez: „magyar fotóművész első díja….”. A cikkből megtudhatja az olvasó, hogy a magyar fotóművész 3 éve él Izraelben. Azaz, a magyar olvasók számára (nem csak a magyarul olvasók számára!) – külföldön.
Én meg szeretném tudni, hogy a tehetséges fotóművésznő magyar származású izraelinek, avagy külföldön élő magyarnak tartja-e magát. Vagy talán van valamilyen más képlet az azonosság-tudatában. A cikk címadójában minden esetre, mint ahogy a legtöbb felületes gondolkodóban is – ezek a fogalmak, szóhasználatok nem tisztázottak.