Gideon Szaár jobb alkalmat nem is találhatott volna arra, hogy Benjamin Netanjahu 14 éves töretlen Likud-vezetésének véget vessen.
Miri Regev kulturális miniszter kedd reggel az izraeli Kan közszolgálati csatornának adott interjúban felelősségre vonta a Likudon belüli tisztújítást sürgető Gideon Szaárt, mondván,
„hátba támadta a miniszterelnököt és ezzel nagy hibát követett el”.
Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a Knesszetbe 2003-ban bekerülő Gideon Szaár már a 2009-es listás szavazáson első helyen végzett Netanjahu mögött. 2014-ben ideiglenesen felfüggesztette ugyan politikai karrierjét, de Likud-tagságát nem, és már 2017-ben bejelentette, visszatér a politikába, kifejezetten azért, hogy induljon a pártelnöki pozícióért.
Végül idén látta elérkezettnek az időt, és a tavasszal megszavazott Likud-listán a miniszterelnök után rögtön a negyedik helyről indult az áprilisi választásokon.
Benjamin Netanjahu megtartotta magának az ötödik hellyel való rendelkezés jogát, és az első alkalommal, ami a sikertelen áprilisi kormányalakítást áthidaló Knesszet feloszlatása idején jött el, Kahlonnak ajándékozta az elvileg Szaárt megillető ötödik listás helyet, cserébe azért, hogy Kahlon valamint pártja, a Kulanu beolvadjon a Likudba és ne induljon külön a szeptemberi választásokon.
A volt oktatási és belügyminiszter Gideon Szaár népszerűsége, az országhoz és pártjához fűződő politikai lojalitása évek óta megkérdőjelezhetetlen. A pártelnökséggel kapcsolatos tervei régóta ismertek, így októberben, Netanjahu második sikertelen kormányalakítási kísérlete idején, amikor a miniszterelnök mentőövként bedobta a pártvezetői választás lehetőségét,
Szaár válasza Twitteren perceken belül megjelent: „Készen állok.” Netanjahu akkor visszakozott, Szaár azonban nem adta fel.
Avichai Mandelblit főügyész múlt hét csütörtöki bejelentése után, Netanjahu az ellene bejelentett vádemeléssel kapcsolatban „puccskísérletre” hivatkozva kijelentette, hogy nem hajlandó lemondani miniszterelnöki pozíciójáról. Ezt követően Szaár a 12-es csatornán azt nyilatkozta, “szó sincs puccsról, hanem arról, hogy a Likudnak és az országnak új vezetőre van szüksége.”
Szaár szerint a miniszterelnök párton belüli leváltásának politikai okai vannak, és nincs összefüggésben a vádemeléssel. Netanjahunak, mint mindenki másnak, kijár az ártatlanság vélelme, és őszintén reméli, hogy a bíróságon tisztázódni fog minden a miniszterelnök javára. Azt viszont külön kihangsúlyozta, hogy
Mandelblit feddhetetlen főügyésze az országnak és a miniszterelnök nem kérdőjelezheti meg az igazságügyi rendszert, mondván, hogy puccskísérlet folyik ellene. „Nem nevezheted a főügyész döntését puccskísérletnek, ez káoszt okoz az országban”.
Szaár a Likud jelenlegi politikai helyzetére hivatkozva sürgette a tisztújítást, mivel szerinte neki, vagy bárki másnak, aki kormányalakítási mandátumhoz jut, több esélye van a kabinet megalakítására a jelenlegi ügyvezető miniszterelnökhöz képest, aki az idén kétszer is sikertelenül próbálkozott.
Szaár szerint, a Likud el fogja veszteni politikai vezető szerepét, és utána már késő lesz: „van valaki, aki azt hiszi, hogy a harmadik, negyedik, ötödik vagy hatodik választások esetén kormányt fog alakítani [a miniszterelnök]? Vagy folytatódik ez a politikai válság, vagy a hatalom a riválisainkhoz fog kerülni.”
A Likud belső magja természetesen, mint mindig most is kiállt Netanjahu mellett, és súlyos szavakkal ítélte el az „árulót”, aki ilyen nehéz időkben „zéró hűséget tanúsít”, az iránt, aki egész életét az ország védelmére áldozta.
Végül a miniszterelnök, aki biztos párton belüli győzelemében, ráállt arra, hogy hat héten belül elnökválasztást tartsanak és rögtön el is kezdte a kampányt. Egyrészt már kedd estére Tel Avivban gyűlésre invitálta támogatóit, másrészt elindította Gideon Szaár lejáratását a közösségi médiában.
Ennek része az is, hogy Netanjahu fia, Jáir Twitteren kritizálta Szaár első házasságból való lánya, Alona házasságát egy arab színésszel, és második felesége, Geula – Jáir Netanjahu meggyőződése szerinti – baloldali nézeteit.
„A lányom magánélete nem tartozik Jáir Netanjahura. A miniszterelnök mindig azt kérte: ‘hagyjátok békén a családomat, a feleségemet és rám koncentráljátok,’” – válaszolta Szaár a támadásokra, arra kérve a miniszterelnököt, hogy hasonlókat tanácsoljon a fiának is, „mert a feleségemet és a lányomat támadja, ők nem képviselők és nem tartoznak a politikai szférához.”
Ellenben Szaár kifogással élt az ellen, hogy Netanjahu hivatalos Likud-platformokat, például a párt Twitter-fiókját saját érdekeire használja, politikai kampányolásra és az ellene indított támadásokra.
Összeségében jobb alkalmat nem is találhatott volna Gideon Szaár arra, hogy Netanjahu 14 éves töretlen Likud-vezetésének véget vessen. Ráadásul miközben Netanjahu az ország leghosszabb ideje hatalmon lévő miniszterelnöke, abban is elsőbbséget élvez, hogy
ő az első hivatalban levő miniszterelnök, aki ellen vesztegetés, csalás és bizalommal való visszaélés miatt vádat emelt az ügyészség.
A vádemelés után harminc nap áll a miniszterelnök rendelkezésre, hogy a Knesszet házbizottságához folyamodjon és éljen mentelmi jogával, vagyis ne kelljen lemondania. Az egy éve vegetáló Knesszet azonban jelenleg alig működik, a mentelmi jog hónapokig húzódhat és többségi szavazáshoz kötött. A miniszterelnök mögött álló 55 fős jobboldali blokk nem tudja biztosítani a legalább 61 igen szavazathoz kötött immunitást.
A királycsináló Avigdor Liberman pedig azt nyilatkozta, a miniszterelnöknek a bíróságon kell bizonyítani ártatlanságát, vagyis lényegében elutasította a mentelmi jog megszavazását.
Mandelblit szerint Benjamin Netanjahunak nem kell lemondania, mint az ügyvezető kormány megbízott miniszterelnöke, mivel a törvény a teljes jogú miniszterelnökre vonatkozik, a kormányalakítás pedig Netanjahu esetében jelenleg nem releváns.
Szaár arra hivatkozik, hogy jogilag a hivatalban levő miniszterelnöknek ugyan valóban nem kell lemondania, de amennyiben vádat emelnek ellene, akkor viszont igen, ha az ország már egy éve üres járatban vegetál. És noha Netanjahu immár tíz éve miniszterelnöke az országnak, most kétszer sem tudott kormányt alakítani és nyilvánvaló az is szerinte, hogy harmadjára sem fog tudni.
Netanjahu azonban úgy tűnik, a saját és/vagy a Likud politikai túlélése érdekében újra meg akarja nyerni a párton belüli tisztújítást és mindenképpen harmadik választást akar márciusban.
A 12-es csatorna kedd reggeli közvélemény-kutatása szerint, ha a választásokra ma kerülne sor, a Beni Ganz vezette Kék-Fehér párt 37-30 arányban, 7 mandátumot nyerne a Likudhoz képest. A két blokk közötti különbség 58-55 arányban változna Ganzék javára. Kormányt azonban senki nem tudna alakítani, és Liberman maradna a királycsináló, 7 mandátummal.
Az elmúlt év sikertelen kormányalakításai – és a jelenlegi közvéleménykutatás szerint – az egyetlen megoldás az egységkormány lenne. Rivlin elnök azt tanácsolta, Netanjahu menjen szabadságra, amíg jogi ügyei nem kerülnek rendezésre, de addig kössenek kompromisszumot Beni Ganz-cal és alakuljon meg az egységkormány. Mindez már történelem, pedig politikailag a Likud és a Kék Fehérek között nincsenek alapvető ellentétek.
Ellenben Ganz és Szaár között nem sok közös van, egyben azonban egyetértenek: egy harmadik és utána ki tudja, hányadik választás az országot beláthatatlan veszélyekbe sodorhatja.
Gideon Szaár politikailag még Netanjahunál is megkérdőjelezhetetlenül jobboldalibb. A magát szekulárisnak való, de a szombatot tartó Likud pártelnök-jelölt véleménye a kétállami megoldásról annyi, hogy az csak egy „szlogen”, és semmilyen körülmények között nem jöhet létre Júdea és Szamária (Ciszjordánia) területén palesztin állam, szerinte Jordániával közösen kell tárgyalni egy másik megoldás reményben.
Beni Ganz belső források szerint arra is hajlandó lenne, hogy átengedje az elsőbbséget egy rotációs elven működő egységkormányban Szaár javára, csak azért, hogy elkerülhető legyen a harmadik választás.
Az mindenesetre biztos, hogy akár a Szaár és Ganz vezette egységkormány, akár bármilyen más kormány nem mindennapi politikai örökséggel szembesül majd. Trump béketerve, az iráni fenyegetettség, a Gázában dúló hatalmi harc, vagy például Szaár elmélete a jordán együttműködésről, most, amikor a jordán király elmondása szerint a két ország közötti diplomáciai kapcsolat soha nem látott mélységekbe süllyedt – mindez rendkívüli kihívásokat jelent majd a következő teljes jogú, működőképes izraeli kormány számára.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.