Miután az elmúlt két választás utáni sikertelen kormányalakítás nagyban rajta múlott, az ember elgondolkodik azon, vajon mi lehet Avigdor Liberman célja – teszi fel a kérdést az Israel Hayom publicisztikája.
Mind a politikához való hozzáállása, mind pedig az elmúlt két választáson tanúsított makacssága afelé mutat, hogy Liberman a saját szabályai szerint játszik, politikája nem konzisztens, sőt, időnként úgy tűnik mintha saját céljaihoz se lenne kellően hűséges – véli a legnagyobb példányszámú, a Likudhoz és Netanjahuhoz közelálló lap szerzője, Ariel Kahana.
Liberman közel 30 éve lépett a politikai színre, az azóta elhunyt háredi rabbi, Beni Álon koalíciós partnereként, aki Nemzeti Egység Pártját olvasztotta egybe Lieberman Jiszráel Béjténu pártjával. Ma az ilyen típusú vezetőket, mint Álon rabbi, Liberman szélsőségesnek és messianisztikusnak nevezi – emlékeztet az írás.
Akkor Liberman sikeresen csábította pártjához a Szovjetunióból menekülteket, az orosz származásúak ma is szavazótáborának többségét adják. Retorikájának elhíresült mondatai az Aswani gát lebombázásának tervéről, a Hamász elpusztításáról, a terrorszervezet vezetőjének, Hanijének kiiktatásáról szóltak.
Nézetei miatt el is hagyta Ariel Saron kormányát, ugyanakkor a második kormányban megint koalíciós partnernek mutatkozott. Kettejük viszonyát Saronnak a Gázai övezetből való kivonulásról szóló döntése szüntette meg. Liberman 2007 óta szédítő politikai manővereket hajtott végre – állítja Kahana. Hazafias okokra hivatkozva csatlakozott Ehud Olmert kormányához, de két év múlva, minden különösebb magyarázat nélkül, elhagyta azt.
2009-ben, közvetlenül a választások után olyat tett, amit előtte egyik izraeli politikus sem, önhatalmúlag külföldre utazott és számos vezetővel tárgyalt, minden felhatalmazás nélkül. Azóta sem tudja senki, vajon mit keresett Ausztriában vagy Fehéroroszországban.
A 2015-ös választások után vonakodott csatlakozni Netanjahu új kormányához, annak dacára, hogy erre korábban ígéretet tett. Ennek eredménye, hogy az akkor alakult kormány többsége mindössze egy parlamenti helyet jelentett, a kormányzás ingatag volt és stabilnak aligha nevezhető – írja a publicista.
Miközben Netanjahu éles bírálója és ellenlábasa volt évekig, később mégis csatlakozott kormányához, igaz, akkor már védelmi miniszterként.
Az igazi rivaldafényt, a királycsináló hízelgő szerepét azonban a 2019-es első választás hozta meg számára. Annak dacára, hogy a választások előtt kijelentette, mindenképpen csatlakozna majd egy Netanjahu vezette koalícióhoz, mégis inkább kívül maradt.
A második választás alatt is kétnaponta változtatta álláspontját. Reggel még Netanjahut, délután már inkább Ganzot támogatta, egyszer széles egységkormányt sürgetett, másszor határozott szűk többséggel rendelkezőt.
Mindeközben harcba szállt az ultraortodox és más vallásos pártokkal, miközben azok vagy 30 évig voltak koalíciós szövetségesei. Ennek egyik utolsó eredménye volt Moshe Lion jeruzsálemi polgármesterré válása.
Ami azonban mindennél meglepőbb Liberman részéről, írja a Likud-párti lap publicistája, hogy úgy tűnik, csapongó manőverei kifejezetten károsak számára, ezekből az oda-vissza lépésekből egyáltalán nem tudott profitálni.
Miután visszautasította azt az ajánlatot, hogy egy rotációs kormányzás esetén ő is egy ideig miniszterelnök lehessen, amellett, hogy ismét megkapná a védelmi tárcát, egyértelművé vált, hogy Liberman egyik oldalhoz sem kíván csatlakozni.
Az a fajta pragmatizmus, melyet a jeruzsálemi önkormányzati választásokon tanúsított és amelyben a cél érdekében összefogott az ultraortodox pártokkal is, teljességgel eltűnni látszik – véli Kahana.
Viselkedésére aligha lehet jobb magyarázatot találni annál, minthogy jobban kedveli a rendnél és a logikus, következetes politizálásnál a káoszt, melyben az ország instabilitása nem viselkedésének eredménye, sokkal inkább célja – állítja az Israel Hayom publicistája.
