Bernie Sanders demokrata szenátor és elnökjelölt-aspiráns beszédet tartott, melyet a Neokohn is szemlézett, s melyben érintette az izraeli-arab konfliktust is. Kivételesen némi pozitívumot véltem felfedezni a lejárt szocialista lemez dohos jenki DJ-jének soraiban.
Sanders arról beszélt a demokrata jelölt-aspiránsok atlantai vitáján, hogy
„többé nem elégséges, hogy Izrael-barátok legyünk. Én Izrael-barát vagyok, de a palesztinokat olyan méltósággal kell kezelnünk, amit megérdemelnek”.
Ehhez hozzátette, hogy ő elnökként sokkal „keményebben” és szigorúbban bánna a zsidó állammal, és mint emlékezetes, korábban arról is beszélt, hogy szerinte a zsidó államnak járó amerikai katonai támogatás összegét – az amúgy Hamász terrorszervezet által uralt – Gáza területén élő palesztinoknak kellene adni.
Bernie tehát lényegében arról beszélt, hogy egy önmagát „Izrael-barátnak” tartó politikus nyugodtan akarhat „szigorúbb” lenni Izraellel, amiért az megvédi magát az iszlamista terrorral szemben, és akár még át is akarhatja csoportosítani a forrásokat Izraeltől a zsidó állam gyilkos ellenségeinek.
És az a helyzet, hogy Bernie-nek tökéletesen igaza van, ugyanis az „Izrael-barát” kifejezés manapság kiüresedett, egyre kevésbé jelent bármit is. Akár még az is belefér, hogy valaki el akarja szakítani Kelet-Jeruzsálemte vagy a Golánt a zsidó államtól — végülis ha csonkán, gyengén, vérzőn, de elfogadja Izrael létezését.
Itt egy gyors megjegyzést kell tennem. A közkeletű fordítás sajnos nem adja vissza az eredeti, „pro-Israel” kifejezés ízét, ami kábé olyan, mintha valaki „pro-abortusz” vagy „anti-abortusz” lenne: van egy dolog, amit emberek csinálnak, és ezt lehet ellenezni, meg nem ellenezni. A kifejezés körülbelül olyan, mintha arról beszélnénk, hogy Izraelt valakik csinálják, fenntartják, és a kérdés az, hogy ezzel egyetértünk-e vagy sem.
Bernie lényegében annyit mondott ezzel a kifejezéssel, hogy ő elfogadja Izrael létjogosultságát. Semmit sem mondott arról, amiről a vita szól: milyen határok között? Milyen körülmények között, mekkora biztonságban, és milyen mértékű önvédelemhez való joggal? És mi Izrael fővárosa?
„Pro-Izraelnek” lenni tehát semmit sem jelent. Mint azt David Suissa amerikai-zsidó újságíró remekül leírta idén tavasszal, ez csak annyit tesz, hogy valaki „azt mondja: »Elfogadom Izrael létjogosultságát«.” „Na aztán? Én is elfogadom a te létjogosultságodat!” — lő vissza Suissa, aki fontos pontra mutat rá ezzel.
Semmire sem megyünk olyan „pro-Izrael” emberekkel, akiknél ez a tevékenység annyit jelent, hogy önjelölt világmegváltó hülyeségeiket a világ összes lehetséges országa közül pont Izraelre akarják rákényszeríteni.
Magyar kontextusban: nemrég egy rendszeresen a palesztinok jogaiért pampogó, Izraelt népirtással vádoló „cionista” oktatott ki arról, hogy bizony ő is cionista, ő is Izrael-barát, hogy merészelem megkérdezni cionista pedigréjét. Profilképén ott díszeleg az „I stand with Israel forever” felirat, és az egész nem is lenne érdekes, ha nem egy bizonyos időközönként publikáló, közvéleményt formáló egyénről lenne szó.
De „pro-Izraelnek” lenni sokkal többet jelent, mint hogy lecserélünk egy profilképet, és nem ellenezzük expliciten Izrael létét. Izrael létezik, nem megy sehova. A kérdés nem az, hogy létezzen-e, hanem hogy független, erős, önvédelemre képes zsidó államként létezhet-e őseinek földjén.
Nem lehet úgy „pro-Izraelnek” lenni, hogy lépten-nyomon kioktatjuk Izraelt önálló külpolitikájáról, emlékezetpolitikai döntéseiről, katonai lépéseiről vagy arról, hogyan kezeli a terrort jelentős részben támogató arab lakosságát az 1967-ben szerzett területeken.
El kell fogadni, hogy az izraeliek valószínűleg jobban tudják, mi a jó nekik, és hogy az általuk választott kormány jobban tudja, mi kell az országnak. Ha valaki Washington D. C. belvárosából — vagy Brüsszelből — akarja megmondani, mi a jó egy kis, nacionalista országnak, akkor sokszor tévedhet, és még az is lehet, hogy amit jószándékból — vagy világjobbító vágyból — mondani akar, egyenesen a rossz megoldás.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.